tévésmaci - Zsiráfok a napon

Amikor Sztupa és Troché átmentek az utca túlsó oldalára, sírtak a lányok, és leállt egy kis időre a forgalom is. A televízióban a kedves bemondónő megszakította az adást, kedves nézőink, megszakítjuk adásunkat (a holdraszállást közvetítették, vidéki színészek előadásában), az útinform rendkívüli hírei következnek, torlódás alakult ki.

De az egész nem tartott sokáig, csak amíg két ember, te vagy én átmegyünk egy nem is túl széles, bár kétségkívül lejtős utcán. Igaz, ennek a lejtésnek sem volt különösebb jelentősége, mert Sztupa és Troché a lehető legrövidebb utat választották, gyakorlatilag az út hossztengelyére eső merőlegest. Mégis, ahogy átmentek, kicsit hangosabban vert a szíve a dolgozóknak, és a bámészkodók lába is földbe gyökerezett egy pillanatra, és még aztán sem mozdultak, amikor már tovább tudtak volna lépni, érezték ugyan, hogy felszabadul a lábuk, de maradtak, és türelmesen végignézték, ahogy Sztupa és Troché átérnek az utca túlsó oldalára. Talán az is érdekes volt, hogy az utca árnyékos, gesztenyefás oldaláról mentek - a nagy melegben - a napos, csupasz oldalára. Nem tudták, ki lakik ezen oldalon, s azt sem, kiket hagytak ott, a másikon. De maguk is tisztában voltak vele, hogy megtették a döntő lépést, lépéseket, ám ez közel sem kavarta fel őket annyira, mint a körülöttük állókat, vagy azokat, akik másodkézből értesültek az esetről. Szerintem menjünk is tévézni, mert attól nyilván sokkal jobb lesz nekünk.

Pénteken (16-án) talán megér egy kísérletet az m2-n este tíz után adott brazil szatíra. Címe: Ahová a pápa is gyalog jár. Akkor most csináljuk azt, hogy önök utánanéznek a neten, hogy mi az ördög is ez, én meg elképzelem, ahogy Raczi teljes menetfelszerelésben lezúz a Blahán, a körúti részen, az egykori Bástya mozi (ma bank) felőli sloziba. Leszurkolja a belépőt, s a közönség minden tagja önfeledten felé fordul, hogy nézzed, ezt a csávót láttam már a tévében. Nos, kinek a verziója jobb, az enyimé vagy, amit a neten leltek?

Szombaton, ha délután (17.20-kor) kihagyjuk a Montreali bankrablást a Filmmúzeumon, akkor csupa szintén ismeretlen műtárgyhoz lesz szerencsénk. Én még gondolkozom, hogy kihagyjam-e, mert eléggé bírom, ha Belmondo bohócnak öltözve rabol bankot, és a fiatal Kim Cattrall kifejezetten a fiatal Muszte Annára emlékeztet engem, bár a szép idők tagadhatatlanul véget értek - legalábbis a tévében. 21.20-kor a Dunán kezdődik A király táncol című 2000-es belg.-fr.-ném. film, melyben (most én megyek a netre, önök meg képzeljék el, hogy lassúznak Elvisszel) az udvari muzsikus ráizgul kicsinyt a Napkirályra, és sok a csillogás. Hát, én asszem' inkább kivárom az m2-n 22.35-kor kezdődő Nyomortúra című 2006-os osztrák-nszk kompozíciót, melyet tán láttunk már, két jófej heccből átvisz egy valaha jobb napokat látó, de most épp alvó klosárdoszt a német-cseh határon, ami szép és nemes dolog, tudván, hogy unió már van, de Schengen még nincs.

Vasárnap a jelentősebb konyakról elnevezett grúz Joszeliani filmrendező, ha örmény lenne, nyilván Ararátnak hívnák, ha magyar, Lánchídnak, ha kínai, akkor meg Napóleonnak, szóval a mondott veterán készített ilyen csehes, aranyoskodó filmet a parkban elvetemülten dohányzó párizsi nyugdíjasokról, és ünnepelte érte hoszszan a magát szeretettel úgy felejtő frankofil intelligencia - adjatok egy kanalat! A mű címe már olyan lila, mint az ultra viola: 'szi kertek, a vombatom aszondta, ha még egyszer leírom, hogy a távolban elpattan egy húr, feljelent Moldova Györgynél. Indulhatsz, kocsog!

Hétfőn éjjel Chaplin rendetlenkedik újra az m1-en, 1.45-kor a Semmittevőkben. Én ugyan nem néztem, de kezdődött ugyanitt az első két résszel egy négyrészes olasz krimi, a címe: Azazel nevében.

Kedden filmesztétika bukott szamaraknak: este kilenckor Szindbád, utána meg A vágy titokzatos tárgya a Filmmúzeumon. Éjjel ismét m1 1.55-kor Egy nap boldogság.

Szerdán kisszünet.

Csütörtökön Az utolsó pillantás c. mexikói koszt 22.50-kor a Dunán. Most ehhez a sok bóvlihoz milyen képet keressek?

No tévé, baby!