Ennek megfelelően egy éppen felszabadult asztalt tudunk elfoglalni szombat délután, a ház mögé biggyesztett kerthelyiségben - a főútra is néz egy terasz, és az is tele van -, ami este, némi ital elfogyasztása után hangulatos lehet, de a józan napfényben kissé fojtogató. Talán a hely kevés, vagy sok az asztal, vagy a kerítés túl magas, mindenesetre szűkösnek érezzük. A választékot annál kevésbé. Masszív, magyaros pályán játszik a Sziget, amit hortobágyi palacsintájával (500 Ft) rögtön bizonyít. Az adag szokás szerint főétel méretű (két hatalmas példány), viszont minden gyanú felett áll (nagy dolog ez!), sőt egészen frissnek tűnik. A tejszínhabos "görög" gyümölcslevesben (440 Ft) elsősorban a konzervipar hősei (ananász, barack) lubickolnak, a habot viszont házinak érezzük, ezért maradjunk annyiban, hogy frissítőnek megteszi.
Először nem tudunk mit kezdeni a tengeri fogasfilé kárpáti raguval (1690 Ft) nevezetű darabbal, de mivel a fogasról utóbb kiderült, "jól alkalmazkodik a sókoncentráció változásához, így félsós, torkolat közeli tengeröblökben is megél", nincs okunk az aggodalomra. Mégis úgy véljük, a "tengeri"-vel - kukorica híján - inkább a gombás mártásra szórt rákocskákra utalnak. Az egyébként kiváló összeállítással legfeljebb az lehet a bajunk, hogy a mennyisége már-már ijesztő, a hortobágyi ehhez képes valóban kisadag, de nehogy reklamációnak vegye bárki, nem akarjuk beletörni a zárba a "népszerűség kulcsát". A csúcsra a baconbe csomagolt libamájjal (2900 Ft) jutunk, ami tényleg olyan teljesítmény, hogy bármelyik idegenforgalmas csárda büszke lenne rá. A desszert elmaradásának fizikai oka van: az eddigiek után túrógombócból vagy somlóiból valószínűleg a fél adag is több lenne a soknál.
