57 éves korában, rákbetegségben elhunyt Doug Fieger: Los Angelesben alapított zenekara, a The Knack egyetlen igazán nagy slágere, az 1979-es My Sharona 1994-ben, a Nyakunkon az élet (benne Ethan Hawke, Winona Ryder, Ben Stiller) filmzenéjeként ismét népszerűvé vált.
SZÍNES VOLGA-VOLGA Míg a jubileumi Berlinale egyik attrakciója Fritz Lang 1927-es Metropolisának felújított, s az annak idején kivágott jelenetek visszaállításával létrehozott eredeti verziója volt (az Argentínában megtalált tekercsekről: Narancs, 2008. július 10.), Moszkvában is új életre keltették a szovjet filmgyártás egyik klasszikusát. Az orosz állami televízió első csatornáján sugározták a Volga-Volga című 1938-as zenés vígjáték kiszínezett változatát, néhány kivágott képsor visszahelyezésével. Grigorij Alekszandrov eredetileg fekete-fehér filmjének főszerepét a korszak egyik legnagyobb csillaga, a rendező felesége, Ljubov Orlova alakította, zenéjét Iszaak Dunajevszkij, forgatókönyvét a rendező és Nyikolaj Erdman írta. A történet két amatőr kórus versengéséről szól, a távoli Uralból igyekeznek a moszkvai zenei olimpiászra. Sztálin imádta a filmet, rengetegszer megnézte, s úgy tartja a fáma, hogy Roosevelt amerikai elnöknek is küldetett egy kópiát. Orlova első férje a politikai tisztogatások áldozata lett. Amikor - állítólag - megkérdezte a diktátort, hogy mi van vele, az azt hazudta neki, hogy egy Gulagban van, s - állítólag - hozzátette: elintézheti, hogy ott találkozhassanak. Sztálin halála után Hruscsov betiltotta a filmet, a Sztálinra utaló képsorokat (például hogy a hajó az ő nevét viseli) kivágták. Ezeket helyezték most vissza, de volt, amit nem találtak (például hogy a hajó elúszik az ő 25 méteres szobra előtt). A Volga-Volga kultikus jellegét mutatja, hogy 2006-ban Vlagyiszlav Mamisev - a bécsi Gender Check kiállításon (Narancs, 2009. november 19.) is szereplő művész - Monroe-imitátori főszereplésével újra megcsinálták.
VISSZATÉRőK Tízévi szünet után - s aligha véletlenül a daltémáihoz illő Valentin-naphoz időzítve - jelentette meg új albumát Sade. Ez a hatodik stúdióalbuma. A Soldier of Love régről ismert hangzásáról az 51 éves énekesnő mit sem öregedett hangja mellett a hűséges zenésztársak gondoskodtak: a basszusos Paul Denman, a gitáros, szaxofonos Stuart Matthewman és a billentyűs Andrew Hale már 1984-ben is vele volt, amikor első slágereivel hódítani indult. A hosszú szünet igazán a 2001-es Lovers Rock-turnén készült Lovers Live című film megjelenése, 2002 után kezdődött, s a mostani album címadó kislemezének premierjével ért véget, tavaly - fotónk ekkor készült.
Gil Scott-Heron, aki a 70-es évek elején készült felvételei révén a rap egyik legfontosabb előfutára, még hosszabb szünetet tartott: az 1994-es Spirits óta a mostani I'm New Here az első albuma. Ez a 16 év megközelíti a rajongóit 17 évig várakoztató Axl Rose rekordját, de ha hozzávesszük, hogy a fekete költő az 1982-es Moving Target után 12 évvel állt elő a Spiritsszel, akkor láthatjuk, milyen ritka pillanat ez. Gil Scott-Heron fölött a drog vette át az irányítást, kétszer is lecsukták, először kokain és crack miatt, másodszor mert meglépett a rehabilitációs központból, amivel megszegte a szabadon bocsátása feltételeit. Új lemezének producere, Richard Russel is a Rikers Island-börtönben vette fel vele a kapcsolatot, 2006-ban.
SOUL POWER 1974-ben forgatták, tavaly készült el a moziváltozat, most meg a DVD: átélhetővé vált a Zaire fővárosában, Kinshasában, Muhammad Ali és George Foreman nehézsúlyú profi ökölvívó-világbajnoki döntőjének apropójából rendezett háromnapos fesztivál hangulata. Ez volt az első igazán nagyszabású rendezvény, ahol az afrikai zene akkori nagyságai, Miriam Makeba, Tabu Ley Rochereau, a gitáros Franco vezette T.P.O.K. Jazz és mások együtt szerepelhettek a soul, blues, r&b és latin zene olyan ászaival, mint James Brown (képünkön), B. B. King, Celia Cruz, Bill Withers, a Spinners, a Crusaders, a Pointer Sisters. Ugyanaz a stáb dolgozott a koncertfelvételeken is, de míg a bokszmeccsről készült dokumentumfilm, a When We Were Kings "már" 1995-re összeállt (Leon Gast Oscart is nyert vele), vágója, Jeffrey Levy-Hinte csak jóval később rakhatta össze a magáét.
