Azt nem sikerült megfejtenünk, hogy miért éppen Négy muskétásnak hívják e szigetet, talán az étlap néhány tétele árulkodó: "göngyölt pulykamell D'Artagnan módra", "rostonsült hátszín Richelieu salátával", "a Milady palacsintája". Szerencsénkre a fogások többsége rendes nevén szerepel (bableves füstölt hússal, libamájjal töltött sertésborda vegyes körettel, borjúpaprikás galuskával stb.).
A felszolgálók viszont nemcsak rendesnek, de lelkesnek is tűnnek, ami a fülledt meleg miatt különösen üdítő hozzáállás. Az már kevésbé, hogy noha a ház specialitásaként szerepel a francia hagymaleves kétfülű csészében (650 Ft), amivel nincs semmi baj, nem sikerül rájönnünk, mitől más ez, mint a hagyományos. A roston sült sajtszeletek balzsamecetes salátával (1750 Ft) viszont specialitás a maga módján, amennyiben különlegességnek tekintjük a "szénmentes", nem szétfolyó, viszonylag normális sajtszeletet. Azt viszont nem értjük, hogy miért nem képesek ilyenkor friss salátát beszerezni, miért a közértben kapható zacskós megoldást tartják helyénvalónak? Nagyjából ugyanez a helyzet a pisztráng egészben sütve hagymás törtburgonyával (1950 Ft) esetében. A pisztráng váratlanul jó, bár kíváncsiak lennénk a forrásra, a krumpli meg épp hogy elmegy. A végére a Milady palacsintáját (600 Ft) választjuk, ami semmivel sem különbözik a szokásos, izgalommentes cukros-túrós palacsintától, viszont akkora, hogy egy kisebb születésnapi zsúron is kielégítené az igényeket. Most persze jöhetnénk avval, hogy az ördög a részletekben és így tovább, de a körülményekhez képest a Négy muskétás kicsit több is kellemes meglepetésnél.
