mi a kotta? - Jegyre adják

"A Franzi egyszer még üveghintón fog járni..." - a hagyomány szerint ezekkel a szavakkal jósolt fényes jövendőt a Liszt család törékeny alkatú csemetéjének a doborjáni bábaasszony, s bár a történeti kutatás mindeddig még nem jutott nyugvópontra abban a kérdésben, hogy vajon Liszt Ferenc utóbb valóban járt-e üveghintón, azért a prófécia a lényegét tekintve így is bízvást beteljesedettnek ítélhető. A 2011-es esztendő is a nagyszívű zseni (képünkön tisztelői - többek közt az aranyszájú Apponyi Albert gróf és a kiváló Haynald Lajos érsek - körében látható) jegyében telik majd, hiszen kettős évfordulót ülünk idén: Liszt születésének kétszázadik, valamint halálának százhuszonötödik évfordulóját.

Az emlékév nyitóhangversenye ugyan szombaton lesz, ám mi akár már a megelőző este roppant porciónyi Liszt-muzsikát vehetünk majd magunkhoz Peskó Zoltánnak és Pannon Filharmonikusainak jóvoltából (Nemzeti Hangversenyterem, január 21., fél nyolc). A Krisztus oratórium hangzik fel ugyanis az MR Énekkar és a Honvéd Énekkar alkalmilag összezendülő torkaiból, s magunk mi mással köszönthetnénk e jámboran gigantikus művet, mint a Liszt által is mottóul emelt ótestamentumi idézettel Ézsaiás könyvéből: "Egek harmatozzatok onnan felül, és a felhők folyjanak igazsággal, nyíljék meg a föld, és viruljon fel a szabadulás."

Szombaton azután Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikusok estjével hivatalosan is nekilódul az emlékév (Nemzeti Hangversenyterem, január 22., fél nyolc). A műsort a Victor Hugo verse nyomán komponált szimfonikus költemény, az Amit a hegyen hallani indítja majd, melynek szerzői programja ekképp informálja a zenebarátot: "A költő két hangot hall: az egyik mérhetetlen pompával zengi az Úr dicséretét - a másik tompa, telve fájdalommal, sírással és átkozódással. Egyiket a természet mondta ki, másikat az emberiség! A két hang addig küzd egymással, keresztezi egymást és olvad egybe, míg végül mindkettő áhítatos szemlélődésben oldódik fel és cseng ki."

A Magyar fantáziával és a Koronázási misével folytatódó koncertet más körülmények között bizonyosan már jó előre a soros ciklus főeseményeként méltatnánk, azonban az előttünk álló kedden egy másik komoly esélyes is elénk bukkan a koncertkalendáriumban. Merthogy Vashegyi György és két együttese, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar nem kevesebbre vállalkoznak majd, mint arra, hogy előadják - méghozzá korabeli hangszereken - Felix Mendelssohn fenséges oratóriumát, az eredetileg 1846-ban bemutatott Éliást (Nemzeti Hangversenyterem, január 25., fél nyolc). A címbeli Éliás alatt az ótestamentumi Illés próféta értendő, s ilyesformán az "elragadtatás" jószerint borítékoltnak tekinthető.

S végezetül még egy program, amely azonban két estére terjeszti ki gyönyörködtető vállalását: a Filharmóniai Társaság esedékes bérleti koncertjein (Opera, január 24. és 25., fél nyolc) a "nagy" g-moll szimfónia és a Dal a Földről hangzik majd fel a jelenleg a barcelonai Teatro Liceut igazgató német karmester, Michael Boder operaházi debütálásaképp.