kulthírek

  • Narancs
  • 2005. december 1.

Trafik

kulthírek
BAJBAN A BOLT Nyílt levélben fordult Bozóki Andráshoz a Bolt Galéria Fotóművészeti Alapítvány: az 1994 óta fotógalériát működtető, kiállításokat rendező, katalógusokat, albumokat megjelentető, s kortárs fotográfusokról dokumentumfilmeket is készítő intézmény azért kéri a kulturális miniszter segítségét, mert mostanra olyan helyzetbe került, hogy önerőből - és művészek, magánemberek, nyomdászok, tördelők, fordítók, művészettörténészek, szakírók ingyenmunkájából - nem tudja tovább folytatni "az állam helyett felvállalt" kulturális tevékenységét. A Hangyál Judit vezette Bolt Galéria végső elkeseredését jelzi, hogy méltatlannak érzik, s ezért visszautasítják azt a 2,5 millió Ft-os összeget, melyet a kért 5,5 millió helyett a Nemzeti Kulturális Alapprogram megítélt számukra a Contemporary Hungarian Photography című albumsorozat harmadik kötetének kiadásához.

GYÁSZ 75 éves korában elhunyt Miszlay István színházi rendező, a békéscsabai Jókai Színház, a budapesti József Attila Színház és a Népszínház egykori igazgatója, a Gyulai Várjátékok egyik alapítója.

CAMERIMAGE MAGYAROKKAL A Camerimage az operatőrök munkájára koncentráló filmfesztivál. Ezúttal 13. alkalommal rendezik meg Lódzban, ahol most külön hangsúlyt kaptak a magyarok: Szabó István és Koltai Lajos közös munkásságát egy hat filmből álló sorozattal elevenítik fel, de Koltai a Sorstalanság révén rendezőként is meghívást kapott. A versenyprogramban a Sorstalanságot fényképező Pados Gyula és a Mispál Attila által rendezett A fény ösvényeit fotografáló Nagy András vesz részt.

DÍJ Fekete kefe című filmjéért a legjobb rendező díját vehette át Vranik Roland a 46. Thesszaloniki Nemzetközi Filmfesztiválon. A franciaországi Pessacban, a történelmi filmek fesztiválján a közönség díját nyerte el Mészáros Márta alkotása, A temetetlen halott.

ROCK HALL OF FAME A clevelandi Rock And Roll Hall Of Fame bejelentette, kiket iktatnak be jövő március 13-án, a New York-i Waldorf Astoria Hotelben a műfaj halhatatlanjai közé. Íme: Black Sabbath, Blondie, Miles Davis, Lynyrd Skynyrd, Sex Pistols. A nem előadói kategóriában életműdíjat vehet át Herb Alpert és Jerry Moss. A sátáni heavy metal útját törő Sabbath, a brit punkrobbanást előidéző Pistols és a new wave slágergyáros Blondie aligha szorul bemutatásra, Miles Davis elismerése a rock, soul, funk, hiphop hangjaira nyitott dzsesszmuzsikusnak szól, a három gitáros párhuzamos szólózásáról elhíresült Lynyrd Skynyrd pedig az amerikai Dél legjelentősebb rockzenekarainak egyike volt a 70-es években. Alpert és Moss 1962-ben, néhány száz dollárnyi tőkével alapította meg a nevük kezdőbetűiről elkeresztelt lemezcéget, s a következő évtizedekben az A&M a legsikeresebb kiadók egyikévé vált. A Hírességek Csarnokába leghamarabb 25 évvel az első lemez megjelenése után lehet bekerülni - a ceremóniát így sokan nem érik meg, ezúttal is többen hiányozni fognak: Miles Davis, Sid Vicious (Pistols), Ronnie VanZant, Steve és Cassie Gaines (mindhárman a Lynyrd Skynyrd 1977-es repülőbalesetében vesztették életüket), Allen Collins és Leon Wilkeson (szintén Skynyrd, 1990-ben, illetve 2001-ben hunyt el). Képünkön John Lydon, az egykori Sex Pistols énekese egy hírességek részvételével rendezett, tavalyi túlélőshow-ban.

AZ AFRIKAI DIASZPÓRA MÚZEUMA Új múzeum nyílt San Franciscóban: a Museum of the African Diaspora célja - a www.moadsf.org honlapon olvasható mission statement szerint -, hogy az afrikai diaszpóra művészetének, kultúrájának és történelmének ünneplése és vizsgálata által kösse össze a népeket. A MoAD arra emlékeztet mind annyiunkat, hogy az emberiség bölcsője Afrikában volt, s ezáltal próbálja átalakítani egymásról és önmagunkról alkotott képünket. Három kiállítással indítanak: a Linkages and Themes in the African Diaspora kortárs művészek munkáiból mutat be válogatást, Eileen Harris Norton és Peter Norton gyűjteményéből (illusztrációnk Chris Ofili cím nélküli diptichonja 2001-ből). Dispersed: African Legacy/New World Reality címmel három alkotó - a kubai születésű Maria Magdalena Campos-Pons, a San Franciscó-i Mildred Howard és a brazil Marepe (Marcos Reis Peixoto) - került egymás mellé, a Made In Africa pedig a British Museumtól kölcsönzött, közel kétmillió éves kőeszközöket sorakoztat fel. A színházteremmel is rendelkező, háromemeletes múzeum oral history projektet is indított: összegyűjtik azoknak a történeteit, akik a Katrina hurrikán elől menekülve telepedtek le a friscói öböl környékén.

OFILI KÉKSÉGE The Blue Rider címmel mutatja be új műveit a Contemporary Fine Arts Berlin kiállítótermében Chris Ofili: a cím nemcsak a múlt század elejének németországi csoportosulására, a Kandinsky, Franz Marc és August Macke nevével fémjelzett Der Blaue Reiterre utal, hanem egyúttal a brit művész új alkotásait uraló színvilágra is. Ofili szobrászként ezúttal első alkalommal lép a közönség elé - igaz, a tárlat nagyobb részét a kék és ezüst színek uralta festmények teszik ki, mint például az itt látható Kék bicepsz.

NOBEL DRÁMÁJA December 10-én, amikor Stockholmban átadják az idei Nobel-díjakat, egyúttal egy ősbemutatót is tartanak az August Strindberg Intima Theaterben: Alfred Nobel Nemesis című drámájának tárgya - a színház közleményét idéző AFP-jelentés szerint - az erőszak, a szex, a kínzás, az álnokság, a tiltott vágy, a bosszú és a vallási fanatizmus. A Nobel halála előtt nem sokkal, 1896-ban megjelent darabot az örökösök olyannyira problematikusnak érezték, hogy a kézirat zömét el is égették - a kinyomtatott példányokat azonban nem tudták megsemmisíteni.

MADONNA ELVIS NYOMÁBAN Hung Up című kislemeze a Billboard listájának 7. helyére ugrott, s ezzel Madonna beérte Elvis Presleyt: immár mindkettejüknek 36 kislemeze szerepelt a top 10-ben. Elvis 16 év alatt, az 1956-os Heartbreak Hotel és az 1972-es Burning Love között érte el ezt a teljesítményt, Madonnának 21 év kellett hozzá az 1984-es Borderline óta. A Confessions on a Dance Floor immár a hatodik Madonna-album, amely Nr 1. tudott lenni a Billboard listáján.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.