étel, hordó - KÉK RÓZSA

  • .
  • 2009. április 2.

Trafik

Reggelig sorolhatnánk a hozzávalókat, még sincs receptje annak, hogy egy vendéglátóhely mitől válik népszerűvé. Emlegethetünk fantasztikus konyhát, emelgethetjük poharunkat a remek kiszolgálásra, kiengedhetjük a palackból a hely szellemét, mégis meggyőződésünk, hogy a legfontosabb az időzítés.
Jó időben, jó helyen kell nyitni, a többi már megy magától.

Persze nem árt egy kis meglepetést okozni. Amikor úgy tizenöt évvel ezelőtt a Wesselényi utcában megnyílt a Kék Rózsa, még Hegedűs Belló volt az etalon a hazai vendéglátásban. Az újdonsült tulajok szinte kizárólag puccos pénzmosodákban, Patyomkin-restaurantokban gondolkodtak, a McDonald's lenyomta a lordok házát, a kisvendéglők helyére bankok települtek. A Kék Rózsa igazából semmi különöset nem vállalt - szerény vendéglátást, tisztességes áron -, és mivel az akkori körülmények között ezt könnyedén tudta teljesíteni, óriási sikert aratott. "Legendáját" még inkább táplálta, hogy a Lonely Planet Budapestről szóló kötete is ezt az éttermet ajánlotta külföldi, pórul járni nem kívánó turisták figyelmébe.

Természetesen Ten Years After dübörög az mp3-lejátszónkban a vasárnapi ebédidőben, de amint belépünk az ajtón és arcunkba csap az a döbbenetes ételszag, ami a Kék Rózsához korábban is ugyanúgy hozzátartozott, mint a névadóhoz a tövis, úgy véljük, illőbb lett volna, ha kazettás magnót hozunk. De nemcsak a levegő "páratartalma", más egyéb sem változott! Szerény berendezés, a falon utánnyomott régi plakátok, olcsó bútor, szerény teríték. Mintha a felszolgáló hölgyeken sem fogott volna az idő, mintha évtizede is ugyanők lettek volna, ugyanennyi idősen, ami persze képtelenség, de ha nem látnánk az étlapon az árakat, akkor az egészet képtelenségnek fognánk fel. De azt is, hogy alig kapunk helyet. Vajon hogy tudott ez a vitatható minőségű állandóság ennyire megcsontosodni?

Biztosan nem a konyha miatt. A francia hagymalevesből, rántott camembert-ből és Gundel-palacsintából álló vegetáriánus menüvel (1900 Ft) nemcsak az a baj, hogy egy igazi vegánál kicsapná a biztosítékot; olyan érzésünk támad, hogy ennél már csak a börtönkoszt lehet unalmasabb. Egyetlen emlékezetes íz, egyetlen figyelemre méltó falat nincs a három fogásban, legszívesebben ásítanánk, ha nem félnénk, hogy torkunkon akad egy darabka smirgliszerű panír. Igaz, hogy az ún. Kék Rózsa menü (3800 Ft) maceszgombóclevese jó meleg, és a gombóc is kellemes, ám a roston sült libamáj krumplipürével és rántott hagymakarikával megint csak komoly félreértés. A krumpli száraz, a hagyma olajfaló, a máj bizonyos részei - különösen a szélek - pedig Csoszogit, az öreg susztert juttatják eszünkbe. A meggyes, diós, habos Kék Rózsa-palacsintáról azt mondanánk, szódával elmegy, csakhogy mi szénsavmentes vizet rendeltünk.

Ám mégis az a legszomorúbb, hogy alapvetően nincs ezekkel az ételekkel semmi baj. Hozzák a magyar átlagot, vagyis fájdalmat nem okoznak, jól lehet velük lakni, a vendég elégedetten távozik. Sajnáljuk, hogy a Kék Rózsában sem jutottak ennél többre a hosszú évek alatt.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.