étel, hordó - BORPIAC

  • .
  • 2007. november 8.

Trafik

Régi tetthelyre igyekszünk ismét, de ne ijedjenek meg, a létesítmény vadonatúj! Legalábbis annak mondják. Nevére nem lehet rossz szavunk, többször elmondtuk, tízmillió bor- és sajtszakértő országában élünk, ráadásul a Török utca elején heverő tágas pincébe már akkor borszakérteni jártak a pionírok, amikor még csak arról szóltak a hírek, hogy lesz-e hideg sör a Balatonnál.
Afféle állami gazdasági csoda volt, nevezzük luxusborozónak, ami a díszletet illeti, mindenképpen. Búbos kemence, facsillár, a neonnal megvilágított vitrinekben tokaji borok és Miska-kancsók. Talán még az IBUSZ is szállított ide külföldi csapatokat, de ahogy az lenni szokott a pincékkel, főleg a pinceborozókkal, a helyiség idővel egyre lejjebb csúszott. Olyannyira, hogy az utolsó időkben, ha a bejáratára színes neonokat aggatnak meg némi karácsonyfadíszt, (vegyi) tartalmát illetően működhetett volna benzinkútként is.

Nem gondoltuk volna, hogy bárkinek is az érdeklődését felkelti ez a csak a környékbeli lecsúszottak látogatta egység. Adottságai ugyanis nemcsak pinceléte, de földrajzi környezete miatt sem a legszerencsésebbek. Hiába vagyunk a legdrágább budai kerületben, a közétkeztetést tekintve sosem volt errefelé jelentős érdeklődés. Talán a Margit körút legendásan rossz levegője teszi, talán nem is a levegő, hanem maga a lepusztultnak ható bulvár.

Mindent összeadva irigylésre méltó, hogy az új tulajdonos ebből a reménytelennek tűnő mélységből próbál a felszínre törni. Ami a belsőt illeti, a tisztasági festésen, padlóburkoláson kívül nem sok újdonságot fedeztünk fel: megvannak a régi, masszív ülőalkalmatosságok, a kemence, az óriáshordó, de még a neonfényes vitrinek is a kancsókkal. Ehhez illően olyan borválaszték tárul elénk, amit szinte csak lexikonokban olvashatunk. Tényleg sajnáljuk, hogy alku nincs, mert akkor végképp tökéletes lenne a Borpiac elnevezés.

A tökély azonban nem csak ebben a tekintetben csorbul. Felfoghatatlan számunkra, hogy mindezek után az ételválaszték miért elsősorban az olasz vonalra helyeződött. A stílustörés persze mindjárt bocsánatos, ha a "konkrétumokat" nézzük. A felhozatalt bármelyik ún. pizzéria megirigyelhetné, de ami ennél is örömtelibb: egyértelműen komolyan veszik idelent a "dolce vitát". A ricottás borkorcsolya (sic!) (720 Ft) kimondottan bőséges, de az íze is pazar, és nem mondhatunk mást a quattro formaggi pizzáról (1360 Ft) sem. Ropogós tésztákkal van dolgunk, öröm a rágcsálás még akkor is, ha tekintetünk boroshordóban akad el. De nem csak pizzavonalon erős a Borpiac. Van itt puhább - mint például a szokatlan, de nagyon finom vargányaleves (520 Ft) - és keményebb dolog is. Nos, a talján borjúláb, vagyis az osso bucco (1760 Ft), ami egészen elképesztő kompozíció - csonttornyaival, akár egy vágóhíd makettje. De sokkal fontosabb, hogy rafinált fűszerezése magával ragad. Még akkor is, ha - magunk közt szólva - az a borjú inkább villámléptű center volt az öregfiúk válogatottjában.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.