étel, hordó - BORPIAC

  • .
  • 2007. november 8.

Trafik

Régi tetthelyre igyekszünk ismét, de ne ijedjenek meg, a létesítmény vadonatúj! Legalábbis annak mondják. Nevére nem lehet rossz szavunk, többször elmondtuk, tízmillió bor- és sajtszakértő országában élünk, ráadásul a Török utca elején heverő tágas pincébe már akkor borszakérteni jártak a pionírok, amikor még csak arról szóltak a hírek, hogy lesz-e hideg sör a Balatonnál.
Afféle állami gazdasági csoda volt, nevezzük luxusborozónak, ami a díszletet illeti, mindenképpen. Búbos kemence, facsillár, a neonnal megvilágított vitrinekben tokaji borok és Miska-kancsók. Talán még az IBUSZ is szállított ide külföldi csapatokat, de ahogy az lenni szokott a pincékkel, főleg a pinceborozókkal, a helyiség idővel egyre lejjebb csúszott. Olyannyira, hogy az utolsó időkben, ha a bejáratára színes neonokat aggatnak meg némi karácsonyfadíszt, (vegyi) tartalmát illetően működhetett volna benzinkútként is.

Nem gondoltuk volna, hogy bárkinek is az érdeklődését felkelti ez a csak a környékbeli lecsúszottak látogatta egység. Adottságai ugyanis nemcsak pinceléte, de földrajzi környezete miatt sem a legszerencsésebbek. Hiába vagyunk a legdrágább budai kerületben, a közétkeztetést tekintve sosem volt errefelé jelentős érdeklődés. Talán a Margit körút legendásan rossz levegője teszi, talán nem is a levegő, hanem maga a lepusztultnak ható bulvár.

Mindent összeadva irigylésre méltó, hogy az új tulajdonos ebből a reménytelennek tűnő mélységből próbál a felszínre törni. Ami a belsőt illeti, a tisztasági festésen, padlóburkoláson kívül nem sok újdonságot fedeztünk fel: megvannak a régi, masszív ülőalkalmatosságok, a kemence, az óriáshordó, de még a neonfényes vitrinek is a kancsókkal. Ehhez illően olyan borválaszték tárul elénk, amit szinte csak lexikonokban olvashatunk. Tényleg sajnáljuk, hogy alku nincs, mert akkor végképp tökéletes lenne a Borpiac elnevezés.

A tökély azonban nem csak ebben a tekintetben csorbul. Felfoghatatlan számunkra, hogy mindezek után az ételválaszték miért elsősorban az olasz vonalra helyeződött. A stílustörés persze mindjárt bocsánatos, ha a "konkrétumokat" nézzük. A felhozatalt bármelyik ún. pizzéria megirigyelhetné, de ami ennél is örömtelibb: egyértelműen komolyan veszik idelent a "dolce vitát". A ricottás borkorcsolya (sic!) (720 Ft) kimondottan bőséges, de az íze is pazar, és nem mondhatunk mást a quattro formaggi pizzáról (1360 Ft) sem. Ropogós tésztákkal van dolgunk, öröm a rágcsálás még akkor is, ha tekintetünk boroshordóban akad el. De nem csak pizzavonalon erős a Borpiac. Van itt puhább - mint például a szokatlan, de nagyon finom vargányaleves (520 Ft) - és keményebb dolog is. Nos, a talján borjúláb, vagyis az osso bucco (1760 Ft), ami egészen elképesztő kompozíció - csonttornyaival, akár egy vágóhíd makettje. De sokkal fontosabb, hogy rafinált fűszerezése magával ragad. Még akkor is, ha - magunk közt szólva - az a borjú inkább villámléptű center volt az öregfiúk válogatottjában.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.