A bejáratnál csapszék, a (korszerűsített) tévén sportközvetítés, odabent bokszok, mintha egy erdőben járnánk, minden zöld és barna. Az asztalra vetett perec (200 Ft) a sörkorcsolyás törzsvendégekre utal, de nekünk most fontosabb, hogy van (maradt) konyha is, és hogy még nagyobb legyen az örömünk, mintha működne a szagelszívó. Egy ifjú felszolgáló viszi a boltot, ami leginkább azért esik nehezére, mert több dologra (meccs, haverok, no meg a kedves vendég) is kell egyszerre figyelnie. Ha nem is gepárdtempóban, de azért derekasan helytáll, és kellőképpen udvarias.
Miként a bútorzat, a csülkös bableves (600 Ft) ismét az erdei kalandozásokra emlékeztet. Pontosabban arra a csodás állapotra, amikor fáradt vándor megpihen, és a turistaházban gőzölgő tálat tesznek elébe. Voltaképpen mindegy, mi van benne, csak jó meleg legyen. Nos, most kipihenten érzünk hasonlót, de annyi baj legyen, hiszen az étlapon oly csábító fogás kelleti magát, mint a rántott almakarikák csirkemájjal (1800 Ft). Képzeletünk szárnyal, vajon hogyan fest ez a gusztusosan megírt epizód? De a valóság kijózanító: a tányéron három panírozott alma és három panírozott máj hever felváltva. Az előbbi kifejezetten jó, de hát milyen is legyen egy panírozott alma? Viszont a máj a mirelitpultok áporodott csemegéjére emlékeztet, száraz és sokkoló. Így szó sincs izgalmas kevercsről, fantáziáról, bármiről, ami a szokásostól kissé eltérő volna - ez csupán egy hangzatos sorakozó.
Túrós palacsintával (600 Ft) vigasztalódunk, ismerős a lellei strandról.
