Magazin

Könyves

  • - urfi -
  • 2011. december 9.

Trafik


Lehet örülni: elindult egy havonta jelentkező, ingyenes, dekoratív, fiatalos irodalmi magazin. Ennél sokkal több okunk nincs az örömre – de ez nem kevés. Az Index és a Litera közös Könyvesblogjának szerzőgárdája jegyzi a kiadványt; a főszerkesztő Valuska László, aki az első számban szerényen magára vállalta a címlapsztori és a „hónap könyve” megírását is. A lapban minden téma (Stieg Larsson, celebírók, Kindle, Nobel-díj) és minden nyilatkozó (Bodor Ádám, Erlend Loe, Janne Teller) érdekes – a probléma az írások színvonalával van. No, nem holmi szigorú szakmaiságot hiányolunk, inkább egy kis mögékérdezést, egy kicsit hosszabban kitartó figyelmet. Nem csak a pletykák, a könyvek zanzásított cselekménye, és nem csak az írók magánélete lehet izgalmas, még az itt kissé hülyének nézett „laikus” olvasók számára sem. A kritikák leginkább egy kiadói ajánlóra vagy fülszövegre emlékeztetnek, és csak ritkán emelkednek olyan magasságokba, hogy laudációnak mernénk őket nevezni. Persze senkit nem bántanak: például a jelen szám rengeteg recenzeált kiadványa közül leggyengébbnek („C” jelzet) minősített Palotás Petra-opusról szóló írás egyetlen (!) kritikus megjegyzése ez: „tökéletesen könnyed, ennél nem is ígér többet”. Marketing a köbön – de ha ettől Bodor Ádámnak vagy az íróasztalánál fényképezett Parti Nagy Lajosnak több olvasója lesz, akkor már nem csak a készítők nyernek az egésszel.

 

E szent cél eléréséhez persze nem feltétlenül lenne szükséges az elszabadult közhelyek, a bugyuta sztárolás, a kínos nyomdahibák (Vándorsólyom kisasszon – így, ilyen népiessen) és a suta mondatok áradata. Az írások nagyjából ugyanazon stiláris mezőkön bóklásznak, ügyesen távol tartva magukat minden eredeti gondolattól, de vannak kilengések: Janne Teller kritikusa ugyanúgy a történet visszamondására szorítkozik, mint legtöbb társa, de ezt kivételesen jó modorban vezeti elő, míg a Csernusról szóló gátlástalan dicshimnusz a többi marketingcikket is alulmúlja.

 

Viszont az egész baromi jól néz ki – és, meg kell hagyni, jelen esetben talán ez a legfontosabb.

 

60 oldal, ingyenes

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.