étel, hordó - SERCLI

  • .
  • 2010. november 11.

Trafik

Biztos van a dolognak sötét oldala is, de a novemberi tavaszban "a belváros új főutcája", vagyis a Kecskeméti utca és környéke hangulatos vállalkozásnak láttatja magát. A bajok felsorolását - ha vannak egyáltalán - inkább építészetkritikusokra hagynánk, legfeljebb a névadással van problémánk: lehet, hogy ez itt a belváros "új" főutcája, de az "igazi" mégiscsak a Kossuth Lajos utca, 7-es buszokkal, kínai büfékkel, összegraffitizett outletportálokkal.
Szerencsére a Veres Pálné utca és a Nyári Pál utca sarkáig nem ér el a zaja!

Ellenben egy igen tágas, ám egyszerű nevű vendéglátóhely, a Sercli ásít felénk. Szombat délután vendég ugyan nem akad, de sebaj, nem ismerkedési estre jöttünk. A belső tér láttán maximálisan egyetértünk az étterem ajánlójával - "a múlt század hatvanas, hetvenes éveire jellemző minimalista hangulatot idéz modern színvilággal és eredeti belsőépítészeti megoldásokkal ötvözve" -, legfeljebb annyit tennénk hozzá, hogy retrózásnak hál' istennek semmi nyoma.

A Sercli választéka egyértelműen hazai ízeken evez, de a hortobágyi kilenclyukú "folklórmenü" azért kínosnak találtatott. A tejfölös-zsályás vargányaleves (890 Ft) igazán ínycsiklandó, szerencsére a tökéletesre főzött gombából - amit a magunk részéről az "év legjobbjának" mondanánk - bőven került bele. A baconbe göngyölt szűzpecsenye friss lecsóval, tócsnival (2690 Ft) szintén telitalálat. Nem nagy ügy, a sikerhez csupán arra volt szükség, hogy az egyszerűen elkészíthető, ám oly gyakran elrontott összetevőket - főleg a tócsnit - rendesen megcsinálják. Megcsinálták. A sült hagymás rösztis tarjáról (2490 Ft) ugyanezt mondhatjuk: lám, kis odafigyeléssel, rendes alapanyagokkal az egyszerűbb ételek is varázslatossá válhatnak. Ha pedig némi fantázia is kerül, olyan konyhába érkezünk, ami összetéveszthetetlenül "magyar", noha szó sincs agyonpaprikázott csirkeraguzásról, hátborzongató belsőségekről, vagy az olyan újabb gyomorgyilkos rémségekről, mint a langalló vagy a töki pompos.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.