mi a kotta? - Korai virágzás

  • .
  • 2011. március 3.

Trafik

Legutóbbi ajánlónk nagyjából Sosztakovics Drezdában megkomponált 8. vonósnégyesének emlegetésével zárult, melynek Kamaraszimfónia nevezetű vonóskari változatát a Liszt Ferenc Kamarazenekar volt eljátszandó.
Nos, e heti írásunk megismétli a múltkori záró szekvenciát, hiszen a kamaraegyüttes pénteken az "budai Társaskörben játssza majd a Largo tempójelzésű tételekben oly gazdag alkotást (március 4., hét óra). Szombaton pedig azon a koncerten fog szerephez jutni az önidézeteket sorjáztató mű, melyen a Nemzeti Színház Ármány és szerelem-előadásának kísérőzenéi hangzanak fel - a produkcióban változatos szerepeket betöltő "budai Danubia Zenekar elővezetésében, Héja Domonkos vezénylete alatt (Nemzeti Színház, március 5., hét óra). A sokat tűrt Sosztakovics művészetét idézi majd aznap a Concerto Budapest hangversenye is, melynek középső száma a Msztyiszlav Rosztropovics vonója alá szerzett 1966-os 2. gordonkaverseny lesz - ezúttal Perényi Miklós szólójával (Nemzeti Hangversenyterem, március 5., fél nyolc). S az aktuális Mancs-ciklust is Sosztakovics-mű zárja majd, méghozzá a Danilo Danilovics belépőjét démonizáló 7. ("Leningrádi") szimfónia, mely a Budafoki Dohnányi Zenekar szerdai programjának utolsó száma lészen (Nemzeti Hangversenyterem, március 9., fél nyolc).

A hét javarészt egyébként is az oroszok bűvöletében telik majd, elvégre csütörtökön példának okáért egy olyan koncert fültanúi lehetünk, melyen az Alekszander Vegyernyikov által igazított Nemzeti Filharmonikus Zenekar csupa ritkábban megszólaltatott orosz művet fog eljátszani: Ljadovtól, Glazunovtól és Szkrjabintól (Nemzeti Hangversenyterem, március 3., fél nyolc). A kamasz Sosztakovics zenei előmenetelét szoros figyelemmel követő Glazunovtól az 1904-es főmű, az a-moll hegedűverseny hangzik fel - az Auer Lipótnak dedikált kompozícióban az ifjú Baráti Kristóf szólóját tapsoltatva, míg Anatolij Ljadovtól a halála évében, 1914-ben komponált Nénia című alkotás. A nagy orosz mecénásnak, Mitrofan Beljajevnek oly sok mindenért hálás két zeneszerző darabjainak nyomában a Le divin Poéme melléknevű 3. c-moll szimfónia zárja majd az estet Szkrjabin műveinek sorából.

Bár kiadott műsort eleddig még nem leltünk, azért a korábbi évek tapasztalatai szerint idén is jócskán előfordulhat némi Szkrjabin-muzsika a hét egyik főeseményén, Grigorij Szokolov immár hagyományos - noha a megszokottnál kicsit tán korábban elérkező - zongoraestjén (Nemzeti Hangversenyterem, március 7., fél nyolc). A nagy orosz művészetéről szólván rendszerint a zenekritika művelői is csupán keresik, ámde alig-alig találják a megfelelő szavakat, így hát nem is oly meglepő, hogy ajánlónk is mindössze világgá kiáltja a tavaszhozó zongorista eljövetelét. S a tavasz másnapra már virágzást is teremt, hiszen kedden a Les Arts Florissants együttese (képünkön) lép fel Budapesten - élén az alapítóval, William Christie-vel (Nemzeti Hangversenyterem, március 8., fél nyolc). A barokk régizenélés ünnepén Jean-Philippe Rameau két egyfelvonásos acte de ballet-ja, az 1748-as Pygmalion és az 1754-es Anacréon idézi majd meg a francia opera hős hajdankorát.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)