Ellenben egy igen tágas, ám egyszerű nevű vendéglátóhely, a Sercli ásít felénk. Szombat délután vendég ugyan nem akad, de sebaj, nem ismerkedési estre jöttünk. A belső tér láttán maximálisan egyetértünk az étterem ajánlójával - "a múlt század hatvanas, hetvenes éveire jellemző minimalista hangulatot idéz modern színvilággal és eredeti belsőépítészeti megoldásokkal ötvözve" -, legfeljebb annyit tennénk hozzá, hogy retrózásnak hál' istennek semmi nyoma.
A Sercli választéka egyértelműen hazai ízeken evez, de a hortobágyi kilenclyukú "folklórmenü" azért kínosnak találtatott. A tejfölös-zsályás vargányaleves (890 Ft) igazán ínycsiklandó, szerencsére a tökéletesre főzött gombából - amit a magunk részéről az "év legjobbjának" mondanánk - bőven került bele. A baconbe göngyölt szűzpecsenye friss lecsóval, tócsnival (2690 Ft) szintén telitalálat. Nem nagy ügy, a sikerhez csupán arra volt szükség, hogy az egyszerűen elkészíthető, ám oly gyakran elrontott összetevőket - főleg a tócsnit - rendesen megcsinálják. Megcsinálták. A sült hagymás rösztis tarjáról (2490 Ft) ugyanezt mondhatjuk: lám, kis odafigyeléssel, rendes alapanyagokkal az egyszerűbb ételek is varázslatossá válhatnak. Ha pedig némi fantázia is kerül, olyan konyhába érkezünk, ami összetéveszthetetlenül "magyar", noha szó sincs agyonpaprikázott csirkeraguzásról, hátborzongató belsőségekről, vagy az olyan újabb gyomorgyilkos rémségekről, mint a langalló vagy a töki pompos.
