kertész lesek - CORSO

  • .
  • 2009. június 18.

Trafik

Láttuk a szombati híradóban az orosházi libamájfesztiválról szóló tudósítást, ami után az ösztön diadalmaskodott: összefutott a nyál a szánkban, s azonnal indultunk volna a messzi Békés megyébe. Persze tudtuk, ha helikopterünk lenne, akkor is csak a zsíros kenyérre érnénk oda, ráadásul nincs szánalmasabb egy zárás utáni fesztiválnál.

Tehát Pesten maradtunk, ám mivel orosházi vágyunk csak nem akart csillapodni, másnap este felkerestünk egy libamájas helyet, mindjárt az elsőt, ami az utunkba került. A belvárosi Corsót, ami cseppet sem a korzón, hanem az autóforgalmas Petőfi Sándor utcában áll, szemben a Katona József Színházzal. Viszont a sörkertjét a Hild József tervezte műemlék ház udvarában rendezték be, ami egy csalódást okozó fogyasztás esetében is garancia lehet a jó hangulatra.

Igaz, csak akkor, ha a kertész lest nem szó szerint kell érteni. Pedig velünk a rossz idő miatt ez történt: kilestünk a kertbe, megállapítottuk, hogy valóban hangulatos, de inkább a teremben maradtunk. Mondhatnánk azt is, hogy "magunkra", mivel rajtunk és a két pincéren kívül senki sem tartózkodott a helyiségben. Így alaposan szemügyre vehettük a Tabánt ábrázoló falfestményeket, melyeket a neves képzőművész, Haranghy Jenő (1894-1951) készített. A hangulatos képek nem igazán passzolnak a régiesre hangolt, mégis újszerű bútorokhoz, az étterem honlapján hirdetett hangulatos cimbalomzene helyett valamelyik kereskedelmi rádiót hallgathatjuk, bár először azt hisszük, B. Tóth László Poptarisznyáját 1986-ból... Az Első Emelet tagjai nyilatkoznak arról, hogy hamarosan turnéra indulnak.

De a régi vágású felszolgálók arcán még nagyobb meglepetés: "Mit keres itt vendég, vasárnap este, egy órával a záróra előtt?" Inkább rutinosan, mint meggyőződéssel teszik a dolgukat, bár nem is hagyunk időt a túlzott bizalmaskodásra: a meglehetősen viharvert étlapról azonnal a libamájas lehetőségek egyikét rendeljük meg. Előtte pedig magyaros gombalevest (550 Ft) meg egy 0,33 literes ásványvizet ötven forinttal többért. Még töltésben az üveget tartó kéz, amikor megérkezik a gőzölgő csésze. Tartalma forró és vörös, ám ezzel ki is pipálhatjuk a magyaros vonatkozásokat: az első falat nem azért ég a nyelvünkre, mert annyira csípős - valószínű, hogy a kelleténél tovább pörgették a mikróban. Ízlelésünk lángossá válik, így a gombáról meg a csipetkéről is legfeljebb annyit mondhatunk: annyira puha, hogy fog nélkül is meg lehet rágni.

Ám ennél sokkal rémesebb, amikor az ínycsiklandónak gondolt vaslapon sült libamáj diókéregben sült almával (3850 Ft) mellett megpillantjuk - egy darabka pritamin és narancs társaságában - az adag sült krumplit, hiszen egy ilyen köret legfeljebb a balatoni kolbászosnál vállalható, ott is csak nagyobb mennyiségű alkohol elfogyasztása után. Hogy mit keres ez a junkfood (ami egyébként olyan is, amilyennek kinéz) azon a helyen, ahol "jelenleg az eredeti polgári hangulatot találják meg és a tradicionális magyar konyha ételkülönlegességeit" (idézet a honlapról), arról lövésünk sincs. Főleg azért, mert a három, nagy szelet libamáj valóban megéri a pénzét, a diós alma miatt pedig desszertre sincs szükségünk.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.