étel, hordó - BORPIAC

  • .
  • 2007. november 8.

Trafik

Régi tetthelyre igyekszünk ismét, de ne ijedjenek meg, a létesítmény vadonatúj! Legalábbis annak mondják. Nevére nem lehet rossz szavunk, többször elmondtuk, tízmillió bor- és sajtszakértő országában élünk, ráadásul a Török utca elején heverő tágas pincébe már akkor borszakérteni jártak a pionírok, amikor még csak arról szóltak a hírek, hogy lesz-e hideg sör a Balatonnál.
Afféle állami gazdasági csoda volt, nevezzük luxusborozónak, ami a díszletet illeti, mindenképpen. Búbos kemence, facsillár, a neonnal megvilágított vitrinekben tokaji borok és Miska-kancsók. Talán még az IBUSZ is szállított ide külföldi csapatokat, de ahogy az lenni szokott a pincékkel, főleg a pinceborozókkal, a helyiség idővel egyre lejjebb csúszott. Olyannyira, hogy az utolsó időkben, ha a bejáratára színes neonokat aggatnak meg némi karácsonyfadíszt, (vegyi) tartalmát illetően működhetett volna benzinkútként is.

Nem gondoltuk volna, hogy bárkinek is az érdeklődését felkelti ez a csak a környékbeli lecsúszottak látogatta egység. Adottságai ugyanis nemcsak pinceléte, de földrajzi környezete miatt sem a legszerencsésebbek. Hiába vagyunk a legdrágább budai kerületben, a közétkeztetést tekintve sosem volt errefelé jelentős érdeklődés. Talán a Margit körút legendásan rossz levegője teszi, talán nem is a levegő, hanem maga a lepusztultnak ható bulvár.

Mindent összeadva irigylésre méltó, hogy az új tulajdonos ebből a reménytelennek tűnő mélységből próbál a felszínre törni. Ami a belsőt illeti, a tisztasági festésen, padlóburkoláson kívül nem sok újdonságot fedeztünk fel: megvannak a régi, masszív ülőalkalmatosságok, a kemence, az óriáshordó, de még a neonfényes vitrinek is a kancsókkal. Ehhez illően olyan borválaszték tárul elénk, amit szinte csak lexikonokban olvashatunk. Tényleg sajnáljuk, hogy alku nincs, mert akkor végképp tökéletes lenne a Borpiac elnevezés.

A tökély azonban nem csak ebben a tekintetben csorbul. Felfoghatatlan számunkra, hogy mindezek után az ételválaszték miért elsősorban az olasz vonalra helyeződött. A stílustörés persze mindjárt bocsánatos, ha a "konkrétumokat" nézzük. A felhozatalt bármelyik ún. pizzéria megirigyelhetné, de ami ennél is örömtelibb: egyértelműen komolyan veszik idelent a "dolce vitát". A ricottás borkorcsolya (sic!) (720 Ft) kimondottan bőséges, de az íze is pazar, és nem mondhatunk mást a quattro formaggi pizzáról (1360 Ft) sem. Ropogós tésztákkal van dolgunk, öröm a rágcsálás még akkor is, ha tekintetünk boroshordóban akad el. De nem csak pizzavonalon erős a Borpiac. Van itt puhább - mint például a szokatlan, de nagyon finom vargányaleves (520 Ft) - és keményebb dolog is. Nos, a talján borjúláb, vagyis az osso bucco (1760 Ft), ami egészen elképesztő kompozíció - csonttornyaival, akár egy vágóhíd makettje. De sokkal fontosabb, hogy rafinált fűszerezése magával ragad. Még akkor is, ha - magunk közt szólva - az a borjú inkább villámléptű center volt az öregfiúk válogatottjában.

Figyelmébe ajánljuk

Az Amerika–EU-vámalku tovább nyomhatja a magyar gazdaságot

Noha sikerült megfelezni az EU-t fenyegető amerikai vám mértékét, a 15 százalékos általános teher meglehetősen súlyos csapást mérhet az európai gazdaságokra, így a magyarra is. A magyar kormány szerint Orbán Viktor persze jobb megállapodást kötött volna, de a megegyezés az orosz gázimportra is hatással lehet. 

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.