mi a kotta? - A sűrűjében

  • .
  • 2009. március 26.

Trafik

Orfeusz és Euridiké, avagy a filozófus lelke - ez a címe az e heti Haydn-operának, amelynek bemutatóját a Vasúttörténeti Parkban elővezetett Philemon és Baucishoz mérten felette szokatlan színhelyen, az Operaházban tartják majd (március 29., hét óra): Fischer Ádám vezényletével, Zsótér Sándor rendezésében és Rost Andreával Euridiké szerepében. Haydn életében nem vitték színpadra utolsó, London számára írt operáját, melynek ősbemutatójára végül csak 1951-ben került sor, ám akkor világnagyságokkal, hiszen Erich Kleiber mellett Maria Callas és Boris Christoff is részt vett a korántsem historikus firenzei premieren.
Szavatolt világnagyság, Perényi Miklós lép fel a Liszt Ferenc Kamarazenekar ugyancsak Haydnt adoráló keddi hangversenyén is (Zeneakadémia, március 31., fél nyolc), s Haydn oltárán égeti majd a tömjént Záborszky Kálmán és együtteseinek miseprodukciója a Mátyás-templomban (március 28., nyolc óra), valamint Spányi Miklós, aki a rádió koncertsorozatának keretében a mester négy szonátáját adja elő clavichordon (Márványterem, március 30., hat óra). S hála Vashegyi György örömzenészeinek, megszólal a napokban az Évszakok is (Zeneakadémia, április 1., fél nyolc), lévén a Tavaszi Fesztivál idén is a termés betakarításának megelégedett örömével ajándékozza meg a helyszínek között cikázó zenebarátot.

A Haydn-ünnep árnyékában mindazonáltal néhai kortárs héroszok előtt is tiszteleghetünk: Luciano Berio Szekvenciáit az UMZE és szegődött hív társai adják elénk (Thália Színház, március 30., fél nyolc), míg a Rádió Márványtermében Bozay Attila emlékének adózhatunk, meghallgatva egyebek mellett Szegény Yorick című remek dalciklusát (március 26., fél nyolc).

S nincs menekvés, folytassuk tovább a fesztiválon fellépő sztárok sorolásával! Fazil Say és Daniel Harding a Mahler Kamarazenekarral látogat el a Nemzeti Hangversenyterembe (március 30., fél nyolc), ahol pár nappal korábban a részben magyar származású zongorafenomén, Piotr Anderszewski és a Skót Kamarazenekar ad koncertet (március 26., fél nyolc). A skótok programját J. Chr. Bach Lucio Silla című operájának nyitánya indítja majd, s ez bizony remek alkalmat kínálna némi motívumtörténeti fejtegetésre, vagy akár Sulla pályaképének és a római polgárháborúk vérzivataros korának felvázolására, ám az ezúttal térként értelmezett idő nem kedvez eszmeiramlásainknak. Köszöntsük inkább az 50. születésnapját ünneplő hazai csillagot, Szabadi Vilmost, aki maga lép fel bőkezű ajándékozóként pénteki koncertjén (MTA Díszterme, március 27., fél nyolc): Mendelssohn és Sibelius hegedűversenye mellett még Beethoven hármasversenye is felhangzik ez estén. S rokonszenvesen szerény nagyságokról szólván kell említenünk a Prágai Rádiózenekar nagyszerű együttesét is, mely perfekt kompánia vasárnap rendez hangversenyt Smetana, Dvorák és Martinu· műveiből (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, március 29., fél nyolc).

S igen, nem feledkeztünk meg róla: eljön és énekel nekünk Philippe Jaroussky, a kontratenor (Zeneakadémia, március 28., fél nyolc). Francia melódiákkal kecsegtető koncertjének értékét alkalmasint csak növeli, hogy olyan, jószerével ismeretlen zeneszerzők életművébe nyerhetünk betekintést a fiatal virtuóznak köszönhetően, mint Cécile Chaminade (fotográfiánkon) vagy a vallon Guillaume Lekeu. Ám csak nem eltelni az angyali hangú énekes produkciójával, hiszen az utolsó napok szentjei és csodái még hátravannak!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.