mi a kotta? - Jegyre adják

  • .
  • 2011. január 20.

Trafik

"A Franzi egyszer még üveghintón fog járni..." - a hagyomány szerint ezekkel a szavakkal jósolt fényes jövendőt a Liszt család törékeny alkatú csemetéjének a doborjáni bábaasszony, s bár a történeti kutatás mindeddig még nem jutott nyugvópontra abban a kérdésben, hogy vajon Liszt Ferenc utóbb valóban járt-e üveghintón, azért a prófécia a lényegét tekintve így is bízvást beteljesedettnek ítélhető. A 2011-es esztendő is a nagyszívű zseni (képünkön tisztelői - többek közt az aranyszájú Apponyi Albert gróf és a kiváló Haynald Lajos érsek - körében látható) jegyében telik majd, hiszen kettős évfordulót ülünk idén: Liszt születésének kétszázadik, valamint halálának százhuszonötödik évfordulóját.
Az emlékév nyitóhangversenye ugyan szombaton lesz, ám mi akár már a megelőző este roppant porciónyi Liszt-muzsikát vehetünk majd magunkhoz Peskó Zoltánnak és Pannon Filharmonikusainak jóvoltából (Nemzeti Hangversenyterem, január 21., fél nyolc). A Krisztus oratórium hangzik fel ugyanis az MR Énekkar és a Honvéd Énekkar alkalmilag összezendülő torkaiból, s magunk mi mással köszönthetnénk e jámboran gigantikus művet, mint a Liszt által is mottóul emelt ótestamentumi idézettel Ézsaiás könyvéből: "Egek harmatozzatok onnan felül, és a felhők folyjanak igazsággal, nyíljék meg a föld, és viruljon fel a szabadulás."

Szombaton azután Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikusok estjével hivatalosan is nekilódul az emlékév (Nemzeti Hangversenyterem, január 22., fél nyolc). A műsort a Victor Hugo verse nyomán komponált szimfonikus költemény, az Amit a hegyen hallani indítja majd, melynek szerzői programja ekképp informálja a zenebarátot: "A költő két hangot hall: az egyik mérhetetlen pompával zengi az Úr dicséretét - a másik tompa, telve fájdalommal, sírással és átkozódással. Egyiket a természet mondta ki, másikat az emberiség! A két hang addig küzd egymással, keresztezi egymást és olvad egybe, míg végül mindkettő áhítatos szemlélődésben oldódik fel és cseng ki."

A Magyar fantáziával és a Koronázási misével folytatódó koncertet más körülmények között bizonyosan már jó előre a soros ciklus főeseményeként méltatnánk, azonban az előttünk álló kedden egy másik komoly esélyes is elénk bukkan a koncertkalendáriumban. Merthogy Vashegyi György és két együttese, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar nem kevesebbre vállalkoznak majd, mint arra, hogy előadják - méghozzá korabeli hangszereken - Felix Mendelssohn fenséges oratóriumát, az eredetileg 1846-ban bemutatott Éliást (Nemzeti Hangversenyterem, január 25., fél nyolc). A címbeli Éliás alatt az ótestamentumi Illés próféta értendő, s ilyesformán az "elragadtatás" jószerint borítékoltnak tekinthető.

S végezetül még egy program, amely azonban két estére terjeszti ki gyönyörködtető vállalását: a Filharmóniai Társaság esedékes bérleti koncertjein (Opera, január 24. és 25., fél nyolc) a "nagy" g-moll szimfónia és a Dal a Földről hangzik majd fel a jelenleg a barcelonai Teatro Liceut igazgató német karmester, Michael Boder operaházi debütálásaképp.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.