étel, hordó - BORPIAC

  • .
  • 2007. november 8.

Trafik

Régi tetthelyre igyekszünk ismét, de ne ijedjenek meg, a létesítmény vadonatúj! Legalábbis annak mondják. Nevére nem lehet rossz szavunk, többször elmondtuk, tízmillió bor- és sajtszakértő országában élünk, ráadásul a Török utca elején heverő tágas pincébe már akkor borszakérteni jártak a pionírok, amikor még csak arról szóltak a hírek, hogy lesz-e hideg sör a Balatonnál.
Afféle állami gazdasági csoda volt, nevezzük luxusborozónak, ami a díszletet illeti, mindenképpen. Búbos kemence, facsillár, a neonnal megvilágított vitrinekben tokaji borok és Miska-kancsók. Talán még az IBUSZ is szállított ide külföldi csapatokat, de ahogy az lenni szokott a pincékkel, főleg a pinceborozókkal, a helyiség idővel egyre lejjebb csúszott. Olyannyira, hogy az utolsó időkben, ha a bejáratára színes neonokat aggatnak meg némi karácsonyfadíszt, (vegyi) tartalmát illetően működhetett volna benzinkútként is.

Nem gondoltuk volna, hogy bárkinek is az érdeklődését felkelti ez a csak a környékbeli lecsúszottak látogatta egység. Adottságai ugyanis nemcsak pinceléte, de földrajzi környezete miatt sem a legszerencsésebbek. Hiába vagyunk a legdrágább budai kerületben, a közétkeztetést tekintve sosem volt errefelé jelentős érdeklődés. Talán a Margit körút legendásan rossz levegője teszi, talán nem is a levegő, hanem maga a lepusztultnak ható bulvár.

Mindent összeadva irigylésre méltó, hogy az új tulajdonos ebből a reménytelennek tűnő mélységből próbál a felszínre törni. Ami a belsőt illeti, a tisztasági festésen, padlóburkoláson kívül nem sok újdonságot fedeztünk fel: megvannak a régi, masszív ülőalkalmatosságok, a kemence, az óriáshordó, de még a neonfényes vitrinek is a kancsókkal. Ehhez illően olyan borválaszték tárul elénk, amit szinte csak lexikonokban olvashatunk. Tényleg sajnáljuk, hogy alku nincs, mert akkor végképp tökéletes lenne a Borpiac elnevezés.

A tökély azonban nem csak ebben a tekintetben csorbul. Felfoghatatlan számunkra, hogy mindezek után az ételválaszték miért elsősorban az olasz vonalra helyeződött. A stílustörés persze mindjárt bocsánatos, ha a "konkrétumokat" nézzük. A felhozatalt bármelyik ún. pizzéria megirigyelhetné, de ami ennél is örömtelibb: egyértelműen komolyan veszik idelent a "dolce vitát". A ricottás borkorcsolya (sic!) (720 Ft) kimondottan bőséges, de az íze is pazar, és nem mondhatunk mást a quattro formaggi pizzáról (1360 Ft) sem. Ropogós tésztákkal van dolgunk, öröm a rágcsálás még akkor is, ha tekintetünk boroshordóban akad el. De nem csak pizzavonalon erős a Borpiac. Van itt puhább - mint például a szokatlan, de nagyon finom vargányaleves (520 Ft) - és keményebb dolog is. Nos, a talján borjúláb, vagyis az osso bucco (1760 Ft), ami egészen elképesztő kompozíció - csonttornyaival, akár egy vágóhíd makettje. De sokkal fontosabb, hogy rafinált fűszerezése magával ragad. Még akkor is, ha - magunk közt szólva - az a borjú inkább villámléptű center volt az öregfiúk válogatottjában.

Figyelmébe ajánljuk

Miénk itt a vér

  • - turcsányi -

A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.

Megszemélyesített dokumentumok  

„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.

Építő játék

  • Kiss Annamária

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

„Megeszi a kígyót”

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.

Igor és Szása kiszabadult és gyilkolt

Szentesen két bulltípusú kutya kijutott az utcára, halálra mart egy férfit és örök életére megnyomorított egy nőt. Az ügyészség letöltendő börtönbüntetést kért a gazdára, akinek fogalma sem volt arról, mire képesek a házőrzői, és milyen nevelésre lett volna szükségük.

Hídpénz

„Az önkormányzat egy olyan fejlesztést kíván megvalósítani, hogy a Szárhegyet és a Vár­hegyet összekötnénk egy függőhíddal."

Az arany csillogása

Emlékszik még bárki is arra, hogy mikor volt az a „vizes” világbajnokság Budapesten, amikor a toronyugráshoz a Dunába húztak fel egy ménkű nagy tornyot, hogy az majd milyen jól fog mutatni a világmindenség összes televíziós készülékén?

Csak a szégyen

Egy héttel ezelőtt az ENSZ Közgyűlése elfogadta azt a határozatot, amely július 11-ét a srebrenicai népirtás emléknapjává nyilvánítja.