tévésmaci - A tevék ritkán csemegéznek

  • .
  • 2010. április 29.

Trafik

Amikor Sztupa és Troché megpróbálták eladni a tengeralattjáró roncsát, a titkos ügykezelés (TÜK) elengedhetetlen követelménynek számított. Nyilvánvalónak tűnt, hogy a művelethez szükséges információk jó részét a kommunistáktól kell kitudniuk, bár ők nagyon szomorúak voltak, mert épp Cseterki elvtárs temetéséről tartottak hazafelé - mely tényből nyilvánvaló, hogy amit most elmesélünk, ippeg' 27 esztendeje történt.
Idestova egy emberöltő. Sztupa, bár tiszteletben tartotta a vörösök közismerten mély - gyakran önváddal elegyes - gyászát, azért sorra járta a környékbeli kocsmákat, hátha beleszalad egy-két magáról megfeledkező elvtársba, akiből kiszedheti, hogyér' is adják-veszik mainapság (értsd: tegnapi) a tengeralattjárók viszonylag újszerű állapotú roncsait. Troché ugyanezen információkért a Volán-Pénzügyőr-meccsre indult (NB I/B), volt válogatott focisták készültek egy szolidabb bundázásra e hideg tavaszon. Mindegy, a büfében ott lesznek a komálósok a Tröszttől meg még néhányan, csak kiböki valaki, hogy mennyi a mennyi. A pályára érve azonban az első alak, akivel találkozott, "mafa úr volt - ő kétségkívül nem az a kiköpött bolsevik jelenség. Inkább olyan művészféle. Most is milyet szól? "Két év múlva idehozom a Depeche Mode-ot! Ide, a pályára!" Mit gondolnak, sikerült neki? Mindegy, menjünk, tévézzünk egy kicsit!

Pénteken (30-án) a film+ levetíti a Coppola produceri működését nem túlságosan dicsérő Don Juan DeMarco című filmet Johnny Deppel, amiben van azonban egy jelenet: a hatszáz kilós Marlon Brando kocsit hajt, s dobol mindkét kezével a volánon - remek, szavamra. Este a ViaSat3-on egy legenda visszatér (bőrkabátban, naná): 21.20-kor Mátrix, a macskák réme. Ám akik az igényes ejrópai kultúráért vannak oda, 22.10-re ne tétovázzanak az m2-re kapcsolni, mert akkor kezdődik a Prágai történet c. 2006-os dán film, melyben haláleset történik a fotogén fővárosban.

Szombaton az ukrán-amerikai kohászok előbb hosszan lagziznak, aztán kimennek a hegyek közé, durrantani egyet, dzsippel, hogy aztán - viri a varázslat, piri a parádé, hipp és hopp - Vietnamban találják magukat, elmebetegnek tűnő kis sárga rémek fogságában. Aki kitalálta, hogy A szarvasvadászról mesélek, csodás időgépembe ülhet, ami a szovjet delegáció értekezletére röpíti, arra a berlini filmfesztiválra, amikor ezt A szarvasvadászt bemutatták. Most mindenesetre a Filmmúzeum adja, 22.50-kor. Tíz perc múlva az m2-vel megint mehetünk északra, megnézni Svédország szépét, 2004-ből. Rendben, engem érdekelne. Az HBO-n volt Indiana Jones és az elveszett frigyláda fosztogatói meg WALL-E, de nem volt kódolatlan nap.

Vasárnap eljönnek a büdös angyalok, s én nyargalok az ekrán elé: Berlin felett az ég az m2-n, este kilenckor.

Hétfőn csak annyit mondok, nézzünk meg minden Dickens-adaptációt, de ne egyszerre. Kezdjük ma 17.55-kor a Filmmúzeumon az 1974-es Szép reményekkel (Michael Yorkkal és Sarah Milesszal). Este kilenc tízkor a Dunán egy 2007-es lengyel film megy, a Cselek, melyben egy árva kisfiú apát keres a vonaton - én persze értem, hogy miért nem a restiben például (ennyit a giccs természetéről).

Kedden két híresség látogat el hozzánk, Cabiria és Michel - heti kérdésünk, mi a családi nevük, különösen Cabiriáéra lennénk kíváncsiak -, kilenctől a Filmműzeón.

Szerdán éjszaka, 23.35-kor az m2-n kezdődik a Leningrádiak - gyermekeim c. 1980-as szovjet film. Negyvenkettőt írunk, egy az egyben, a város blokád alatt, az aprónép pedig Taskentban. Akinek hiányoznak a szovjet háborús filmek, tegye fel a kezét, úgy értem: Hände hoch!

Csütörtökön nincs jobb dolgunk, mint megismételni a keddi estét, oszt jóestét! A Filmmúzeumon kilenctől a Zsaru, majd rögtön a Hosszú alkony (az előbbi Alain Delon, az utóbbi Janisch Attila legjobb filmje). Az előbbiben - mindjárt az elején - van a mozitörténet talán legjobb bankrablása. Nem talán. Az utóbbiban meghal Törőcsik Mari, és egy busz Csuja Imre vezetésével elviszi a másvilágra vagy máshová.

Ne tévézzenek, se sokat, se keveset!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.