Folyóirat

Prizma

  • - izs -
  • 2011. november 30.

Trafik

 


Hogyan romolhat el valami, ami oly ígéretesen indult? Meddig viselhető el a humor és a könnyedség nyomasztó hiánya? Nem tudni, mi történt Prizmáékkal az utóbbi időben, mindenesetre eleinte módfelett ötletes és szórakoztató kiadványuk finoman szólva irányt váltott. Pedig a téma - a kortárs skandináv film - most is telitalálat: a választék a norvég horrorok titkától kezdve a jóléti fasizmuson át a borzadalmas tengerentúli remake-ekig terjed. Mégis, az iskolás stílus, a kissé agyonhasznált szakzsargon és a fájdalmasan bölcs(ész) fordulatok sokasága olyan érzést kelt, mintha miniatűr szakdolgozatokkal állnánk szemben. A szakdolgozatnak pedig köztudomásúlag elemi fegyvere az olvasó figyelmének folyamatos lankasztása, érdeklődésének erodálása, életkedvének apasztása. Ez mondjuk mesterfokon megy: még a kedvenc Anders Thomas Jensenünkkel készített interjú is két ásítás per bekezdés aránnyal üzemel. A kiadványt végignyálazva olybá tűnhet, hogy a fiatal filmtudorok csakis egymásnak írogatnak titkos nyelvükön - a belterjesség érzetét fokozandó hivatkozni is főként egymásra szeretnek.

 

A lankasztó masszából két írás tűnik ki: Varga Zoltán értekezése a bábanimáció kísérteties voltáról egyszerre riogató és szórakozató olvasmány, míg Réz Anna Ontológiai darázsfészek című írása a jobb sorsra érdemes Charlie Kaufman munkássága kapcsán a "hogyan okoskodjunk gyöngyvirágtól hajhullásig" iskolapéldáját adja. Bár simán lehet, hogy a szolidan őrült Kaufman ezt hízelgőnek találná - tán egy forgatókönyvet is írna belőle.

136 oldal, 900 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.