Magazin

Könyves

  • - urfi -
  • 2011. december 9.

Trafik


Lehet örülni: elindult egy havonta jelentkező, ingyenes, dekoratív, fiatalos irodalmi magazin. Ennél sokkal több okunk nincs az örömre – de ez nem kevés. Az Index és a Litera közös Könyvesblogjának szerzőgárdája jegyzi a kiadványt; a főszerkesztő Valuska László, aki az első számban szerényen magára vállalta a címlapsztori és a „hónap könyve” megírását is. A lapban minden téma (Stieg Larsson, celebírók, Kindle, Nobel-díj) és minden nyilatkozó (Bodor Ádám, Erlend Loe, Janne Teller) érdekes – a probléma az írások színvonalával van. No, nem holmi szigorú szakmaiságot hiányolunk, inkább egy kis mögékérdezést, egy kicsit hosszabban kitartó figyelmet. Nem csak a pletykák, a könyvek zanzásított cselekménye, és nem csak az írók magánélete lehet izgalmas, még az itt kissé hülyének nézett „laikus” olvasók számára sem. A kritikák leginkább egy kiadói ajánlóra vagy fülszövegre emlékeztetnek, és csak ritkán emelkednek olyan magasságokba, hogy laudációnak mernénk őket nevezni. Persze senkit nem bántanak: például a jelen szám rengeteg recenzeált kiadványa közül leggyengébbnek („C” jelzet) minősített Palotás Petra-opusról szóló írás egyetlen (!) kritikus megjegyzése ez: „tökéletesen könnyed, ennél nem is ígér többet”. Marketing a köbön – de ha ettől Bodor Ádámnak vagy az íróasztalánál fényképezett Parti Nagy Lajosnak több olvasója lesz, akkor már nem csak a készítők nyernek az egésszel.

 

E szent cél eléréséhez persze nem feltétlenül lenne szükséges az elszabadult közhelyek, a bugyuta sztárolás, a kínos nyomdahibák (Vándorsólyom kisasszon – így, ilyen népiessen) és a suta mondatok áradata. Az írások nagyjából ugyanazon stiláris mezőkön bóklásznak, ügyesen távol tartva magukat minden eredeti gondolattól, de vannak kilengések: Janne Teller kritikusa ugyanúgy a történet visszamondására szorítkozik, mint legtöbb társa, de ezt kivételesen jó modorban vezeti elő, míg a Csernusról szóló gátlástalan dicshimnusz a többi marketingcikket is alulmúlja.

 

Viszont az egész baromi jól néz ki – és, meg kell hagyni, jelen esetben talán ez a legfontosabb.

 

60 oldal, ingyenes

 

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.