tévésmaci - A tevék ritkán csemegéznek

  • .
  • 2010. április 29.

Trafik

Amikor Sztupa és Troché megpróbálták eladni a tengeralattjáró roncsát, a titkos ügykezelés (TÜK) elengedhetetlen követelménynek számított. Nyilvánvalónak tűnt, hogy a művelethez szükséges információk jó részét a kommunistáktól kell kitudniuk, bár ők nagyon szomorúak voltak, mert épp Cseterki elvtárs temetéséről tartottak hazafelé - mely tényből nyilvánvaló, hogy amit most elmesélünk, ippeg' 27 esztendeje történt.
Idestova egy emberöltő. Sztupa, bár tiszteletben tartotta a vörösök közismerten mély - gyakran önváddal elegyes - gyászát, azért sorra járta a környékbeli kocsmákat, hátha beleszalad egy-két magáról megfeledkező elvtársba, akiből kiszedheti, hogyér' is adják-veszik mainapság (értsd: tegnapi) a tengeralattjárók viszonylag újszerű állapotú roncsait. Troché ugyanezen információkért a Volán-Pénzügyőr-meccsre indult (NB I/B), volt válogatott focisták készültek egy szolidabb bundázásra e hideg tavaszon. Mindegy, a büfében ott lesznek a komálósok a Tröszttől meg még néhányan, csak kiböki valaki, hogy mennyi a mennyi. A pályára érve azonban az első alak, akivel találkozott, "mafa úr volt - ő kétségkívül nem az a kiköpött bolsevik jelenség. Inkább olyan művészféle. Most is milyet szól? "Két év múlva idehozom a Depeche Mode-ot! Ide, a pályára!" Mit gondolnak, sikerült neki? Mindegy, menjünk, tévézzünk egy kicsit!

Pénteken (30-án) a film+ levetíti a Coppola produceri működését nem túlságosan dicsérő Don Juan DeMarco című filmet Johnny Deppel, amiben van azonban egy jelenet: a hatszáz kilós Marlon Brando kocsit hajt, s dobol mindkét kezével a volánon - remek, szavamra. Este a ViaSat3-on egy legenda visszatér (bőrkabátban, naná): 21.20-kor Mátrix, a macskák réme. Ám akik az igényes ejrópai kultúráért vannak oda, 22.10-re ne tétovázzanak az m2-re kapcsolni, mert akkor kezdődik a Prágai történet c. 2006-os dán film, melyben haláleset történik a fotogén fővárosban.

Szombaton az ukrán-amerikai kohászok előbb hosszan lagziznak, aztán kimennek a hegyek közé, durrantani egyet, dzsippel, hogy aztán - viri a varázslat, piri a parádé, hipp és hopp - Vietnamban találják magukat, elmebetegnek tűnő kis sárga rémek fogságában. Aki kitalálta, hogy A szarvasvadászról mesélek, csodás időgépembe ülhet, ami a szovjet delegáció értekezletére röpíti, arra a berlini filmfesztiválra, amikor ezt A szarvasvadászt bemutatták. Most mindenesetre a Filmmúzeum adja, 22.50-kor. Tíz perc múlva az m2-vel megint mehetünk északra, megnézni Svédország szépét, 2004-ből. Rendben, engem érdekelne. Az HBO-n volt Indiana Jones és az elveszett frigyláda fosztogatói meg WALL-E, de nem volt kódolatlan nap.

Vasárnap eljönnek a büdös angyalok, s én nyargalok az ekrán elé: Berlin felett az ég az m2-n, este kilenckor.

Hétfőn csak annyit mondok, nézzünk meg minden Dickens-adaptációt, de ne egyszerre. Kezdjük ma 17.55-kor a Filmmúzeumon az 1974-es Szép reményekkel (Michael Yorkkal és Sarah Milesszal). Este kilenc tízkor a Dunán egy 2007-es lengyel film megy, a Cselek, melyben egy árva kisfiú apát keres a vonaton - én persze értem, hogy miért nem a restiben például (ennyit a giccs természetéről).

Kedden két híresség látogat el hozzánk, Cabiria és Michel - heti kérdésünk, mi a családi nevük, különösen Cabiriáéra lennénk kíváncsiak -, kilenctől a Filmműzeón.

Szerdán éjszaka, 23.35-kor az m2-n kezdődik a Leningrádiak - gyermekeim c. 1980-as szovjet film. Negyvenkettőt írunk, egy az egyben, a város blokád alatt, az aprónép pedig Taskentban. Akinek hiányoznak a szovjet háborús filmek, tegye fel a kezét, úgy értem: Hände hoch!

Csütörtökön nincs jobb dolgunk, mint megismételni a keddi estét, oszt jóestét! A Filmmúzeumon kilenctől a Zsaru, majd rögtön a Hosszú alkony (az előbbi Alain Delon, az utóbbi Janisch Attila legjobb filmje). Az előbbiben - mindjárt az elején - van a mozitörténet talán legjobb bankrablása. Nem talán. Az utóbbiban meghal Törőcsik Mari, és egy busz Csuja Imre vezetésével elviszi a másvilágra vagy máshová.

Ne tévézzenek, se sokat, se keveset!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.