étel, hordó - VAKVARJÚ

  • .
  • 2010. április 8.

Trafik

Bizonyos szókapcsolatok csak dalban fordulnak elő, és nem biztos, hogy így szólnak: "vabab subidubi". Itt van például a vak varjúcska.
Leginkább gyerekkel énekeljük, kezünk feje bánja, s eszünkbe nem jutna "belegondolni", micsoda rémséggel állunk szemben.

Nos, ennek vége. És nemcsak azért, mert némi kutakodás után megtudtuk, hogy a vakvarjú (kvakvarjú) a bakcsó nevű igen távoli - gémszerű - rokon népies elnevezése. A Paulay Ede utcai étterem neve a szerencsétlen madárra emlékeztet, sőt a figura - afféle címerállatként - megjelenik az étlapon is. (Képzeljenek el egy bájos kis varjút, nyakában szalvétával, a szeme helyén fehér pötytyel.) Ebben persze még semmi különös nem lenne, ha valamiféle "Üvegtigris-szerű" létesítményről lenne szó, ám a külsőségeket illetően a Vakvarjú igényes, sőt kifejezetten elegáns helynek mutatja magát. Ráadásul olyasmivel próbálkozik, amiről sokan azt gondolják, hogy nincs: a "magyar konyhaművészettel".

Az étlap tanulmányozása után kiderül, hogy az egyik bujdosó remekmű éppen a vakvarjú, ami - íme egy újabb megfejtés - "a kenyérlángos (1390 Ft) népi elnevezése". Mindig is rajongtunk a gasztronómiai népművészetért, úgyhogy világért sem hagynánk ki. És nemcsak azért, mert az egyik feltűnő helyre kitett palatáblán azt olvassuk: "kárr lenne kihagyni". Tudja a fene. A nagyméretű, lepény külsejű sütödei árura legfeljebb azt mondhatnánk: a pizzára adott magyar válasz, ha pedig netán kiderülne, hogy - "ősmagyar" lévén - a vakvarjúé a történelmi elsőség, akkor meg azt: nem véletlenül a pizzát ismerik világszerte.

A csirkepaprikás (1850 Ft) viszont megdobogtatja a szívünket, ám az olaszozás most sem marad el. Canellonival körítették, ami remek diplomáciai húzásnak bizonyul. Emlékezetes a rendhagyó tálalás, és mivel tudomásunk szerint a cs.paprikást a lakosság jelentős része kozmás lábasból fogyasztja, az ilyen megoldás pedagógiai jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni.

De azt sem, hogy a túlzott jófejeskedés ártalmas az egészségre. Attól, hogy az egyébként jóindulattal közepes madártejet (590 Ft) varjútejnek nevezik, sőt egy olyan szolgáltatásra is felhívják a figyelmet, mely szerint "minden héten, vasárnap, hajnali 3 órakor nyilvános varjúfejés tekinthető meg gazdaságunkban", inkább csak a szomorúság lesz úrra rajtunk. Pedig annyira azért nem rossz a helyzet.

Figyelmébe ajánljuk