tévésmaci - Féreg a járdán: udavac z Tesína

  • .
  • 2007. november 15.

Trafik

Mi lenne, ha holnap... Nem holnap, ma.
Délután vagy egy fél óra múlva kiderülne, hogy a bős-nagymarosi vízlépcső jó. Mit jó, egészséges is: a legnagyobb szerencse, ami a Nílus szabályozása óta e tárgyban érte az emberiséget. Hogy kivirul tőle a Duna élővilága, kétszer akkorák lesznek a halak, újra fészkel a fehér kormorán, a víz iható, sőt gyógyítja a reumát, a Szigetköz maga lesz a paradicsom, Dunaszerdahelyen még a gengszterek is 120 évig élnek. Már csak akkor lenne nagyobb a mennyország, ha teljes egészében megépítették volna. Mi lenne, ha így lenne? Ha bemondaná a tévé, ha a helyszínről tudósítana a Napló stábja, ha Maróthy Lászlót felkeresné a Fókusz-csoport? Ha azt hiszik, hogy nonszensz, hogy ilyen nem történhet, hogy ez lehetetlen, akkor nem hallották még Jarda Nohavica történetét. Hát én elmesélem. Sokáig fog tartani, hosszú lesz és fájni fog, garantálom. Közben nézhetünk tévét is, nem bánom. De inkább csak levéve a hangot.

Pénteken Okwe nejlonzacskót húz a kezére, és beletúr az angolvécébe a Dunán este tíz után öt perccel (Stephen Frears: Gyönyörű mocsokságok). Mit talál benne? Egy szívet, ha jól emlékszem. Ami azt illeti, én is elvesztettem valahol az enyémet. 55 perc múlva az HBO-n Durr, durr és csók (jó, mi?) Val Kilmerrel. Negyed egykor éjjel a vérciki Almodóvar egyik baklövése az m1-en (Rossz nevelés).

Szombaton a rémes Miss Marple-t végre leváltja a rémes Poirot: 20.15; m1; Nyílt kártyákkal. Hogy lehet a kedvencem az irodalomtörténet két ennyire antipatikus alakja? Tíz előtt tíz perccel reklámozzuk kicsit a Fed-Exet a tv2-n Tom Hanksszel a Számkivetettben, s én már alig várom a folytatást (A DHL visszavág vagy a Hajtás-Pajtás bosszúja) A Ponyvaregény vetélkedik a New York-i történetekkel háromnegyed tizenegykor az RTL Klubon, illetve az m1-en.

Vasárnap este nyolckor pedig Tom Jones Az olasz melóval az m2-n, illetve a tv2-n. Mit gondolnak, én melyiket választom? Biztos nem az m2-n 23.25-kor kezdődő japáni és tajvani csodát. A Café Lumiere, mint lapunk kiderítette, valami elszánt lilulás kék harisnyában Ozu Jazudzsíró emlékének tisztelegve. Engem utoljára a csobánkai úttörőtáborban láttak tisztelegni, piros nyakkendőben, lövésem sem volt, ki az az Ozu, tehát a csapatzászló előtt.

Hétfőn, mint vasárnap megtudtuk, én is voltam gyerek, ezért az m2 este nyolckor újra kezdi Déry Tibor Felelet című regényének tévészéria-változatát. A főszerepben: Kuna Károly.

Kedden voltaképpen a hétfő folytatásaként magyar nap lenne, ha nem kovászkodna bele már korán reggel fél tízkor az MGM-ről A francia hadnagy szeretője. Bár lehet, hogy Karel Reisz végül is magyar, különben mér' írná így a nevét, az is lehet, hogy ott volt velünk az úttörőtáborban (pionyerszkíj láger - sokáig aszittem, egy sörfajta). Este 20.35-kor a Dunán Tízezer nap 1965-ből, éjjel 1.50-kor a tv2-n Szép napok 2002-ből. Amikor én még kissrác voltam, még volt 1,50-es fagyi, azok voltak a szép napok, állandóan Mary Hopkin slágereit hallgattuk (egy volt neki).

Szerdán ismét leköthetik magukat, ám ezúttal csak két napra, ki tudja, megéri-e. A Duna TV 20.30-kor leadja a Balzac című film első részét. Nos, egy jó külsejű, jó kezű férfiról van szó, aki kedvtelve beszélt legtöbbször a kurtizánokról, tehát még jól is kijöhetünk a találkozóból.

Csütörtökön öt perccel később adják le a második részt. Beszámolok, aztán vége. Az egész televíziós galaxisnak.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.