kertész lesek - CORSO

  • .
  • 2009. június 18.

Trafik

Láttuk a szombati híradóban az orosházi libamájfesztiválról szóló tudósítást, ami után az ösztön diadalmaskodott: összefutott a nyál a szánkban, s azonnal indultunk volna a messzi Békés megyébe. Persze tudtuk, ha helikopterünk lenne, akkor is csak a zsíros kenyérre érnénk oda, ráadásul nincs szánalmasabb egy zárás utáni fesztiválnál.

Tehát Pesten maradtunk, ám mivel orosházi vágyunk csak nem akart csillapodni, másnap este felkerestünk egy libamájas helyet, mindjárt az elsőt, ami az utunkba került. A belvárosi Corsót, ami cseppet sem a korzón, hanem az autóforgalmas Petőfi Sándor utcában áll, szemben a Katona József Színházzal. Viszont a sörkertjét a Hild József tervezte műemlék ház udvarában rendezték be, ami egy csalódást okozó fogyasztás esetében is garancia lehet a jó hangulatra.

Igaz, csak akkor, ha a kertész lest nem szó szerint kell érteni. Pedig velünk a rossz idő miatt ez történt: kilestünk a kertbe, megállapítottuk, hogy valóban hangulatos, de inkább a teremben maradtunk. Mondhatnánk azt is, hogy "magunkra", mivel rajtunk és a két pincéren kívül senki sem tartózkodott a helyiségben. Így alaposan szemügyre vehettük a Tabánt ábrázoló falfestményeket, melyeket a neves képzőművész, Haranghy Jenő (1894-1951) készített. A hangulatos képek nem igazán passzolnak a régiesre hangolt, mégis újszerű bútorokhoz, az étterem honlapján hirdetett hangulatos cimbalomzene helyett valamelyik kereskedelmi rádiót hallgathatjuk, bár először azt hisszük, B. Tóth László Poptarisznyáját 1986-ból... Az Első Emelet tagjai nyilatkoznak arról, hogy hamarosan turnéra indulnak.

De a régi vágású felszolgálók arcán még nagyobb meglepetés: "Mit keres itt vendég, vasárnap este, egy órával a záróra előtt?" Inkább rutinosan, mint meggyőződéssel teszik a dolgukat, bár nem is hagyunk időt a túlzott bizalmaskodásra: a meglehetősen viharvert étlapról azonnal a libamájas lehetőségek egyikét rendeljük meg. Előtte pedig magyaros gombalevest (550 Ft) meg egy 0,33 literes ásványvizet ötven forinttal többért. Még töltésben az üveget tartó kéz, amikor megérkezik a gőzölgő csésze. Tartalma forró és vörös, ám ezzel ki is pipálhatjuk a magyaros vonatkozásokat: az első falat nem azért ég a nyelvünkre, mert annyira csípős - valószínű, hogy a kelleténél tovább pörgették a mikróban. Ízlelésünk lángossá válik, így a gombáról meg a csipetkéről is legfeljebb annyit mondhatunk: annyira puha, hogy fog nélkül is meg lehet rágni.

Ám ennél sokkal rémesebb, amikor az ínycsiklandónak gondolt vaslapon sült libamáj diókéregben sült almával (3850 Ft) mellett megpillantjuk - egy darabka pritamin és narancs társaságában - az adag sült krumplit, hiszen egy ilyen köret legfeljebb a balatoni kolbászosnál vállalható, ott is csak nagyobb mennyiségű alkohol elfogyasztása után. Hogy mit keres ez a junkfood (ami egyébként olyan is, amilyennek kinéz) azon a helyen, ahol "jelenleg az eredeti polgári hangulatot találják meg és a tradicionális magyar konyha ételkülönlegességeit" (idézet a honlapról), arról lövésünk sincs. Főleg azért, mert a három, nagy szelet libamáj valóban megéri a pénzét, a diós alma miatt pedig desszertre sincs szükségünk.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.