A kertben vagyunk. Nem nagy ügy, hétről hétre így járunk, mégis úgy véljük, nincs több ehhez fogható csoda a pesti oldalon. Mondhatnánk, ezt még senkinek sem sikerült elrontania, pedig ha az elmúlt éveket nézzük, többen próbálkoztak. Vérlázító gasztronómiai botrányok részesei lehettünk, de még a kéken fonnyadozó sülteket, zsírban ázott leveseket, a száraz kenyeret és az ihatatlan bort is lerázta válláról a hely szelleme. Még a minősíthetetlen felszolgálást vagy inkább fel nem szolgálást is megbocsátottuk az árnyas fák alatt, a pompázatos építmény kellős közepén. Jól éreztük magunkat, és ezt senki nem tudta meggátolni. Legfeljebb kissé keserűbbé vált a fenenagy dolce vita.
Most azonban hírt kapunk, hogy ismét - ki tudja, hányadszor - változott a konyha vezetése, azt pedig még Font Sándor sem tagadhatná le, hogy az új seprűs pálinka jól eper. Délután háromkor rajtunk és a személyzeten kívül csupán az egykor szebb napokat látott színművész tartózkodik. Néhányan valamiféle épületgépészeti munkálatot végeznek csendesen. Zene is van, elképesztő szövegű hazai slágerek váltakoznak James Brownnal. A felszolgáló rutinos, ám cseppet sem fásult középkorú férfi, szigorúan a jóízlés határain belül igyekszik a kedvünkben járni. Az étlap láttán mindez nem nehéz: rövid, tipikusnak mondható, mégis változatos sor. Szolid árak. Liba- és marhahúslevest (egyaránt 690 Ft) kérünk elsőre, mindenkettőben maceszgombóc, előtte vajas pirítós érkezik, de még hozzá sem kezdenénk, máris itt a leves. Rosszindulatúnak tűnhet, ha azt mondjuk, szódával elmegy, mégis erről van szó - ráadásul tele vagyunk jóindulattal. Nem rossz, nem rossz, de nem is az igazi... Szinte külön-külön érezzük az összes fűszert, a pingponglabda méretű maceszgombócban például a pirospaprikát.
A sólet (1480 Ft) sem rossz, sőt! Csakhogy az ilyesmit nem sóletnek, hanem babfőzeléknek hívják. De higgyék el, annak valóban első osztályú! Itt már nem méltatlankodhatunk, az ízek egybeérnek, a hús omlós, a bab szinte ropog, a mennyiség több a soknál. Ahogy a bécsi szelet (1750 Ft) esetében is. Vaskos hús érkezik, a panír elfogadható, a sült krumpli úgyszintén. Mégis most, hogy visszaemlékezünk, szinte semmi nem jut eszünkbe róla, pontosabban csak az, hogy mivel krumplisalátával nem szolgálnak, a cserébe kapott tejfölös uborkasaláta (780 Ft) nagyszerű.
Ahogy mi is nagyszerűen éreztük magunkat, de most végre nem csak azért, amit kifejtettünk az elején. Hiszen kritikus megjegyzéseink dacára ilyen jót még soha nem ettünk a Fészekben.
