Az egyetlen közismert perzsa étterem teraszán majd' minden asztal foglalt volt, és nem csak limonádét hörpöltek a vendégek. A perzsa konyháról eddig nem sokat tudtunk, de annyit mindenképp, hogy "már az ókorban". De nemcsak a török gyorsbüfék ősei születtek e bölcsőben, hanem a gondosan megkomponált lakomák, sőt Dárius birodalmában terjedt el a heverve evés, amit aztán görög közvetítéssel a rómaiak fejlesztettek tökélyre. A Shirazban inkább ezt a hagyományt próbálják felidézni, kerevetes, vízipipás, hastáncos mulatságok terepe az étterem belső része. Odakint idáig nem fajulnak a dolgok, de kétségtelenül az utca lepazarabb teraszán foglalunk helyet, ha lehet ilyet mondani. A magabiztos, fiatal felszolgáló képes étlapot tesz elénk, már alig várjuk, hogy az ételnevek kiejtését korrigálja, de úgy látszik, korán van még az efféle villongáshoz.
A perzsa tanfolyamot tejfölös, fokhagymás falatkákkal (750 Ft) kezdjük, semmi különös. Olyan, mint a meccs előtti rágcsálnivaló: csak akkor tűnik fel, ha ehetetlen. A "mastmusir" természetesen nem az, de neve alapján többet vártunk. Az előételnek szánt kukuye bademjan (1550 Ft) viszont már sokkal komolyabb dolog, sőt eddigi kertész leskelődéseink sorában a legkomolyabb - rögvest cáfolja eddig nem említett előítéletünket, mely szerint a Shiraz tulajdonképpen egy puccos kebabsütöde. Nos, ez a tojásos, padlizsános finomság minden várakozásunkat felülmúlja. Azzal, hogy "tojásos" meg "padlizsános", nem mondtunk semmit. Képzeljenek el egy omlettszerű, megfejthetetlen fűszerezésű, meleg, sós süteményt, amiÉ Inkább ne képzeljék el, kóstolják meg, ha arra járnak. Mert a fetasajtos, paradicsomos perzsa saláta (1350 Ft) is finom, de oly magasra került a léc, hogy már nem is látjuk.
Annyi baj legyen, ha előttünk egy kebab bareh (3400 Ft), vagyis sült bárány tornyosul. Vagyis inkább fekszik a dúsan megvetett salátaágyon, oly élvetegen, hogy inkább a sóhajtozás, mint a bégetés jut az eszünkbe róla. De ízre, energiára, "ropogásra" már egy népi táncos, akit vasvillával kergetnek. A kukuyét még így sem sikerül legyőznie, ami persze nem meglepő. Ezerszer megmondtuk, a csúcsról csak lefelé vezet út.
Annyira igaz ez, hogy a desszert, vagyis a baqlawa (550 Ft) csupán az anyagiakat (és nem az anyagot) illetően tér el Aladdin bácsi baklavájától. Ismét megérkeztünk a földre.
