mi a kotta? - A pionyír visszatér

  • .
  • 2010. november 11.

Trafik

Midőn e sorokat írjuk, a Bartók rádió épp Erkel Ferenc szolid humorú, ám azért jócskán hallásra érdemes vígoperáját, a Saroltát játssza hangfelvételről, s így tán még ha akarnánk, se feledkezhetnénk meg a novemberben, születésnapja előtt és után egyaránt kegyelettel és honfiúi büszkeséggel ünnepelt zeneszerző említéséről. Különösen a csütörtöki estét szentelhetjük majd Erkelnek, hiszen ekkor nemcsak a köztévé operaházi Bánk bán-közvetítése (M2, november 11., kilenc óra 25 perc) ígérkezik számunkra, de a Nemzeti Filharmonikus Zenekar valósággal antológiaigényű hangversenye is, melyen egy kivétellel az összes Erkel-operából hallhatunk részleteket: Medveczky Ádám vezényletével, mások mellett Rálik Szilvia előadásában (Nemzeti Hangversenyterem, november 11., fél nyolc).

A soros ciklust egyebekben a szintén bicentenáriumos Schumann és Chopin összepárosított zongoraszerzeményei keretezik majd, mivel csütörtökön Farkas Gábor márványtermi programja fogja megidézni a zongora poétáját s a Chopin zsenije előtt kalapemelést parancsoló muzsikust, Zwickau nagy szülöttét (november 11., hat óra). A következő szerdán pedig Jevgenyij Kiszin ül a Nemzeti Hangversenyterem pódiumára e két komponista műveit eljátszandó, s ez korántsem kicsiség (november 17., fél nyolc). A 39 esztendős pompás pianista ugyanis, aki halványuló emlékeink szerint legelső hanglemezének borítójához még úttörő-egyenruhás csodagyermekként ült modellt, utoljára kamaszon, egy azóta szerencsésen bevégzett világtörténeti korszak éveiben adott koncertet Budapesten. A Chopin zenéjéhez már gyermekként erősen vonzódó Kiszinből időközben felnőtt, nagy művész vált, így "A Zongora" sorozat ezúttal tán még a szokottnál is izgalmasabb estét kínál. Kiszin - akárcsak Farkas Gábor - eljátssza majd Schumann 1837-es remekét, a Fantasiestückét, mely művét a szerző egy 18 éves skót leányzónak, a zongoristaként ígéretes, fehérszemélyként szemrevaló Anna Robena Laidlawnak (illusztrációnk mutatja) dedikált.

Miközben futólépésben megemlítjük még a hét harmadik, figyelemre fokozottan érdemes zongorakoncertjét, Mocsári Károly - Schumann mellé Lisztet iktató - estjét (Fesztivál Színház, november 15., hét óra), máris arról a hangversenyről kell szólnunk, amelyen újfent a csodagyermeki géniusz tüneményét illeti említés. Az Erdődy Kamarazenekar akadémiai fellépése ez, amelynek Vashegyi György által igazított programján nemcsak a 15 éves Felix Mendelssohn szimfóniája hangzik majd fel, de a sajnálatos módon alig 19 esztendőt megélő baszk kamaszzseni, az 1826-ban elhunyt Juan Crisóstomo Arriaga egyetlen hasonnemű alkotása is (november 12., fél nyolc).

Vége a dalnak - ez már újra a fentebb emlegetett Fantasiestücke ciklusához tartozó fordulat, hiszen ezzel a tétellel zárul a sorozat. Ám hogy mi is tarthassuk magunkat e zárótétel előadási utasításához (Jó humorosan), hát említsük utoljára a MET esedékes közvetítését, az Anna Netrebkóval felékesített Don Pasqualét, amelyet esmeg a város két különböző pontján is megtekinthetünk majd, hála a Művészetek Palotája és az Uránia buzgalmának (november 13., hét óra).

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.