Odalent viszont már szó sincs rock and rollról. Tisztességes, ám nem túl fantáziadús, rattanos belső, meleg színűre (narancssárga?) festett fal, a kelleténél nagyobb hangerővel a Juventus Rádió műsora. Italkülönlegességnek viszont a szörpöket említik, a meggyet (110 Ft/dl) választjuk, a gyomorkeserűt majd legközelebb.
A felszolgálásról csak jót mondhatunk, a harmincas hölgy szerényen és feltehetően tisztességgel végzi a dolgát, nem tűnik rajongó vendéglátósnak, de "tipikusnak" sem. Nem így az étlap, ami pontosan azt a választékot mutatja, amilyet bárki láthat az ország legtöbb vendéglőjében: roquefortos, mandulás, szezámos, barackos... A sajtleves (560 Ft) nem rossz, de ugyanúgy könnyen felejthető, mint a zöldséges, sajtos óriás palacsinta (1290 Ft), amiben mintha kizárólag konzervi morzsolt kukorica lenne. A mandulás pulyka őszibarackkal (1490 Ft) viszont valódi bőségtál, ráadásul úgy tűnik, nem felmelegített "készétellel" van dolgunk, ami igen nagy ritkaság hasonló környezetben. Mégis a legmelegebb szívvel a köretnek rendelt házi krokettre (360 Ft) emlékezünk. Egyáltalán nem hasonlít arra az agyonolajozott bébivirslire, amit általában krokettnek mondanak a magyar vendéglőkben. Már az alakja is más, de az íze meg a "szárazsága" is! Megfogadjuk, hogy ha még egyszer erre járunk, a köretekből rendezünk lakomát. Izgalmas lehet például egy fóliás krumpli burgonyapürével és rizzsel. És természetesen krokettel.
