mi a kotta? - Nagy hajúak

"A szonáta mindössze vak lárma - semmi egészséges gondolat, minden zűrzavaros, egyetlen világos harmóniamenetet nem lehet találni benne - mégis meg kell köszönnöm neki. Igazán szörnyű." Ezt a mélyen lesújtó ítéletet jegyezte be naplójába Clara Schumann 1854.

május 25-én, midőn megérkezett hozzá Liszt Ferenc h-moll szonátájának kottája, melyet a komponista az akkor már elmegyógyintézetben ápolt Robert Schumann számára dedikált. A Liszt weimari korszakának egyik főműveként tisztelt zongoradarabról, melynek hallatán a Lisztnél vizitelő Johannes Brahms állítólag szégyenszemre, ám szégyentelenül elbóbiskolt, Richard Wagner jóval kedvezőbben nyilatkozott Londonból postázott levelében: "...a szonáta minden fogalmat felülmúlóan szép; nagyszerű, szeretetre méltó, mély és nemes - emelkedett, mint Te magad. A legmélyebben megragadott, s egyszerre minden londoni nyomorúság feledve volt. Többet mondani - most, közvetlenül a meghallgatás után, semmit sem tudok, de amit mondok, azzal annyira tele vagyok, amennyire ember csak lehet." Tudjuk, a zenetörténet a Lisztnek ekkortájt jócskán lekötelezett Wagner véleményét igazolta, s erről ezen a héten kétszer is meggyőződhetünk, hiszen a kiváló Jandó Jenő előbb a Magyar történelmi arcképek sorozatával párban, utóbb aztán Kovács Sándor műismertetésétől kísérve játssza majd nekünk a nagy szonátát (Márványterem, január 27., hat óra, január 29., három óra).

A sok egyéb mellett hajviseletével is máig emlékezetes XIX. századi géniusz ezekben a napokban egy éppen harmincéves és amúgy szintén jellegzetes frizurájú csodaifjúval osztozik a koncertlátogatói főfigyelemben. A Los Angeles-i Filharmonikusok élén ugyanis Budapestre látogat Gustavo Dudamel, Venezuela példaszerű zenei oktatásának legfőbb büszkesége. A fiatal karmester (aki fotónkon Venezuela nemzeti színeit viseli dirigensi széldzsekijén) az első estén Leonard Bernstein 1942-ből származó - s az ótestamentumi Jeremiás siralmait idéző - I. szimfóniáját, valamint Beethoven Hetedikjét vezényli majd (Nemzeti Hangversenyterem, február 2., fél nyolc), míg egy napra rá Mahler IX. szimfóniájának megszólaltatását fogja felügyelni (Nemzeti Hangversenyterem, február 3., fél nyolc).

A hét végét pedig az immáron huszonharmadik Mini-Fesztivál négy koncertje teszi majd kivételesen tartalmassá a Művészetek Palotájában a kortárs muzsika kamara- és zenekari estjeivel és kórusdélutánjával. A legnagyobb érdeklődés alighanem a szombati estét fogja övezni, elvégre ekkor vonul a Fesztivál Színház színpadára a kortárs zene interpretációjának talán legkiválóbb együttese, a London Sinfonietta (január 29., fél nyolc). A svájci Baldur Brönnimann által igazított kamaraestet egy Magyarországtól távol komponált, ám jócskán hazai érdekű XX. századi klasszikus alkotás, Ligeti György tizenhárom hangszeres művészre szerzett Kamarakoncertje nyitja majd, míg a meghirdetett program utolsó száma, a Living Toys révén Thomas Adésnek, a brit mezőny kurrens büszkeségének nagyban formálódó életművébe nyerhetünk auditív betekintést.