tévésmaci - A tevék ritkán csemegéznek

  • .
  • 2010. április 29.

Trafik

Amikor Sztupa és Troché megpróbálták eladni a tengeralattjáró roncsát, a titkos ügykezelés (TÜK) elengedhetetlen követelménynek számított. Nyilvánvalónak tűnt, hogy a művelethez szükséges információk jó részét a kommunistáktól kell kitudniuk, bár ők nagyon szomorúak voltak, mert épp Cseterki elvtárs temetéséről tartottak hazafelé - mely tényből nyilvánvaló, hogy amit most elmesélünk, ippeg' 27 esztendeje történt.
Idestova egy emberöltő. Sztupa, bár tiszteletben tartotta a vörösök közismerten mély - gyakran önváddal elegyes - gyászát, azért sorra járta a környékbeli kocsmákat, hátha beleszalad egy-két magáról megfeledkező elvtársba, akiből kiszedheti, hogyér' is adják-veszik mainapság (értsd: tegnapi) a tengeralattjárók viszonylag újszerű állapotú roncsait. Troché ugyanezen információkért a Volán-Pénzügyőr-meccsre indult (NB I/B), volt válogatott focisták készültek egy szolidabb bundázásra e hideg tavaszon. Mindegy, a büfében ott lesznek a komálósok a Tröszttől meg még néhányan, csak kiböki valaki, hogy mennyi a mennyi. A pályára érve azonban az első alak, akivel találkozott, "mafa úr volt - ő kétségkívül nem az a kiköpött bolsevik jelenség. Inkább olyan művészféle. Most is milyet szól? "Két év múlva idehozom a Depeche Mode-ot! Ide, a pályára!" Mit gondolnak, sikerült neki? Mindegy, menjünk, tévézzünk egy kicsit!

Pénteken (30-án) a film+ levetíti a Coppola produceri működését nem túlságosan dicsérő Don Juan DeMarco című filmet Johnny Deppel, amiben van azonban egy jelenet: a hatszáz kilós Marlon Brando kocsit hajt, s dobol mindkét kezével a volánon - remek, szavamra. Este a ViaSat3-on egy legenda visszatér (bőrkabátban, naná): 21.20-kor Mátrix, a macskák réme. Ám akik az igényes ejrópai kultúráért vannak oda, 22.10-re ne tétovázzanak az m2-re kapcsolni, mert akkor kezdődik a Prágai történet c. 2006-os dán film, melyben haláleset történik a fotogén fővárosban.

Szombaton az ukrán-amerikai kohászok előbb hosszan lagziznak, aztán kimennek a hegyek közé, durrantani egyet, dzsippel, hogy aztán - viri a varázslat, piri a parádé, hipp és hopp - Vietnamban találják magukat, elmebetegnek tűnő kis sárga rémek fogságában. Aki kitalálta, hogy A szarvasvadászról mesélek, csodás időgépembe ülhet, ami a szovjet delegáció értekezletére röpíti, arra a berlini filmfesztiválra, amikor ezt A szarvasvadászt bemutatták. Most mindenesetre a Filmmúzeum adja, 22.50-kor. Tíz perc múlva az m2-vel megint mehetünk északra, megnézni Svédország szépét, 2004-ből. Rendben, engem érdekelne. Az HBO-n volt Indiana Jones és az elveszett frigyláda fosztogatói meg WALL-E, de nem volt kódolatlan nap.

Vasárnap eljönnek a büdös angyalok, s én nyargalok az ekrán elé: Berlin felett az ég az m2-n, este kilenckor.

Hétfőn csak annyit mondok, nézzünk meg minden Dickens-adaptációt, de ne egyszerre. Kezdjük ma 17.55-kor a Filmmúzeumon az 1974-es Szép reményekkel (Michael Yorkkal és Sarah Milesszal). Este kilenc tízkor a Dunán egy 2007-es lengyel film megy, a Cselek, melyben egy árva kisfiú apát keres a vonaton - én persze értem, hogy miért nem a restiben például (ennyit a giccs természetéről).

Kedden két híresség látogat el hozzánk, Cabiria és Michel - heti kérdésünk, mi a családi nevük, különösen Cabiriáéra lennénk kíváncsiak -, kilenctől a Filmműzeón.

Szerdán éjszaka, 23.35-kor az m2-n kezdődik a Leningrádiak - gyermekeim c. 1980-as szovjet film. Negyvenkettőt írunk, egy az egyben, a város blokád alatt, az aprónép pedig Taskentban. Akinek hiányoznak a szovjet háborús filmek, tegye fel a kezét, úgy értem: Hände hoch!

Csütörtökön nincs jobb dolgunk, mint megismételni a keddi estét, oszt jóestét! A Filmmúzeumon kilenctől a Zsaru, majd rögtön a Hosszú alkony (az előbbi Alain Delon, az utóbbi Janisch Attila legjobb filmje). Az előbbiben - mindjárt az elején - van a mozitörténet talán legjobb bankrablása. Nem talán. Az utóbbiban meghal Törőcsik Mari, és egy busz Csuja Imre vezetésével elviszi a másvilágra vagy máshová.

Ne tévézzenek, se sokat, se keveset!

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.