kulthírek

  • .
  • 2010. február 18.

Trafik

ESSEN MEGÚJULT MÚZEUMA Európa egyik idei kulturális fővárosában, Essenben található Németország egyik leghíresebb múzeuma, az 1902-ben alapított Museum Folkwang, melyet a brit David Chipperfield tervei szerint újítottak fel, a régi épület egyes részeinek lebontása árán. A január végén megnyílt kiállítások egyike a múzeum fotógyűjteményéből, a másik a grafikai kollekció új szerzeményeiből válogat. EVERYBODY HURTS: NR 1 Több mint 453 ezer példányban kelt el a haiti földrengés túlélőinek megsegítésére rögzített R.E.M.-dal, többek közt Cheryl Cole, Leona Lewis, Kylie Minogue, Robbie Williams, Susan Boyle, Rod Stewart és Jon Bon Jovi előadásában, s ezzel megjelenésének hetében a brit lista élére ugrott. DÍJ Esszéírói és költői életműve elismeréseként a 80 éves német Hans Magnus Enzensberger kapta a legnagyobb dán irodalmi megbecsülésnek számító Sonning-díjat: a 134 ezer euróval dotált díj korábbi kitüntetettjei között olyan személyiségek szerepelnek, mint Winston Churchill, Hannah Arendt, Jürgen Habermas vagy Günter Grass. GYÁSZ 40 éves korában holtan találták lakásában Alexander McQueent: a brit divattervező feltehetően öngyilkos lett.
Új kollekcióját márciusban mutatta volna be a Párizsi Divathéten. Saját márkája megalapítása előtt szerencsét próbált a francia Givenchynél is: azt követően szerződtették, hogy Highland Rape fantázianévre keresztelt 1995-ös kollekciójával úgy öltöztette fel a modelljeit, mintha ruháikat nemi erőszak közben szétszaggatták volna.

57 éves korában, rákbetegségben elhunyt Doug Fieger: Los Angelesben alapított zenekara, a The Knack egyetlen igazán nagy slágere, az 1979-es My Sharona 1994-ben, a Nyakunkon az élet (benne Ethan Hawke, Winona Ryder, Ben Stiller) filmzenéjeként ismét népszerűvé vált.

SZÍNES VOLGA-VOLGA Míg a jubileumi Berlinale egyik attrakciója Fritz Lang 1927-es Metropolisának felújított, s az annak idején kivágott jelenetek visszaállításával létrehozott eredeti verziója volt (az Argentínában megtalált tekercsekről: Narancs, 2008. július 10.), Moszkvában is új életre keltették a szovjet filmgyártás egyik klasszikusát. Az orosz állami televízió első csatornáján sugározták a Volga-Volga című 1938-as zenés vígjáték kiszínezett változatát, néhány kivágott képsor visszahelyezésével. Grigorij Alekszandrov eredetileg fekete-fehér filmjének főszerepét a korszak egyik legnagyobb csillaga, a rendező felesége, Ljubov Orlova alakította, zenéjét Iszaak Dunajevszkij, forgatókönyvét a rendező és Nyikolaj Erdman írta. A történet két amatőr kórus versengéséről szól, a távoli Uralból igyekeznek a moszkvai zenei olimpiászra. Sztálin imádta a filmet, rengetegszer megnézte, s úgy tartja a fáma, hogy Roosevelt amerikai elnöknek is küldetett egy kópiát. Orlova első férje a politikai tisztogatások áldozata lett. Amikor - állítólag - megkérdezte a diktátort, hogy mi van vele, az azt hazudta neki, hogy egy Gulagban van, s - állítólag - hozzátette: elintézheti, hogy ott találkozhassanak. Sztálin halála után Hruscsov betiltotta a filmet, a Sztálinra utaló képsorokat (például hogy a hajó az ő nevét viseli) kivágták. Ezeket helyezték most vissza, de volt, amit nem találtak (például hogy a hajó elúszik az ő 25 méteres szobra előtt). A Volga-Volga kultikus jellegét mutatja, hogy 2006-ban Vlagyiszlav Mamisev - a bécsi Gender Check kiállításon (Narancs, 2009. november 19.) is szereplő művész - Monroe-imitátori főszereplésével újra megcsinálták.

VISSZATÉRőK Tízévi szünet után - s aligha véletlenül a daltémáihoz illő Valentin-naphoz időzítve - jelentette meg új albumát Sade. Ez a hatodik stúdióalbuma. A Soldier of Love régről ismert hangzásáról az 51 éves énekesnő mit sem öregedett hangja mellett a hűséges zenésztársak gondoskodtak: a basszusos Paul Denman, a gitáros, szaxofonos Stuart Matthewman és a billentyűs Andrew Hale már 1984-ben is vele volt, amikor első slágereivel hódítani indult. A hosszú szünet igazán a 2001-es Lovers Rock-turnén készült Lovers Live című film megjelenése, 2002 után kezdődött, s a mostani album címadó kislemezének premierjével ért véget, tavaly - fotónk ekkor készült.

Gil Scott-Heron, aki a 70-es évek elején készült felvételei révén a rap egyik legfontosabb előfutára, még hosszabb szünetet tartott: az 1994-es Spirits óta a mostani I'm New Here az első albuma. Ez a 16 év megközelíti a rajongóit 17 évig várakoztató Axl Rose rekordját, de ha hozzávesszük, hogy a fekete költő az 1982-es Moving Target után 12 évvel állt elő a Spiritsszel, akkor láthatjuk, milyen ritka pillanat ez. Gil Scott-Heron fölött a drog vette át az irányítást, kétszer is lecsukták, először kokain és crack miatt, másodszor mert meglépett a rehabilitációs központból, amivel megszegte a szabadon bocsátása feltételeit. Új lemezének producere, Richard Russel is a Rikers Island-börtönben vette fel vele a kapcsolatot, 2006-ban.

SOUL POWER 1974-ben forgatták, tavaly készült el a moziváltozat, most meg a DVD: átélhetővé vált a Zaire fővárosában, Kinshasában, Muhammad Ali és George Foreman nehézsúlyú profi ökölvívó-világbajnoki döntőjének apropójából rendezett háromnapos fesztivál hangulata. Ez volt az első igazán nagyszabású rendezvény, ahol az afrikai zene akkori nagyságai, Miriam Makeba, Tabu Ley Rochereau, a gitáros Franco vezette T.P.O.K. Jazz és mások együtt szerepelhettek a soul, blues, r&b és latin zene olyan ászaival, mint James Brown (képünkön), B. B. King, Celia Cruz, Bill Withers, a Spinners, a Crusaders, a Pointer Sisters. Ugyanaz a stáb dolgozott a koncertfelvételeken is, de míg a bokszmeccsről készült dokumentumfilm, a When We Were Kings "már" 1995-re összeállt (Leon Gast Oscart is nyert vele), vágója, Jeffrey Levy-Hinte csak jóval később rakhatta össze a magáét.

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.