étel, hordó - SHALIMAR

  • .
  • 2007. november 22.

Trafik

Kedvelt kifejezésünk a "népek konyhája", nemcsak pikáns mellékízei, de viszonylagos megbízhatósága miatt is. Elmúlt a nyár, ne kerteljünk, jelenleg Budapesten a magyar konyha sokkal veszélyesebb üzemnek tűnik, mint akármely egzotikus kaland.
Hogy ez így túlságosan erős? Lehet. De ha kivesszük az ételhordóból a távol-keleti gyorsbüféket, akkor már emészthető ez az állásfoglalás. Nem úgy, mint éttermi babgulyásunk hetven, pacalunk kilencven százaléka.

Az elmúlt hónapokban - akár a késsel-villával poroszkáló Harangozó Teri - bejártuk a földnek minden zegzugát, és még Budára sem kellett átmennünk. Azzal pedig, hogy az időjárás télire kanyarodott, kézenfekvőnek tűnt vágyódásunk valami melegebb éghajlat felé. Akár a meggyúrt hógolyó.

Szerencsénkre csak az eső hullott azon a délutánon, amikor a kristálygolyóban egy bölcs jógi képe derengett. Mintha a fiatal George Harrison is ott lótuszolt volna mellette egy szitárral, de épp eleget jártunk a nyolcvanas években "indiai teaházakba", hogy ne akadjunk ki az efféle szépséghibán. Különben is, amióta képkeretező barátunk Krisna-hívővé vált, apró üzletét pedig Hare Rámának nevezte el, van egy olyan érzésünk, hogy Budapesten minden Indiával összefüggő dolog csörgősipkát érdemel. Már majdnem röhögni kezdünk, de a golyóbisban gomolyogni kezd a köd, ám, mint később kiderült, nem köd volt az, hanem gőz, egyenest a konyhából.

A Dob utcai Shalimar több mint tíz éve működik a Klauzál tér mellett, egy szenespincében. Isten tudja, hányszor mentünk el előtte, de az úgy hagyott csuklós vasajtó, a szegényes portál, nem utolsósorban a meredek lépcsők láttán inkább lepusztult borozónak véltük, nem ínycsiklandó mélységnek. Igaz, hogy számtalan helyen hallottunk már róla dicsérő szavakat, mégis nehezen szántuk rá magunkat a megmerítkezésre. Pedig a Shalimar változatlan léte a hazai vendéglátási viszonyok ismeretében rendkívül hosszú idő, szinte matuzsálemi kor. És csak egy dolgot jelenthet. Azt.

Odalent nyoma sincs a légoltalmi hangulatnak: istenes szobrok közt szantálfüstölő szórja illatát, jobbra kirakat, benne a konyhával, balra két helyiség, dohányzó és füstmentes, meleg színű bútorokkal, fehér abrosszal. A magyar felszolgálók roppant udvariasak, de hiányzik belőlük az a lelkes ismeretterjesztés, amit más helyen tapasztalhattunk, ha számunkra érthetetlen fogással találkoztunk. Persze az indiai paradicsomlevest (690 Ft) és a Shalimar módra készült csirkehúslevest (690 Ft) nem is nagyon kell magyarázni. Az előbbi valóban pikáns, fűszeres meglepetést tartogat, valamint kutyaközönséges szétázott zsemlekockát), az utóbbi viszont legfeljebb attól érdekes, hogy a teljesen hétköznapi erőlevesbe olyan csirke került, mint az öreg Ali hamis kebabjába.

A kétszemélyes Shalimar-tálat (3690 Ft) viszont illik komolyan venni. A nagyméretű tányéron a tandúr kemencében sült csirke dominál, de azért bárány és marha is akad. Köretnek pedig két samosa nevű zöldséges táskát és nagyon-nagyon sok lila hagymát kapunk. Meg valami lángnyelvű szószt, ami az egyébként csípős falatokkal keverve gyakorlatilag lángszóróvá változtatja levegőért kapkodó fejünket. Nagy bajban vagyunk, szósz nélkül túlságosan száraz minden falat, ráadásul a csirke nem egyenletes hőmérsékletű. A ropogós naan, az indiai kenyér (350 Ft) és a mangó lasszi (240 Ft/2 dl), ez a nagyszerű, joghurtos ital tűzoltáshoz megfelelő, ám ahhoz, hogy elégedetten álljunk fel az asztaltól, semmiképp. Úgy látszik, több mint tíz év alatt csak a rutin érlelődött.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.