tévésmaci - Orangután a dobozban

  • .
  • 2010. december 9.

Trafik

Amikor Sztupa és Troché elindultak a meccsre, vasárnap délután volt. Megvárták, míg az öregek felkelnek az ebéd utáni bóbiskolásukból, és harsány hangon kávézni hívták őket.
Ilyenkor mindig egy órával előrébb kellett hozni a kávét, hogy az ifi második félidejére is kiérjenek. Gyorsan ledöntötte mindenki a forró feketét, tán valami kis darab süteményt és tömtek hozzá, tejszínhab, édeske satöbbi. Evvel együtt is jól ki kellett lépniük, mert a sportplatz a falu túlsó végén volt, a régi piactér helyén. Mentek négyen, Wolfgang, Fülöp, Sztupa és Troché, az evangélikus templomnál csatlakoztak hozzájuk Lehmannék, s a községházánál Kaufeldék - egy egész kis főszegi különítmény. A sporttelep büféje a pálya délnyugati sarkától mintegy húszméternyire, hatalmas terasszal bámult a játéktér felé. 5-re volt kiírva az asztaluk, úgy örökölték. Közvetlenül a csapat megalapítása után (1911-től) egy Ernst Kral nevű középcsatár sok örömöt szerzett a hazai szurkolóknak, igazi gólvágó volt. Harmincnégyben, amikor a büfé - akkor még "Wundermannschaft" néven - megnyitott, a már visszavonult Kralnak biztosították örökre a legjobb asztalt, ahonnan a legelőnyösebben lehet nézni a meccseket. Később, az ötvenes évek végén aztán a falu (kalákában) épített egy csinos lelátót (ekkortájt nősült be Kral fia Sztupáék vendéglátóihoz). Erről a tribünről azután már jobb volt nézni a meccseket, így a teraszról az ifi második félideje maradt csak egy jó sörrel (Binding Beer). Mi persze még a meccseket is a tévén nézzük.

Pénteken (10-én) délután (16.30) sokadszor jön A nagy ábránd a Filmmúzeumon, s mi sokadszor nem hagyjuk szó nélkül. Negyed nyolckor térünk át a Dunára, ahol a Colorado földjén című 1949-es ff amerikai film - alighanem egy western lesz. A ViaSat3-on 21.30-kor simán kihagyom a Bérgyilkosok című Banderas-Stallone-kergetőzést, mert annyi benne a reklám, mint a nyű. Inkább tíz tízkor kapcsolok az m2-re, nem mintha nem láttam volna már untig elégszer Lars von Trier Főfőnök című vicceskedését (csak hát stilisztikai megfontolásokból úgy csinálok, mintha én mindent megnéznék innen). Ellenben éjjel negyed kettőkor tuti ott leszek az egyesen, mert A tizenhetes számú ház egy üldözéses Hitchcock, 1932-ből.

Szombaton kipihenjük a hét és a pénteki tévézés fáradalmait a szabadban és az ágyban, de semmiképpen sem a tévé előtt.

Vasárnap is kibírjuk majdnem este tizenegyig, amikor is az m2-n belecsapunk kora tán legdrágább propagandafilmjének első részébe. A neretvai csatában sztárparádé, partizánok, Bosznia és egyéb nyalánkságok... Aki 0.20-kor átkapcsol a Tébolyra (tv2), az nyilván freudi elszólást vét. Mindazonáltal e heti második Hitchcockunk ugyancsak megéri a pénzét, mert színes és sorozatgyilkosság is van benne, persze Londonban (és nőket öl a rém).

Hétfői találós kérdésünk: ha az alapjáraton is roppant hosszú Ponyvaregény fél tízkor kezdődik este a ViaSat3-on, vajon véget ér-e a Filmmúzeumon 0.40-kor induló T. Williams-adaptációig (A vágy villamosa)? A válasz: kizárt dolog, annyi benne a reklám, de ezt már mondtuk. Így tartsanak inkább magyar napot a Filmmúzeumon (21.00: Napló gyermekeimnek; 22.55: Vasárnapi szülők), és az ifjú Marlon Brando lesz a hab a tortán.

Kedden az Édentől keletre végső soron egy szerethető dolog, John Steinbeck gátlástalanul romantikus (1952-ben publikált) regényének ugyancsak mérsékelten tartózkodó adaptációja 1955-ből, színesben és Elia Kazan hangszerelésében. Csak emeli a mű renoméját, hogy James Dean kevés számú filmje közül ez az egyik, s olyan partnerek domborítanak mellette, mint Julie Harris vagy Jo Van Fleet (a múltbéli Amerika emblematikus nőalakja). A történetet hál' istennek mindenki ismeri, hisz' olvasták - ha máshol nem, a Bibliában (Káin és Ábel neve alatt). Utána egy emlékezetes magyar műremek ugyanitt, Gothár Péter Megáll az idő című retróplasztikája (23.00). Ám az éjszaka puskapora a tv2-re marad, éjjel negyed háromkor levetítik Pintér Georg Szemétdomb című 2001-es magyar filmjét, az egykori Mr. Universummal, Mickey Hargitayval a főszerepben - ne szépítsük, amerikás magyarok önfeledt dáridója. Aki végig bírja nézni, azt a hét további részére felmentem a tévénézés keservei alól...

Önök se tévézzenek tovább, akik elaludtak negyed háromra. Mert tévézni snassz.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.