Tehát Pesten maradtunk, ám mivel orosházi vágyunk csak nem akart csillapodni, másnap este felkerestünk egy libamájas helyet, mindjárt az elsőt, ami az utunkba került. A belvárosi Corsót, ami cseppet sem a korzón, hanem az autóforgalmas Petőfi Sándor utcában áll, szemben a Katona József Színházzal. Viszont a sörkertjét a Hild József tervezte műemlék ház udvarában rendezték be, ami egy csalódást okozó fogyasztás esetében is garancia lehet a jó hangulatra.
Igaz, csak akkor, ha a kertész lest nem szó szerint kell érteni. Pedig velünk a rossz idő miatt ez történt: kilestünk a kertbe, megállapítottuk, hogy valóban hangulatos, de inkább a teremben maradtunk. Mondhatnánk azt is, hogy "magunkra", mivel rajtunk és a két pincéren kívül senki sem tartózkodott a helyiségben. Így alaposan szemügyre vehettük a Tabánt ábrázoló falfestményeket, melyeket a neves képzőművész, Haranghy Jenő (1894-1951) készített. A hangulatos képek nem igazán passzolnak a régiesre hangolt, mégis újszerű bútorokhoz, az étterem honlapján hirdetett hangulatos cimbalomzene helyett valamelyik kereskedelmi rádiót hallgathatjuk, bár először azt hisszük, B. Tóth László Poptarisznyáját 1986-ból... Az Első Emelet tagjai nyilatkoznak arról, hogy hamarosan turnéra indulnak.
De a régi vágású felszolgálók arcán még nagyobb meglepetés: "Mit keres itt vendég, vasárnap este, egy órával a záróra előtt?" Inkább rutinosan, mint meggyőződéssel teszik a dolgukat, bár nem is hagyunk időt a túlzott bizalmaskodásra: a meglehetősen viharvert étlapról azonnal a libamájas lehetőségek egyikét rendeljük meg. Előtte pedig magyaros gombalevest (550 Ft) meg egy 0,33 literes ásványvizet ötven forinttal többért. Még töltésben az üveget tartó kéz, amikor megérkezik a gőzölgő csésze. Tartalma forró és vörös, ám ezzel ki is pipálhatjuk a magyaros vonatkozásokat: az első falat nem azért ég a nyelvünkre, mert annyira csípős - valószínű, hogy a kelleténél tovább pörgették a mikróban. Ízlelésünk lángossá válik, így a gombáról meg a csipetkéről is legfeljebb annyit mondhatunk: annyira puha, hogy fog nélkül is meg lehet rágni.
Ám ennél sokkal rémesebb, amikor az ínycsiklandónak gondolt vaslapon sült libamáj diókéregben sült almával (3850 Ft) mellett megpillantjuk - egy darabka pritamin és narancs társaságában - az adag sült krumplit, hiszen egy ilyen köret legfeljebb a balatoni kolbászosnál vállalható, ott is csak nagyobb mennyiségű alkohol elfogyasztása után. Hogy mit keres ez a junkfood (ami egyébként olyan is, amilyennek kinéz) azon a helyen, ahol "jelenleg az eredeti polgári hangulatot találják meg és a tradicionális magyar konyha ételkülönlegességeit" (idézet a honlapról), arról lövésünk sincs. Főleg azért, mert a három, nagy szelet libamáj valóban megéri a pénzét, a diós alma miatt pedig desszertre sincs szükségünk.
