kertész lesek - BONFINI/KIKELET <

  • .
  • 2007. szeptember 6.

Trafik

Még mindig divatos mulatság Miskolc lesajnálása bizonyos körökben, pedig a dal már régóta nem arról szól, hogy "egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom..." Nem soroljuk a fejleményeket, legyen elég, hogy nagyot téved, aki acélvárosozik, dévétékázik, parázik, s még most is Pataky Attilát gondolja a város címerállatának. Miskolc a nyári verőfényben kimondottan élhető helynek mutatja magát, ellentétben például Budapesttel.
Hát még, ha a szokásos borsodi gyöngyszemekre vetjük tekintetünket! A diósgyőri vár régóta nem a lakótelepet lezáró kőhalom, Lillafüred láttán, a 35 fokos hőség ellenére, hideg futkos a hátunkon, és természetesen Miskolctapolca is hozza a formáját, elégedetten vetjük magunkat a barlangfürdő vizének habjaiba.

Mindig gyanús egy taxis ajánlata, a műszerfalra celluxozott pajkos lurkók fotója láttán mégis úgy véljük, igazat beszél a mákos hajú pilóta, valóban a tapolcai Bonfinibe hordja családját, ha pirosra vált a naptár. Mire megérkezünk, már-már álruhás (fürdőgatyás) Mátyás királynak képzeljük magunkat. A reneszánsz hangulat ezzel véget is ér, a Bonfini ugyanis a Kikelet nevezetű szálloda étterme. Ez még nem lenne baj, de az egyébként kimondottan barátságos és komfortos létesítményben oly gyakran törik a stílus, hogy valószínűleg többen tervezték, mint ahány szobája van. A Bonfininek akár két neve is lehetne, hiszen a fáklyás, muskátlis, fonott bútoros, műtermésköves terasz még valamelyest harmonizál a mediterrán tengerpartot idéző, mentőöves, halászhálós, műkedvelő festményes verandával, de annál kevésbé a belső helyiség faburkolatú, kandallós, művirágos, a Bonfini név ellenére is meglepetésszerű, mesterkélt időgépével.

Természetesen a teraszra ülnénk, ám az összes asztal foglalt, így a "tengerparton" maradunk. Kifogástalan modorú, középkorú felszolgáló érkezik, elnézést kér, hogy csak itt van hely, elénk teszi az étlapot. Biztosan a nagy meleg miatt felejti el megkérdezni, mit innánk. Legközelebb úgy tíz perc múlva néz felénk, addigra már patakokban folyik rólunk a szénsavmentes verejték. De a választékra nem panaszkodhatunk: az itthon oly gyakori étlap-jópofáskodás ("Folyékony étkek a test erősítésére", "A gyomor előkészítésére való étkek" stb. "fejezetek") ellenére is úgy tűnik, izgalmas kalandok elé nézünk. Csakhogy a hőségre való tekintettel leginkább hideg levessel kezdenénk, az viszont nincs, így beérjük az ásványvízzel, majd az "egy sima, egy fordított" jegyében hagyományos bécsi szelettel (1750 Ft) és a különlegességnek látszó vargányás, zöldfűszeres, sáfrányos csuszatésztával tálalt libasteakkel (2250 Ft) próbáljuk feldobni a meglehetősen gyászos hangulatot. Mint oly sokszor, most is csak a csodában bízunk...

Ilyen bevezető után persze nem nehéz kitalálni, hogy miután megérkeznek az ételek, azt is elfelejtjük, hogy valaha rosszkedvünk volt. A bécsit tanítani lehetne, a hozzávaló sült krumpli pedig káprázatos. De mindez szóra sem érdemes a libához képest, ami egyenesen remekmű. Látványnak sem utolsó, de az igazi csodát az a selymes, már-már erotikus ízvilág jelenti, ami eddig ismeretlen volt a számunkra. Miután komótosan, minden falatot gondosan megjegyezve végzünk vele, már rég nem a melegtől olvadozunk. Kár, hogy az ezt követő fagylaltkehellyel (780 Ft) ismét visszazökkenünk a valóságba, ami - lássatok csodát! - mégis szebbnek tűnik, mint fél órával korábban.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.