Hogyan romolhat el valami, ami oly ígéretesen indult? Meddig viselhető el a humor és a könnyedség nyomasztó hiánya? Nem tudni, mi történt Prizmáékkal az utóbbi időben, mindenesetre eleinte módfelett ötletes és szórakoztató kiadványuk finoman szólva irányt váltott. Pedig a téma - a kortárs skandináv film - most is telitalálat: a választék a norvég horrorok titkától kezdve a jóléti fasizmuson át a borzadalmas tengerentúli remake-ekig terjed. Mégis, az iskolás stílus, a kissé agyonhasznált szakzsargon és a fájdalmasan bölcs(ész) fordulatok sokasága olyan érzést kelt, mintha miniatűr szakdolgozatokkal állnánk szemben. A szakdolgozatnak pedig köztudomásúlag elemi fegyvere az olvasó figyelmének folyamatos lankasztása, érdeklődésének erodálása, életkedvének apasztása. Ez mondjuk mesterfokon megy: még a kedvenc Anders Thomas Jensenünkkel készített interjú is két ásítás per bekezdés aránnyal üzemel. A kiadványt végignyálazva olybá tűnhet, hogy a fiatal filmtudorok csakis egymásnak írogatnak titkos nyelvükön - a belterjesség érzetét fokozandó hivatkozni is főként egymásra szeretnek.
A lankasztó masszából két írás tűnik ki: Varga Zoltán értekezése a bábanimáció kísérteties voltáról egyszerre riogató és szórakozató olvasmány, míg Réz Anna Ontológiai darázsfészek című írása a jobb sorsra érdemes Charlie Kaufman munkássága kapcsán a "hogyan okoskodjunk gyöngyvirágtól hajhullásig" iskolapéldáját adja. Bár simán lehet, hogy a szolidan őrült Kaufman ezt hízelgőnek találná - tán egy forgatókönyvet is írna belőle.
136 oldal, 900 Ft
