étel, hordó - PESTI SÖRCSARNOK

  • .
  • 2010. február 18.

Trafik

Zavartan ácsorgunk a Kálvin tér ötödik kerületi partján, nincs kedvünk elkalandozni a túloldalra (Ráday utca), emitt viszont mintha már éltünk volna az összes lehetőséggel. Ismét a múlton merengünk, hiszen végül arra a sörözőre esik a választásunk, ami most éppen a Pesti Sörcsarnok névre hallgat, de hogy néhány perccel ezelőtt hogyan mondták, arra már nem emlékszünk.
(Azt bezzeg nem felejtettük el, hogy a Vámház körutat úgy hívták: Tolbuhin.) Ha abból indulunk ki, hogy akkoriban szintén minden sörözőt KGST-márkáról (vagy legalábbis semlegesről, lásd Gold Fassl) neveztek el, akkor a Pilseninek, Fácánnak adnánk esélyt, esetleg Wernesgrüner. Ám amint belépünk, leesik a tantusz: a Vámház körúti létesítményt Gildének hívták, ám attól, hogy Pestivé vált, úgy látszik, semmi nem változott.

A bejáratnál csapszék, a (korszerűsített) tévén sportközvetítés, odabent bokszok, mintha egy erdőben járnánk, minden zöld és barna. Az asztalra vetett perec (200 Ft) a sörkorcsolyás törzsvendégekre utal, de nekünk most fontosabb, hogy van (maradt) konyha is, és hogy még nagyobb legyen az örömünk, mintha működne a szagelszívó. Egy ifjú felszolgáló viszi a boltot, ami leginkább azért esik nehezére, mert több dologra (meccs, haverok, no meg a kedves vendég) is kell egyszerre figyelnie. Ha nem is gepárdtempóban, de azért derekasan helytáll, és kellőképpen udvarias.

Miként a bútorzat, a csülkös bableves (600 Ft) ismét az erdei kalandozásokra emlékeztet. Pontosabban arra a csodás állapotra, amikor fáradt vándor megpihen, és a turistaházban gőzölgő tálat tesznek elébe. Voltaképpen mindegy, mi van benne, csak jó meleg legyen. Nos, most kipihenten érzünk hasonlót, de annyi baj legyen, hiszen az étlapon oly csábító fogás kelleti magát, mint a rántott almakarikák csirkemájjal (1800 Ft). Képzeletünk szárnyal, vajon hogyan fest ez a gusztusosan megírt epizód? De a valóság kijózanító: a tányéron három panírozott alma és három panírozott máj hever felváltva. Az előbbi kifejezetten jó, de hát milyen is legyen egy panírozott alma? Viszont a máj a mirelitpultok áporodott csemegéjére emlékeztet, száraz és sokkoló. Így szó sincs izgalmas kevercsről, fantáziáról, bármiről, ami a szokásostól kissé eltérő volna - ez csupán egy hangzatos sorakozó.

Túrós palacsintával (600 Ft) vigasztalódunk, ismerős a lellei strandról.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.