mi a kotta? - Az utca hírmondói

  • .
  • 2010. július 15.

Trafik

A Budapesti Vonósok az elkövetkező napokban tovább folytatják és egyszersmind be is végzik a múlt héten megkezdett kastélyfoglaló Haydn-fesztiváljukat Eszterházán: újabb három koncerttel áldoznak Haydn papa, valamint kor- és pályatársai, így többek között a nagyváradi püspök szolgálatában komponáló öcs, Michael emléke előtt (július 16., 17., 18., fél nyolc). A hétfői nap mindazonáltal már újra a fővárosban találja a tősgyökeres hangászkart, s így aztán rögvest a Vajdahunyad vára udvarán is előadják majd Haydn "Lovas" melléknevű vonósnégyesének zenekari változatát, mely az Apponyi Antal György gróf - vagyis Hőgyész szabadkőműves és egyúttal aranykulcsos ura - megrendelésére 1793-ban elkészült kvartettsorozat legvégéről való (július 19., fél kilenc; esőnap: július 20.). Míg a Budapesti Vonósok a nagyapponyi Apponyi família 100 aranydukáton megvásárolt dicsőségét idézik egy másik gróf, az agrárius nagykárolyi Károlyi Sándor szobra előtt, addig ugyanitt a MÁV Szimfonikus Zenekar a polgári zseni megdicsőülését hirdeti majd egynemű Beethoven-estjén (július 15., fél kilenc; esőnap: július 16.).
Az Egmont-nyitány után és a II. szimfónia előtt a Hegedűversenyt fogja eljátszani a Kollár Imre vezénylete alatt ügyködő együttes és a szólista Baráti Kristóf, s egészen hasonló programot ígér a Nemzeti Filharmonikus Zenekar hagyományszerű martonvásári estje is, melyen Kocsis Zoltán ugyancsak a Másodikat és a D-dúr versenyművet dirigálja majd (július 17., hét óra; esőnap: július 18.). Csakhogy az utóbbi koncertdarab magánszólamát hegedűs helyett zongoraművész fogja teljesíteni: az ifjú Borbély László ugyanis a Hegedűverseny beethoveni zongoraváltozatának ül neki a komponista nevét viselő parkban.

Ezzel a szabadtéri koncerttippel a szűken értelmezett komolyzenei ajánló véget is ért, ámde a hét a társművészetek és a történeti reprezentáció nevezéseit is meghozza. Hiszen példának okáért a Chopin bicentenáriumát gerjesztő Lengyel Intézetben éppen mostanság, egész pontosan július 20-án nyit a Chopin-Zene-Liszt elnevezésű plakátpályázat pályaműveinek tárlata. (A munkákat még magunk sem láthattuk, így e heti illusztrációnk a közelgő, 2011-es bicentenáriumára cool szupersztárrá felpaskolt Liszt Ferencet mutatja az osztrák Lisztomania plakátján.) S miközben az Andrássy úti lengyel filiálé falai között Chopin és Liszt, addig ugyanaznap Gyulán az operaszerző Erkel Ferenc válik kiállítás tárgyává és főszereplőjévé - a plakátok mellett színpadi jelmez- és díszlettervek révén (Gyulai Várszínház, Kamaraterem). S még ugyancsak ezen a kedden, immár a gyulai Tószínpadon egy mindeddig voltaképpen elveszettnek állított táncdarab, az Erkel sakkozás iránt táplált vonzalmát is érzékeltető Sakk-játék előadása (július 20., fél kilenc; esőnap: július 21.) dúsítja tovább a büszke szülőváros ünnepi programját - a Forte Társulat bizonnyal revelatív produkciójában, Szálinger Balázs szövegével.

Figyelmébe ajánljuk

Helyreigazítás

  • narancs.hu

Helyreigazítás az Egy elképesztő történet: gondnokság alá akarta vetetni egykori barátját, majd bíróságra ment, de a pert is elbukta című cikk miatt.

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.