kertész lesek - HALÁSZKERT

  • .
  • 2007. július 26.

Trafik

Vác sokkal többet érdemelne, mint amit rákentek az idegenforgalmisták. Elég egy rövid séta a Duna-parton, hogy csodálatunkat fejezzük ki, s azonnal feledjük rossz érzésünket, ami a városka más részein belénk hasít.
A lakótelepeket, a bumfordi üzemeket, a belvárosban emelt ízléstelen építményeket ilyenkor elsodorja a folyó. A parti sétánytól nem csak a Duna van egy köpésre, szinte minden. A barokk belváros, a kikötő. Még a fegyház sem stílusidegen, bár erről biztosan megoszlanak a vélemények. A magunk részéről sajnáljuk a "behajtani tilos!" táblát, elfért volna az oldalában egy kis galéria, egy kis kávézó, ahova soha nem süt be a nap. Azt például, hogy Vamzer Galéria, bármelyik külföldi ki tudná mondani. De ne szálljunk el, van itt elég sirály! Hiába sír az egyik szemünk, miért nem lett Vácból komolyabb turisztikai centrum, ha a másik ugyanezért nevet. És különben is, egy tökéletes kertész les körvonalazódik előttünk, már ami a helyszínt illeti.

A Halászkert ideális kerthelyiség, mégsem szeplőtelen. Hiába a festői elrendezés, az étteremül szolgáló műemlék jellegű házikó, ha a terasz a lehető legnagyobb félreértés. Képzeljenek el egy gigantikus, műanyag Praktiker-sátrat, amit fűszínű szövetpadlóval és Flair-garnitúrával pakoltak tele. És nem érték be ennyivel! A silány bútorzaton makulátlan, fehér abrosz, ízléses evőeszközök, klasszikus tányérokÉ A királylány és a hétfejű sárkány lakodalmára készülhettek hasonlóképp, abban reménykedve, hogy esetleg vihar támad, és mindent, ami mozdítható - leginkább a vőlegényt és násznépét - a folyóba gyűr majd a fergeteg.

Mi azonban a tisztes felszolgálásban reménykedünk. Nemhiába, hiszen a három, jó értelemben vett régi vágású pincér is a kedvünket keresi, mindig az, akinek épp az útjába esünk. Kiegyenlítettek az erőviszonyok, rajtunk kívül nincs vendég. Távolban egy fehér turistabusz az utolsó pillanatban elkanyarodik.

Nem panaszkodhatunk a választékra. Abban nincs semmi különös, hogy halban erősek, de a vadaskert, a disznóól, az istálló és a baromfiudvar is túlreprezentált. Mielőtt gyanakodni kezdenénk a bőség zavara miatt, fűszeres vaj és pirítós érkezik. Néhány katonával készülünk a megmérettetésre, mindjárt jobb a kedvünk. Hát még, amikor meglátjuk a májgombóclevest (600 Ft) és a harcsából készült halászlét (1300 Ft). Háromemberes porciók érkeznek ezüst(színű) tálban, a kikandikáló merőkanál csillogó felkiáltójel: meg ne edd az összeset, mert nem fér beléd más! 'szintén szólva a májgombóclevesnél ez fel sem merül. Íztelen az alap, annak ellenére, hogy színe olyan, mint a folyékony arany. A labdacs méretével nem lenne baj, de túl kemény, ráadásul gyanúsan ropog. Zamatokról itt sem beszélhetünk. Ellenben a halászlé ötcsillagos! Nem csíp, nem szorít, mégis erősen paprikás, a szinte elolvadó, patyolatos harcsával igazi mestermű. Ugyanezt mondhatnánk a padlizsánsipkás bélszínről (2400 Ft) is, ha csak a hússal lenne dolgunk. De a szakács nemcsak az egyébként érzékelhetetlen sipkát kötötte a krémes bélszínre, hanem sajtmártással is megbolondította. Ez pedig olyan hatású, mint egy tökéletes márványszoborra aggatott karácsonyfaizzó-sor. Csalódottságunkat madártejjel (600 Ft) próbáljuk enyhíteni, de csak rosszabb lesz. A fagylaltoskehelyben (!) érkező habos lötty értékelésétől inkább eltekintenénk. Például a Duna irányába, hogy mégse legyen oly szomorú a befejezés.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.