mi a kotta? - Fütyülök én a twistre és a bebopra

"A táncdal használati cikk, és mint ilyen, ront vagy - kicsit - javíthat ízlést, körülbelül úgy, mint egy régimódi vagy újvonalú konyhakredenc, nem kell ezt az erkölcsnemesítő vagy romboló hatást túlkompenzálni. A magas kultúra védelmében kiátkozni nem érdemes, már csak azért sem, mert ezzel óhatatlan felértékeljük, a művészet látszatát kölcsönözzük neki.

Kinek árt az a jó kis darázsfészek, amely a Táncdalfesztivál körül kialakult? Kinek árt az a csipetnyi halvány ellenzékiség, amely megnyilvánult némely zsűriellenes közönség-állásfoglalásban?" A kiváló zenetudós, Breuer János 1967-ből származó gondolatmenete, mellyel a korszak nagy és szent misztériumának, a Táncdalfesztiválnak higgadt és némiképp kicsinylő megközelítését szorgalmazta, mára szavatoltan helytállónak és fényesen cáfoltnak egyként tetszhet. Hisz', hogy mást ne mondjunk, a Művészetek Palotájának falai közé idén immár másodízben költözik majd be (Nemzeti Hangversenyterem, október 20., nyolc óra) a Táncdalfesztivál! Táncdalfesztivál? című szórakoztató produkció, s ez a tünékeny idényárunak ítélt nóták romolhatatlanságát és fentebb rangját éppúgy bizonyíthatja, mint az egykor volt slágerek portalanításának elodázhatatlan szükségét.

A szezonális és az évelő műalkotások elkülönböztetésének fáradságos mulatságát, s akár a maradandóság talányának végső megfejtését az előttünk álló hét több más koncertjén is kereshetjük. Mondjuk Michael Nyman és a The Michael Nyman Band keddi koncertjén (Nemzeti Hangversenyterem, október 21., fél nyolc), ahol egyebek mellett több Greenaway-rendezés, így A rajzoló szerződése vagy a Prospero könyvei filmzenéjét is módunkban áll majd meghallgatni. Németh Lehellel szólva, olyan korban élünk, melyben a nagyanyák twistelni tudnak, s ismeretes tény, hogy a divat (természetrajzának kifejtését keressük Georg Simmel és Coco Chanel idevágó munkáiban) faramuci dolgokra képes: kissé lesajnált vagy egyenesen sekélyesnek ítélt divatos darabokat utóbb bottal sem lehet agyonverni, s örökzöldnek bizonyulnak, míg más komoly és hitelesített értékű alkotások a lagymatag kezdést követően az utókorban is képtelenek számottevő népszerűségre vergődni. Alighanem e szakaszban kell említést tennünk a Carmina Burana e heti előadásáról (Zeneakadémia, október 19., 11 óra), amelyet a Dohnányi Ernő nevét viselő budafoki zenekar és az Akadémiai Kórustársaság jegyez, valamint a Filharmóniai Társaság két Csajkovszkij-Dvorák-estjéről (Operaház, október 20., ill. 21., fél nyolc).

S ezen a héten, a Budapesti Õszi Fesztivál szolidan ünnepélyes keretei között ünnepli 10+1-ik születésnapját a Trio Lignum (Katona József Színház, október 19., fél nyolc). A jeles formáció ezúttal is közös programban egyesíti kedvelt "öreg zöldjeit", a reneszánsz Machaut-t és társait, valamint a művészi örökkévalóság ormainak kortárs ostromlóit, Melist, Kondort és több másokat, zenetörténeti folytonosságot igazolva e távoli és egymáshoz közelíthetetlennek sejtett korszakok között.