mi a kotta? - Rizsária

  • .
  • 2009. október 22.

Trafik

"[R]itka tünemény ragadott el bennünket a múlt Tsütörtökön, midőn a 'Hét Választó Fejedelmek' nevezetű Vendégfogadónak palotájában Liszt Ferencz Soprony Vármegyei Tizenegy esztendős Ifjatska Hangmesteri tehetségét a Klaviron köz bámulásunkra kifejtette. [...
] Az ő remek jádzásából már ki-ki azon kellemetes reménységre fakadott, hogy ő a szép Mesterségek pállyán Hazánknak nagy ditsőségére lészen" - számolt be Liszt első pesti koncertjéről a Hasznos Mulatságok tudósítója 1823 májusában, s a kellemetes reménység tartósan beigazolódott, hisz a pár napos hír szerint az UNESCO 2011-et nemzetközi Liszt-évnek nyilvánította. S ha ez tán nem lenne elegendő indok, hogy ajánlónk Liszttel induljon, hát október 22-én, csütörtökön emlékezhetünk meg Doborján legnevesb fiának születésnapjáról, s a gödöllői királyi kastély dísztermében is aznap kezdődik meg a 8. Nemzetközi Liszt Fesztivál. Itt Hauser Adrienn zongoraestje nyitja majd a sort (október 22., hét óra), amit szombaton Szilasi Alex (október 24., hét óra), majd vasárnap Bogányi Gergely koncertje követ (október 25., hét óra). Bogányi Liszt-estjének műsorát azonban Pesten is meghallgathatjuk, ugyanis a Funérailles-t és a Tizenkét transzcendens etűdöt a Művészetek Palotájában is előadja majd a méltán komoly rajongótáborral büszkélkedő pianista (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, október 22., fél nyolc).

A napokban, egész pontosan hétfőn zárul a Budapesti Zenei Hetek, méghozzá egy különleges produkcióval: Rossini Tancredi, azaz Tankréd című operájának előadásával, melyet René Jacobs vezényel majd az Orchestre des Champs Élysées és az Arnold Schönberg Kórus élén (Zeneakadémia, október 26., fél nyolc). A plakátok ugyan tévesen hirdetik az opera magyarországi bemutatójaként a koncertet (hiszen azt már 1818-ban, az ősbemutató után öt évvel játszotta a pesti Német Színház, s a Bántó Sámuel által magyarított "hős daljáték" később a nevezetes kassai társulat hálás repertoárdarabjaként funkcionált), ám a Tancredi így is feltétlen figyelmet érdemel. Lévén, hogy ebben az operában hangzik fel a XIX. század egyik legnépszerűbb magándala, a Di tanti palpiti kezdetű cavatina, melyet az ismert anekdota szerint a haspók és ínyesmester Rossini épp annyi idő alatt csapott össze, amíg kifőtt a vacsorához feltett rizs, s melyet ezért "l'aria dei risi", vagyis rizsária név alatt is szokás emlegetni. E heti illusztrációnk is a Tancredihez kapcsolódik - igaz, csak úgy szőrmentén, s némi fejtörést igényelő módon, ám tévésmaciban kellemes emlékeket ébresztve. (Hagyják Paolo Stoppát, most ne figyeljenek Cardinaléra, összpontosítsanak Delonra!)

A hét másik jelentős vendégkoncertje a két nagy hírű négyes, a Hilliard Ensemble és az Arditti Quartet közös fellépése lesz, melynek műsorán egymást váltják majd a zenetörténet korszakai - Machaut-tól Beethovenig, sőt Cage-ig (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, október 25., fél nyolc). S persze a héten is ünnepeljük Haydnt: Fischer Ádám és Boldoczki Gábor az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar társaságában (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, október 26., fél nyolc), míg Douglas Boyd a Fesztiválzenekarral ápolja a komponista eleven emlékét (Olasz Intézet, október 24., háromnegyed nyolc; október 25., fél négy és háromnegyed nyolc). Az utóbbi koncerten a skót dirigens Mendelssohn Skót szimfóniáját is elővezeti (a zeneszerző és a tájegység kapcsolatáról a múlt héten szóltunk), s Mendelssohn lesz a főszereplője annak a márványtermi koncertnek is, melyet Halmai Katalin, Szepesi János és Nagy Péter ad majd (október 26., hat óra) a helyszínen egybegyűlteknek és a Bartók Rádió hallgatóinak.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.