mi a kotta? - Freude schöner Götterfunken

  • .
  • 2011. július 21.

Trafik

"Látod, ezek azok az istenek, akiknek a vonakodók is áldozni kénytelenek. Ez ellen nincs segítség.
De én megőriztem a tisztánlátásomat. Az első három tétel jó. Az utolsó rész katasztrófa, sivár, érzéstelen összevisszaság. Egy egoista, elméletileg, megöleli az emberek millióit. Ha ezek a túlcivilizáltak énekelni akarnak, kiderül, hogy barbárok." Franz Werfel művészregényének címszereplője, Verdi fakad ki ilyen indulatos szavakkal az európai zenekultúra alighanem leginkább bálványozott remekművéről, Ludwig van Beethoven Kilencedik szimfóniájáról szólván. Nos, e hét szombatján a martonvásári Beethoven-parkba kilátogatva nyílik majd lehetőségünk a Friedrich Schiller Örömódáját megéneklő "szabályszerű operafinálé" meghallgatására, méghozzá roppant ígéretes előadásban (július 23., hét óra; esőnap: július 24.). Kocsis Zoltán fősége alatt ugyanis szokás szerint kitelepül a Brunszvik-kastély (képünkön) romantikus angolparkjába a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, s ezúttal a Nemzeti Énekkar, valamint négy operaénekes is a szimfonikus együttessel tart majd. Az egykor a lángeszű komponista által is meglátogatott, többszörösen Beethoven-érdekű helyszínen a Kilencediket megelőző nyitószám amúgy éppenséggel egy többszörösen magyarországi érdekű Beethoven-overtűr, a Pesti Német Színház megnyitására rendelt István király lesz.

A hét szolid zenei programjában amúgy nemcsak Verdinek, de legalább érintőlegesen Schillernek, sőt még Werfelnek, Alma Mahler utolsó férjének is jut szerep. Merthogy a jeles huszadik századi író a Simon Boccanegra posztumusz dramaturgjának szegődött, s ezzel komoly, bár mára nagyjából elévült szolgálatokat tett a problematikusságában is nagyszerű Verdi-mű ügyének. Ezt az operát pedig szerdán az Uránia Nemzeti Filmszínházban kaphatjuk el: a Metropolitan Opera tavalyi HD-közvetítésének nyári ismétlése gyanánt, a bariton címszerepben Plácido Domingóval (július 27., hat óra). Betevő Verdi-adagunkat persze akár a televízió előtt ücsörögve is magunkhoz vehetjük, hiszen szombaton este - hogy mellesleg Schiller is még egyszer képbe kerülhessen - a Luisa Millert közvetíti a Mezzo, méghozzá Parmából, a címszereplő atyjának szerepében a veterán sztárbaritonnal, a jövő évadban Pestre várt Leo Nuccival (július 23., fél kilenc).

S ha már a televíziós operacserkészet terepére vettük be magunkat, hát ugyancsak szombat este egy valóságos csemege is kínálkozik mindazok számára, akik csatornakiosztásukban tudhatják a 3Sat műsorát. A Schwetzingeni Fesztivál idei eseményei közül ugyanis egy igencsak ritkán játszott Gluck-operát, a Télemakhosz, avagy Kirké szigete című 1765-ös dramma per musicát közvetíti majd a magaskultúra mellett váltig kitartó tévécsatorna (július 23., negyed kilenc). A messzire bolygott Odüsszeusz derék fiának operai főszerepében a koreai származású feltörekvő kontratenor, David DQ Lee fogja kiereszteni hangját.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.