Magazin

Könyves

  • - urfi -
  • 2011. december 9.

Trafik


Lehet örülni: elindult egy havonta jelentkező, ingyenes, dekoratív, fiatalos irodalmi magazin. Ennél sokkal több okunk nincs az örömre – de ez nem kevés. Az Index és a Litera közös Könyvesblogjának szerzőgárdája jegyzi a kiadványt; a főszerkesztő Valuska László, aki az első számban szerényen magára vállalta a címlapsztori és a „hónap könyve” megírását is. A lapban minden téma (Stieg Larsson, celebírók, Kindle, Nobel-díj) és minden nyilatkozó (Bodor Ádám, Erlend Loe, Janne Teller) érdekes – a probléma az írások színvonalával van. No, nem holmi szigorú szakmaiságot hiányolunk, inkább egy kis mögékérdezést, egy kicsit hosszabban kitartó figyelmet. Nem csak a pletykák, a könyvek zanzásított cselekménye, és nem csak az írók magánélete lehet izgalmas, még az itt kissé hülyének nézett „laikus” olvasók számára sem. A kritikák leginkább egy kiadói ajánlóra vagy fülszövegre emlékeztetnek, és csak ritkán emelkednek olyan magasságokba, hogy laudációnak mernénk őket nevezni. Persze senkit nem bántanak: például a jelen szám rengeteg recenzeált kiadványa közül leggyengébbnek („C” jelzet) minősített Palotás Petra-opusról szóló írás egyetlen (!) kritikus megjegyzése ez: „tökéletesen könnyed, ennél nem is ígér többet”. Marketing a köbön – de ha ettől Bodor Ádámnak vagy az íróasztalánál fényképezett Parti Nagy Lajosnak több olvasója lesz, akkor már nem csak a készítők nyernek az egésszel.

 

E szent cél eléréséhez persze nem feltétlenül lenne szükséges az elszabadult közhelyek, a bugyuta sztárolás, a kínos nyomdahibák (Vándorsólyom kisasszon – így, ilyen népiessen) és a suta mondatok áradata. Az írások nagyjából ugyanazon stiláris mezőkön bóklásznak, ügyesen távol tartva magukat minden eredeti gondolattól, de vannak kilengések: Janne Teller kritikusa ugyanúgy a történet visszamondására szorítkozik, mint legtöbb társa, de ezt kivételesen jó modorban vezeti elő, míg a Csernusról szóló gátlástalan dicshimnusz a többi marketingcikket is alulmúlja.

 

Viszont az egész baromi jól néz ki – és, meg kell hagyni, jelen esetben talán ez a legfontosabb.

 

60 oldal, ingyenes

 

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)