kulthírek

  • .
  • 2009. április 2.

Trafik

SZÍNHÁZI VILÁGNAP "Amikor a felszín mögé nézünk: mindenütt elnyomókat és elnyomottakat, osztályokat és kasztokat látunk, egy igazságtalan, kegyetlen világot találunk. A mi dolgunk, hogy egy másfajta társadalmat képzeljünk el - fogalmazott a március 27-i színházi világnap alkalmával a legtöbb színpadon felolvasott üzenetében Augusto Boal brazil író, színidirektor, a riói Centro de Teatro Oprimido (Elnyomottak Színházi Központja) alapítója.
- Nézzék meg az előadást, és amikor hazatérnek, játsszák el a saját darabjukat, és vegyék észre azt, ami kiböki a szemük, de soha nem látták meg. A színház nem esemény, hanem életmód! Mindanynyian színészek vagyunk: állampolgárnak lenni annyit jelent, hogy nem elégszünk meg azzal, hogy társadalomban élünk, hanem megváltoztatjuk azt."

PETÍCIÓ AZ AKKUÉRT Március 31-én, lapzártánk után és lapunk megjelenése között zajlott az AKKU Végnapok című búcsúest, mert a rövid idő alatt népszerűvé vált pesti kultúrcentrum működési engedélye ekkor lejárt. Az AKKU életben maradását célzó, az erzsébetvárosi önkormányzatnak címzett petíciót itt lehet aláírni: petitiononline.com/akku/.

SZÍNPADON HÁROM SZÍN 15 évvel azután, hogy Krzysztof Kieslowski leforgatta a szabadság, egyenlőség, testvériség eszmekörét mai történeteken keresztül vizsgáló trilógiáját (Kék; Fehér; Piros), a holland Johan Simons Münchenben, a Kammerspiele színpadán Drei Farben: Blau, Wei§, Rot címmel megrendezte az 1996-ban elhunyt lengyel rendező és forgatókönyvírója, Krzysztof Piesiewicz művét.

GYÁSZ 84 éves korában, Los Angelesben elhunyt Maurice Jarre francia komponista: több mint 150 film zenéjét szerezte, közülük háromért (Doktor Zsivágó; Arábiai Lawrence; Út Indiába) Oscar-díjat kapott. Mindhármat David Lean rendezte, aki mellett Jarre olyan klasszikusokkal dolgozott, mint pl. John Huston, Hitchcock vagy Zeffirelli. (Vele készült interjúnkat lapunk 46-47. oldalán olvashatják.)

CSALÓKA LÁTSZAT E címmel állította ki az elmúlt tíz év során készített képeit Horváth M. Judit. A Mai Manó Házban április 26-ig nyitva tartó tárlat - mint az itt látható szürreális tárgyfotó is mutatja - az eddig elsősorban roma szociofotóiról ismert képalkotó új arcát mutatja be. (Cikkünk a Visszhang rovatban.)

PENDULUM Pendulum - színházi ingajárat címmel április 8-tól három héten át a Trafó szervezésében hét kortárs angol, francia, flamand, holland és magyar színházi előadást rendeznek Budapest különböző helyszínein. A sorozat egyik különlegessége a párizsi C.I.C.T./Thé‰tre des Bouffes du Nord Peter Brook rendezte Beckett-adaptációja, a Fragments: több mint 30 éve ez az első Brook-rendezés Magyarországon. A flamand Wayn Traub tévésorozatok és internet ihlette filmoperája, a Magdaléna, avagy a hét fátyol tánca belgiumi premierje után a Trafóban látható először, s itt lesz a Fortedanse Társulat Szálinger Balázs írta, Horváth Csaba koreografálta előadása, az Isteni vidékek ősbemutatója is. A brit Rotozaza produkciója, az Etiquette a Toldi mozi kávézójában vonja be a közönséget a játékba. Részletek: trafo.hu.

ÖNGYILKOSSÁG A CSALÁDBAN 47 éves korában öngyilkosságot követett el Nicholas Hughes: az Alaska University ökológus profeszszora, Sylvia Plath amerikai és Ted Hughes angol költő fia régóta küzdött depressziójával. Lánytestvérével, Friedával együtt kicsi gyerekek voltak, amikor szintén depresszió sújtotta édesanyjuk 1963-ban magára nyitotta a gázt a konyhában, miközben ők a szobában aludtak. Halála miatt sokan a férjét okolták, aki röviddel azelőtt otthagyta őket egy másik nőért. Ted Hughes 1998-ban hunyt el.

Merő véletlen, de Nicholas Hughes halála után napokkal mutatták be a londoni Orange Tree színházban a Ted Hughes által írott The Story of Vasco című operát. Eredetileg 1974-ben, a Saddler's Wells színház megbízásából látott hozzá a libanoni George Schehade 1957-ben, az algériai francia katonai beavatkozás idején született, háborús témájú darabjának átírásához, de akkor a librettónak csak a felét használták fel, Gordon Crosse zenéjével. Az Orange Tree rendezője, Adam Bernard a Hughes-hagyaték jó részét őrző amerikai archívumban megtalálta a teljes szöveget, ezt mutatták be most, Peter Michaels zenéjével.

R'n'R HALL OF FAME Április 4-én, Clevelandben iktatják be a Rock and Roll Hall of Fame & Museum új halhatatlanjait, az intézmény alapítványának 600 tagja szavazatainak alapján. Ezúttal Little Anthony & The Imperials, Wanda Jackson, Bobby Womack, Jeff Beck, a Run DMC, a Metallica, Bill Black, D. J. Fontana, valamint Spooner Oldham kerül be a Hírességek Csarnokába. A rap, illetve a metal 80-as években indult klasszikusait, a Run DMC-t és a Metallicát nem kell bemutatni, s a 60-as évek nagy rockgitárosai közé tartozó Jeff Beck és a vele nagyjából egyszerre startolt, R&B-, soul- és funkmester, Bobby Womack se szorul rá erre. Az 1950-es évek doo-wop vokáljai közül Little Anthony & The Imperials 1957-ben, legelső kislemezével (Tears On My Pillow) rögtön a csúcsra ugrott. Wanda Jackson, az amerikai rockabilly és country első királynője az 50-es évek közepétől hódított. Énekelt Elvis Presleyvel is, akinek most két régi zenésze, a dobos D. J. Fontana és a bőgős Bill Black előtt tiszteleg a szakma. A háttérember-kategória harmadik kitüntetettje, Spooner Oldham billentyűs olyan énekesekkel dolgozott, mint Aretha Franklin, Wilson Pickett vagy Percy Sledge.

AEGON-DÍJ: TÍZ JELÖLT Egy hét múlva adják át az idei Aegon-díjat. A nyertes a következő tíz kötet közül kerül ki, ezek szerepelnek az öttagú zsűri döntését megelőző, utolsó körben: Balázs Attila: Kinek Észak, kinek Dél (Palatinus), Márton László: Amit láttál, amit hallottál (Jelenkor), Péterfy Gergely: Halál Budán (Kalligram), Vajda Miklós: Anyakép, amerikai keretben (Holmi), Esterházy Péter: Semmi művészet, Jónás Tamás: Önkéntes vak, Kántor Péter: Trójavariációk, Krasznahorkai László: Seiobo járt odalent, Parti Nagy Lajos-Banga Ferenc: A pecsenyehattyú és más mesék, Závada Pál: Idegen testünk (mind Magvető). A díj eddigi kitüntetettjei: 2006: Spiró György (Fogság), 2007: Rakovszky Zsuzsa (Visszaút az időben), 2008: Térey János (Asztalizene).

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.