Trafik

Prívijuszli: vízlépcső, Nohavica. Akkor kezdődött, amikor az egyetemi városrészben bezárt az utolsó kocsma is.

Kedvelt kifejezésünk a "népek konyhája", nemcsak pikáns mellékízei, de viszonylagos megbízhatósága miatt is. Elmúlt a nyár, ne kerteljünk, jelenleg Budapesten a magyar konyha sokkal veszélyesebb üzemnek tűnik, mint akármely egzotikus kaland.

kulthírek

Mi lenne, ha holnap... Nem holnap, ma.

Hogy a különféle énekesnők miféle pusztító hatást tehetnek a zenével intim viszonyt ápoló férfiakra, azt még a száraz teoretikusnak elkönyvelt Theodor W. Adorno is tudta, amikor forrón leszögezte, hogy aki kamaszként nem volt egyszer sem szerelmes a koloratúrszopránba, az nem érti az opera műfajának lényegét.

Kezdjük az etimológiai bonyodalmakkal. Egy és ugyanazon zöldséget egyes népek cikóriának, míg mások belga endíviának neveznek.

Előbb azt énekeltük, megáll az idő, az égen néma állócsillagok, aztán meg, hogy az idő soha-soha meg nem áll, az órák róják szüntelen az útjukat... Folyik rólunk az esővíz, mint Dali legendás giccsfestményén a számlap, a Déli pályaudvar utolsó (vagy éppen első) kijáratát vesszük célba.

kulthírek

Van az úgy, hogy reggel hatra vagy fél hétre púpozottan teli a hamutartó, s valaki, amikor felállunk, ki akarja borítani az egészet a földre, mert annyit vesztett. De annyit, de annyit, hogy az csak csalással lehetett, s kölök is a képébe röhögött, amikor töltötte neki a konyakot.

A Zenegyűlölő olyan ősi, hogy még személyesen ismerte Asztalos Sándort, a Muzsika című zenei folyóirat első főszerkesztőjét, aki 1970-ig, azaz haláláig töltötte be e nem túl lényeges posztot, míg nem sokkal előtte olyan hősköltemények fogalmazásával töltötte idejét, mint a Szabad életünk törvényei (1950) Mindamellett később (mit később? hat év múlva) rezignált, levonta a levonandókat, és a pöttömnyi Csontzenésznek már nem a saját, hanem Rainer Maria Rilke verseit javallotta olvasásra, ami nem vall rossz ízlésre Lett légyen volt bárhogy is, a lap túlélte áldásos tevékenységét, és most üli 50 éves jubileumát (Zeneakadémia, november, 13 1930), és ennek örömére Perényi Miklós, a Keller-kvartett, az Amadinda ütőegyüttes mellett-alatt-fölött-előtt-mögött a magyar zongoristák krémje (Csalog Gábor, Klukon Edit, Kocsis Zoltán, Schiff András, Ránki Dezső) esik a húrok pengetésinek, a modern magyar zeneszerzők krémjének (Ligeti, Kurtág, Dukay Barnabás, Jeney Zoltán, Vidovszky László, Sáry László, Szőllősy András) műveivel, és akinek ez nem elég, az kap egyet Beethoventől, Dufay-től, Bachtól, sőt még Ligeti fiától, Lukas Ligetitől is Potpourri lesz a javából Bár TévéSmaci unja Goethét, mi meg unjuk lilaborítós-regényes ponyvára hurcolását, mégis kénytelenek vagyunk visszacsempészni e sorozatba, mert noha Schopenhauerrel kívántuk egy ideig helyettesíteni, vele is folyvást a weimari öregfiúba ütközünk Egy beszélgetésükre, mikor a titkos tanácsos úrnak nyomatta képzetfilozófiáját, Arthur ekként emlékezett vissza: "Ám Goethe annyira realista volt, hogy sehogy sem fogta föl, hogy a tárgyak mint olyanok csak annyiban léteznek, amennyiben a szubjektum képzetet alkot róluk Mi az, kérdezte, miközben rám villant Jupiter-szemével, eszerint a fény csak akkor létezne, ha Ön látja?! Nem, Ön nem létezne, ha a fény nem látná Önt!" Képzelhető, mit szólna a fizetőpincér, ha valami ilyesmivel vágnánk vissza neki, mikor a csinos végösszeggel közeledik felénk, mondjuk november 9-ének éjszakáján, miután a MűPa Bartók termében meghallgattuk Ránki Dezsőt Beethoven G-dúr zongoraversenyének szólistájaként a Liszt Ferenc Kamarazenekar kíséretében? Vajon nem a 30-as számú Gozzi-féle helyzet lenne ez, melynek neve: vakmerő kísérlet? . .

Isztambul, Taksim. Az Istiklal Caddesin baktatunk lefelé, a Galata híd irányába.

Régi tetthelyre igyekszünk ismét, de ne ijedjenek meg, a létesítmény vadonatúj! Legalábbis annak mondják. Nevére nem lehet rossz szavunk, többször elmondtuk, tízmillió bor- és sajtszakértő országában élünk, ráadásul a Török utca elején heverő tágas pincébe már akkor borszakérteni jártak a pionírok, amikor még csak arról szóltak a hírek, hogy lesz-e hideg sör a Balatonnál.

kulthírek

November van és egyre hidegebb lesz, egyre korábban sötétedik, már az órát is átállítottuk, bekapcsoljuk a fűtést és hosszú regényeket kezdünk olvasni megint, mondjuk Vernétől a Sándor Mátyást, vagy Jókaitól A három márványfejet, mert arról ábrándozunk, bárcsak nyár lenne Dubrovnikban inkább - és aztán megnézzük pénteken (november 2.) a Dunán 18.30-kor a Dubrovnik - Tengertánc magyar filmetűdöt 4 percben. Vagy mégis felütjük századszor az Utas és holdvilágot ott, ahol Ulpius Éva épp azt mondja: "Hallstattba mentünk.