Az előbbi a megtestesült állandóság: a bejárat köré fabrikált fűthető "házikó", melyet a melegházak modorában műanyag fóliával tettek világossá. Ha az időjárás megengedi, két oldalán természetesen felhajtják, mint rutinos anyagbeszerzők a hiánycikket. Odabent hatalmas televíziókészülék és egy muzeális gázkonvektor uralja a teret. Az olimpiai közvetítésből semmit nem hallunk, mert rádió szól. Legalábbis erre következtethetünk, ha a túloldalon pirosat kap a teherforgalom, és egy-egy percre kissé lecsendesedik a forgalom keltette folyamatos zaj. (A zene alapján ilyenkor rémesebb a helyzet.) Inkább a szezonális "szabad teret" választanánk, ami első ránézésre minden idők legabszurdabb teraszának tűnik.
Nem is a már ismertetett zaj- és egyéb szennyezés miatt, inkább annak a gesztusnak köszönhetően, ami a megváltoztathatatlannal való dacolás emlékműve is lehet. Az Aréna Grill terasza ugyanis megpróbál barátságos lenni. Régimódi kő virágtartókkal vették körbe, muskátlik piroslanak kerítést mímelve, a piros üdítőital-reklám napernyők még inkább élénkíteni próbálják a környékre jellemző "szuperszürkét". Messziről megható igyekezetnek tűnik, testközelből viszont már szó sincs reménytelenségről, szélmalomharcról. Nem hiszünk a szemünknek, de az eljárás hatékony: a teraszon nem találunk szabad helyet!
Így hát mégis a "téli palotában" ülünk le. Úgy tűnik, a vidámnak látszó, tegeződő felszolgáló hölgy a barátságos légkör, a népszerűség záloga. A választékra nem lehet panasz, hiszen már éppen eleget panaszkodtunk a hazai vendéglátás sablonjairól. Pizzák, tészták, grillezett húsok, szóval a szokásos. A mexikói tekerccsel kezdenénk, de az nincs. A második bemondás már hatékonyabb. A mennyiség több a soknál, nagydarab füles tálban jön a brokkolikrémleves (590 Ft), mellette kistányéron sajtos pirítós. Ránézésre az "alakomhoz" illő. Az már kevésbé, hogy az egyébként nem rossz ízű leves néha jéghideg. És mivel csak "néha", ide kívánkozik a szakállas vicc: "Főúr, légy van a kalácsomban!" "És? A többi viszont mazsola." Valahogy nem sok kedvünk van nevetgélni. Mondani sem kell, hogy az ún. tripla sajttál (1180 Ft) három különböző, ámde teljesen jelentéktelen szelet rántott változatát jelöli. A hatalmas adag, a gyorsétterminél egy fokkal jobb sült krumpli oly tökéletesen eltömít, hogy két napig gondolni sem lehet a táplálkozásra.
Viszont a pozitív gondolkodást mindez nem befolyásolhatja. Még itt sem. A végére bebizonyosodik, hogy az Aréna Grill sikerének nemcsak a kedves felszolgálás és a nagy méret a titka, finom falatok is akadnak. A csevapcsicsa ajvárral (1380 Ft) ugyanis első osztályú. Olyan, mintha nem is Pesten, hanem egy belgrádi ipari negyed pecsenyésbódéjában töltenénk az időt. Szó szerint, de mégis "átvitt" értelemben.
