Szerencsére a divatos név mögött nem az a sznob tartalom áll, amit annak idején a "tízmillió bor- és sajtszakértő országa vagyunk" mondattal jellemeztünk. Inkább afféle univerzális vendéglátóhelyről van szó, ami bármelyik európai belvárosban megállná a helyét. Az alsó szint és a terasz a fagyistáknak meg a feketézőknek szolgál kiváló időtöltő állomásként, odafent viszont nem csupán a szokásos éttermi kínálattal kedveskednek.
Hangulatunkat a felszolgáló hölgy közvetlensége alapozza meg, a hideg, tejszínes-mentás zöldborsókrémleves (790 Ft) nyomán pedig rá kell döbbennünk, hogy a zöld szín nem csak az idegeket nyugtatja - megfelelő kiszerelésben jobban felfrissít, mint egy vödör hógolyó. Az epres-balzsamos saláta (1290 Ft) hatása hasonló, bár nevéhez képest talán nem annyira forradalmi, mint a leves volt. Noha a választékban keményebb húsokkal is találkozhatunk, tekintettel a melegre, inkább kötéltáncolunk még a fitneszvonalon: a csirkemellsteak mediterrán salátával (2190 Ft) a várakozásainknak megfelelő, korrekt készítmény, se több, se kevesebb. De mindennek ellenére zuhanás a vége: a habos, ám mégsem rokokó Mária Terézia torta (360 Ft) hatására kiesik kezünkből az egyensúlyozó léc, a többi Ikarosz történetéből már ismerős. Senkinek nem kívánunk ennél rosszabb hasra esést.
