chili&vanília - Csütörtök délelőtt, New York

  • .
  • 2011. január 20.

Trafik

A zsúfolt kávézó közepén elhelyezkedő hatalmas asztal körül ülnek mindannyian: bundát, kalapot és élénk rúzst viselő idős hölgy, mellette kissé kopott öregúr. Angolul társalognak egymással, de a kelet-európai akcentus árulkodik.
Maceszleves, tojássaláta mákos zsemlével. A bundás hölgy már harmadjára, egyre ingerültebben szólítja fel tízórai partnerét, hogy nyújtson valamit az asztalról, aki azonban értetlenkedik. "Pepr!", kiáltja végül öblös hangon, és ezzel lehull a lepel: csehek. Átlagos csütörtök délelőtt a New York-i Zabar'sban. A város kultikus ínyencszentélyét 1934-ben alapította a Zabar család, leszármazottai a mai napig itt dolgoznak. Lepukkant, "patinás", áttekinthetetlen. De ettől igazi. Apró kávézója New York maga - mindenki egy asztal körül szürcsöli a híg kávéját vagy húslevesét, mintha ezen a néhány négyzetméteren tömörülne az egész város. A nagy népszerűségnek örvendő ételek között előkelő helyen szerepel a majonézes tojássaláta is. Hogy az ciki lenne? Ugyan! Ha nagyon friss tojásból és házi majonézzel készül, semmi esetre sem. Hát ha még egy kis frissítést is kap, akkor aztán még a bors (pepr) sem hiányzik majd róla!

Tojássaláta házi majonézzel és lila hagymával

Hozzávalók (4-6 adag)

6 tojás

1 tojás sárgája

fél kávéskanál só

csipetnyi őrölt fehér bors

1 teáskanál fehérborecet

2 dl semleges olaj (pl. napraforgó- vagy szőlőmag-)

opcionális: csipetnyi (kb. tíz szál) sáfrány,

2 teáskanál forró vízben feloldva

2 evőkanál joghurt vagy tejföl

1 szárzeller, felkarikázva

fél lila hagyma, finomra aprítva

fél csokor petrezselyem, finomra aprítva

fél csokor snidling, finomra aprítva

1 teáskanál citromlé

A hat tojást nyolc perc alatt keményre főzzük. Közben elkészítjük az öntetet: a házi majonézhez keverőtálba tesszük a tojássárgáját. Hozzáadjuk a sót, fehér borsot és a fehérborecetet. Kézi habverővel elkeverjük, majd lassan - vékony sugárban -, folyamatos keverés mellett hozzáadjuk az olajat, amíg sűrű, fényes majonézzé válik. Ha használunk sáfrányt, kis tálkában a csipet fűszerre öntünk két teáskanál forró vizet, és néhány percig állni hagyjuk. Leszűrni nem szükséges. Hozzáadjuk a kész majonézhez. Hozzákeverünk két evőkanál joghurtot. A kemény tojásokat meghámozzuk és vékonyra szeleteljük. Az öntethez adjuk, és összeforgatjuk. A salátához keverjük a felkarikázott szárzellert, a lila hagymát és a zöldfűszereket. Végül kevés citromlével és szükség szerint sóval ízesítjük.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.