A személyzet megpróbál udvariasnak mutatkozni, de nem tűnik őszintének. Nem mentség, legfeljebb magyarázat lehet, hogy a vasárnap esti vacsoraidőben majdnem telt házas teremben rajtunk - és a felszolgálón - kívül senki nem beszél magyarul. Úgy látszik, hogy ez épp elég, hogy teljesen dilettánsnak nézzenek bennünket, mi mással magyarázhatnánk a "hyppolitos" - végtelen korrekt, de mégis fennhéjázó - kiszolgálást? Persze az is lehet, hogy csak túlzottan érzékeny az antennánk. De semmi baj, hiszen a mulligawtany, vagyis a lencseleves (650 Ft) után minden rossz érzésünk elpárolog, a krémes melegségtől szívünk másképpen ver. A hatást palak panirral (sajtos-spenótos specialitás; 1600 Ft) próbáljuk fokozni. Nem rossz, de véleményünk szerint szerencsésebb ilyesmivel az Akácfa utcai Bangla büfében próbálkozni. Viszont akárhogy nézzük, lamb kormáért (kesudiómártásos bárány; 2900 Ft) csak ide érdemes jönni. Omlós hús, "földöntúli szósz", és ha ehhez hozzávesszük, hogy a vajas (350 Ft) és a csilis/fokhagymás (450 Ft) naan, valamint az aloo paratha nevű "krumpliskenyér" (500 Ft) milyen tökéletes mártogató, mindjárt jobb kedvre derülünk ebben a borongós, téli időjárásban.
étel, hordó - INDIGO
Ha némi egzotikumra vágyunk, ma már nem kell az állatkerti pálmaházig szaladni: a Jókai utca vendéglátóhelyei igyekeznek minden igényt kielégíteni. Egymásba érnek a teaházak, a keleti típusú vegatanyák, sőt Dzsungel (Étel, hordó, Magyar Narancs, 2010.
június 3.) is akad, így hát e tarka vidéken indiai éttermet nyitni nem a deviancia csimborasszója. Ám a Dessewffy utca sarkához közel álló Indigo épp külsőségeivel tüntet, legalábbis ami a berendezést illeti. Sehol egy Krisna, aranyra mázolt műanyag elefánt, tulajdonképpen egy amerikai jellegű franchise szendvicsező (legalábbis az alsó szinten) díszletei közé érkezünk, ahol természetesen a lila (indigó) dominál. (Olyannyira, hogy szinte eszünkbe sem jut, hogy a "háttérben" egy nem különösebben fergeteges szójáték is befigyel.)
