mi a kotta? - Korai virágzás

  • .
  • 2011. március 3.

Trafik

Legutóbbi ajánlónk nagyjából Sosztakovics Drezdában megkomponált 8. vonósnégyesének emlegetésével zárult, melynek Kamaraszimfónia nevezetű vonóskari változatát a Liszt Ferenc Kamarazenekar volt eljátszandó.
Nos, e heti írásunk megismétli a múltkori záró szekvenciát, hiszen a kamaraegyüttes pénteken az "budai Társaskörben játssza majd a Largo tempójelzésű tételekben oly gazdag alkotást (március 4., hét óra). Szombaton pedig azon a koncerten fog szerephez jutni az önidézeteket sorjáztató mű, melyen a Nemzeti Színház Ármány és szerelem-előadásának kísérőzenéi hangzanak fel - a produkcióban változatos szerepeket betöltő "budai Danubia Zenekar elővezetésében, Héja Domonkos vezénylete alatt (Nemzeti Színház, március 5., hét óra). A sokat tűrt Sosztakovics művészetét idézi majd aznap a Concerto Budapest hangversenye is, melynek középső száma a Msztyiszlav Rosztropovics vonója alá szerzett 1966-os 2. gordonkaverseny lesz - ezúttal Perényi Miklós szólójával (Nemzeti Hangversenyterem, március 5., fél nyolc). S az aktuális Mancs-ciklust is Sosztakovics-mű zárja majd, méghozzá a Danilo Danilovics belépőjét démonizáló 7. ("Leningrádi") szimfónia, mely a Budafoki Dohnányi Zenekar szerdai programjának utolsó száma lészen (Nemzeti Hangversenyterem, március 9., fél nyolc).

A hét javarészt egyébként is az oroszok bűvöletében telik majd, elvégre csütörtökön példának okáért egy olyan koncert fültanúi lehetünk, melyen az Alekszander Vegyernyikov által igazított Nemzeti Filharmonikus Zenekar csupa ritkábban megszólaltatott orosz művet fog eljátszani: Ljadovtól, Glazunovtól és Szkrjabintól (Nemzeti Hangversenyterem, március 3., fél nyolc). A kamasz Sosztakovics zenei előmenetelét szoros figyelemmel követő Glazunovtól az 1904-es főmű, az a-moll hegedűverseny hangzik fel - az Auer Lipótnak dedikált kompozícióban az ifjú Baráti Kristóf szólóját tapsoltatva, míg Anatolij Ljadovtól a halála évében, 1914-ben komponált Nénia című alkotás. A nagy orosz mecénásnak, Mitrofan Beljajevnek oly sok mindenért hálás két zeneszerző darabjainak nyomában a Le divin Poéme melléknevű 3. c-moll szimfónia zárja majd az estet Szkrjabin műveinek sorából.

Bár kiadott műsort eleddig még nem leltünk, azért a korábbi évek tapasztalatai szerint idén is jócskán előfordulhat némi Szkrjabin-muzsika a hét egyik főeseményén, Grigorij Szokolov immár hagyományos - noha a megszokottnál kicsit tán korábban elérkező - zongoraestjén (Nemzeti Hangversenyterem, március 7., fél nyolc). A nagy orosz művészetéről szólván rendszerint a zenekritika művelői is csupán keresik, ámde alig-alig találják a megfelelő szavakat, így hát nem is oly meglepő, hogy ajánlónk is mindössze világgá kiáltja a tavaszhozó zongorista eljövetelét. S a tavasz másnapra már virágzást is teremt, hiszen kedden a Les Arts Florissants együttese (képünkön) lép fel Budapesten - élén az alapítóval, William Christie-vel (Nemzeti Hangversenyterem, március 8., fél nyolc). A barokk régizenélés ünnepén Jean-Philippe Rameau két egyfelvonásos acte de ballet-ja, az 1748-as Pygmalion és az 1754-es Anacréon idézi majd meg a francia opera hős hajdankorát.

Figyelmébe ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.