mi a kotta? - Az utca hírmondói

  • .
  • 2010. július 15.

Trafik

A Budapesti Vonósok az elkövetkező napokban tovább folytatják és egyszersmind be is végzik a múlt héten megkezdett kastélyfoglaló Haydn-fesztiváljukat Eszterházán: újabb három koncerttel áldoznak Haydn papa, valamint kor- és pályatársai, így többek között a nagyváradi püspök szolgálatában komponáló öcs, Michael emléke előtt (július 16., 17., 18., fél nyolc). A hétfői nap mindazonáltal már újra a fővárosban találja a tősgyökeres hangászkart, s így aztán rögvest a Vajdahunyad vára udvarán is előadják majd Haydn "Lovas" melléknevű vonósnégyesének zenekari változatát, mely az Apponyi Antal György gróf - vagyis Hőgyész szabadkőműves és egyúttal aranykulcsos ura - megrendelésére 1793-ban elkészült kvartettsorozat legvégéről való (július 19., fél kilenc; esőnap: július 20.). Míg a Budapesti Vonósok a nagyapponyi Apponyi família 100 aranydukáton megvásárolt dicsőségét idézik egy másik gróf, az agrárius nagykárolyi Károlyi Sándor szobra előtt, addig ugyanitt a MÁV Szimfonikus Zenekar a polgári zseni megdicsőülését hirdeti majd egynemű Beethoven-estjén (július 15., fél kilenc; esőnap: július 16.).
Az Egmont-nyitány után és a II. szimfónia előtt a Hegedűversenyt fogja eljátszani a Kollár Imre vezénylete alatt ügyködő együttes és a szólista Baráti Kristóf, s egészen hasonló programot ígér a Nemzeti Filharmonikus Zenekar hagyományszerű martonvásári estje is, melyen Kocsis Zoltán ugyancsak a Másodikat és a D-dúr versenyművet dirigálja majd (július 17., hét óra; esőnap: július 18.). Csakhogy az utóbbi koncertdarab magánszólamát hegedűs helyett zongoraművész fogja teljesíteni: az ifjú Borbély László ugyanis a Hegedűverseny beethoveni zongoraváltozatának ül neki a komponista nevét viselő parkban.

Ezzel a szabadtéri koncerttippel a szűken értelmezett komolyzenei ajánló véget is ért, ámde a hét a társművészetek és a történeti reprezentáció nevezéseit is meghozza. Hiszen példának okáért a Chopin bicentenáriumát gerjesztő Lengyel Intézetben éppen mostanság, egész pontosan július 20-án nyit a Chopin-Zene-Liszt elnevezésű plakátpályázat pályaműveinek tárlata. (A munkákat még magunk sem láthattuk, így e heti illusztrációnk a közelgő, 2011-es bicentenáriumára cool szupersztárrá felpaskolt Liszt Ferencet mutatja az osztrák Lisztomania plakátján.) S miközben az Andrássy úti lengyel filiálé falai között Chopin és Liszt, addig ugyanaznap Gyulán az operaszerző Erkel Ferenc válik kiállítás tárgyává és főszereplőjévé - a plakátok mellett színpadi jelmez- és díszlettervek révén (Gyulai Várszínház, Kamaraterem). S még ugyancsak ezen a kedden, immár a gyulai Tószínpadon egy mindeddig voltaképpen elveszettnek állított táncdarab, az Erkel sakkozás iránt táplált vonzalmát is érzékeltető Sakk-játék előadása (július 20., fél kilenc; esőnap: július 21.) dúsítja tovább a büszke szülőváros ünnepi programját - a Forte Társulat bizonnyal revelatív produkciójában, Szálinger Balázs szövegével.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.