mi a kotta? - A vén csatár

  • .
  • 2009. február 5.

Trafik

A múlt alkalommal fel- és megköszöntött Felix Mendelssohn ünneplése tovább folytatódik e héten, hisz legkevesebb két születésnapi koncertje esik az elkövetkező napokra. Szombati matinéján a MÁV Szimfonikus Zenekar fogja elővezetni az egybesereglett unokáknak és nagyszüleiknek a két bízvást legnépszerűbb Mendelssohn-darabot, vagyis az e-moll hegedűversenyt (Banda Ádám szólójával) és a Szentivánéji álom részleteit (Stefánia Palota, február 7., 11 óra); míg a Magyar Rádió Énekkara a zeneszerző kórusműveiből válogat majd (a Rádió Márványterme, február 11., hat óra).
Futtában még említést teszünk a kamasz Mendelssohn Oktettjét megszólaltató Magyar Virtuózok Szenthelyi Miklós vezérlete és jósjelei alatt felhangzó koncertjéről (Zeneakadémia, február 6., fél nyolc), ám a Magyar Rádió iménti említése máris más irányba taszajtja tovább ajánlónkat. Az MR Énekkarának élén ugyanis új karnagy, Somos Csaba mutatkozik majd be, s hasonlóképp installációs jellegű koncertje lesz az MR Szimfonikusainak, akik az amerikai Stephen D'Agostinót fogják új tisztébe iktatni Jandó Jenő tevőleges közreműködése mellett (Zeneakadémia, február 5., fél nyolc).

Az előttünk álló héten mindazonáltal a Haydn-bicentenárium is visszatér a koncertprogramra, s főként a mellék- és ragadványnévvel felruházott szimfóniákból kapunk majd gazdag ízelítőt. Így a Budapesti Fesztiválzenekar Schiff Andrással közös három hangversenyén (Nemzeti Hangversenyterem, február 6. és 7., háromnegyed nyolc, illetve Zeneakadémia, február 8., fél négy) a szerencsés kimenetelű londoni csillárbaleset révén felcímkézett 96. "Csoda" szimfónia, míg a Budafoki Dohnányi szimfonikusainak matinéján (Budafok-Tétényi Kulturális Központ, február 7., 11 óra) a nemrég a bécsi újévi koncert programján is mosolyt fakasztó 45. "Búcsú" szimfónia szólal majd meg. S aztán jönnek a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok, hogy két, Klenyán Csaba által elfújt klarinétversenyt, a Donizettiét és a Busoniét követően ugyancsak Haydn-szimfóniával, méghozzá a 69-es sorszámú és Laudon nevét viselő művel zárják műsorukat (az MTA Díszterme, február 7., hét óra).

Ernst Gideon von Laudon báró (szobrunkon) Haydn korának egyik legeredményesebb hadvezére volt, s az osztrák mezőnyből különösen kimagaslott a lett földről származó derék tábornagy. A hétéves háború hős csatára, aki utóbb, élete végén megmentette II. József szerencsétlen török háborúját, s Belgrád elfoglalásával megszerezte a három pontot, oly népszerű volt Bécsben, hogy Haydn cége, az Artaria hasznos ötletnek vélte az éppen soros gazdasági válság közepette Laudon nevével díszíteni új kiadványát. A megoldással egyébiránt a praktikus érzékkel megáldott Haydn is egyetértett, sőt biográfusa, Robbins Landon szerint ő maga ötlötte ki e vásárlócsalogató húzást.

Apropó, gazdasági nehézségek: e héten, a máltai Joseph Calleja áriaestjével indult volna az Itáliai utazások című koncertbérlet, ám pénzügyi okokból sajna a teljes sorozatnak búcsút kell mondanunk. Azért, hogy ne maradjunk énekszó nélkül, van szerencsénk ajánlani Meláth Andrea - Virág Emesével közös - márványtermi műsorát (február 9., hat óra), amelyen Schubert és Brahms dalai mellett a Salierinél tanult, Széchenyi Lajos grófnál (vagyis a legnagyobb magyar nagyobbik bátyjánál) titkároskodó, s végül Ferenc József udvari karmestereként nyugállományba vonuló Benedikt Randhartinger néhány szerzeménye is elhangzik majd.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.