Talán az sem véletlen, hogy nekünk elsőre nem az ausztrál rokonítás jut az eszünkbe, az étlapon kengurufarok helyett mangalica carpaccio, grillezett emu helyett kakasleves, de kifogásunk sem a hely berendezésével, sem a kiszolgálással nem lehet: elegáns, ám csöppet sem hivalkodó bútorok és burkolatok, kedves, ám csöppet sem megjátszós alkalmazottak. Legfeljebb a somogyi vargányaleves (850 Ft) kimért, viszont csak jót mondhatunk róla. Kellő hőfokon, kellemes ízesítéssel, a gombák nem emlékeztetnek sem szivacsra, sem faágra, vagyis a hazai tisztes előnyhöz jut, de a vendég legnagyobb örömére. Szerencsére a folytatásra sem lehet panasz, a spagetti kifejlett zöldkagyló húsával és folyami rákkal (2450 Ft) nem fantázianév, a megtestesült valóság. A rendesen megfőzött tészta remek helyszín az alacsonyabb rendű állatvilágnak, ha mondanák, egy pillanatra talán el is hinnénk, hogy a kagylókat, rákocskákat csak néhány perce szállították a Ráday utcába, és akkor még éltek. Legszívesebben a tonhalsteakről (4650 Ft) is ezt gondolnánk, amit repülőhalikrával (ez olyan, mint a felpuhult igazgyöngy) és káposztás palacsintával, szójamártásban tálalnak. A steak csodálatos, a feltét nemkülönben, azonban a palacsinták inkább a kínai büfék tavaszi tekercsét juttatják eszünkbe, ami persze nem baj, csak hát a magasra tett léc... A csokoládés brulée eperfagylalttal (950 Ft) viszont már semmire sem emlékeztet, csupán boldogsággal tölt el.
Klassz hely lenne Budapest, ha a Lizard jelentené az átlagost.
