mi a kotta? - Rizsária

  • .
  • 2009. október 22.

Trafik

"[R]itka tünemény ragadott el bennünket a múlt Tsütörtökön, midőn a 'Hét Választó Fejedelmek' nevezetű Vendégfogadónak palotájában Liszt Ferencz Soprony Vármegyei Tizenegy esztendős Ifjatska Hangmesteri tehetségét a Klaviron köz bámulásunkra kifejtette. [...
] Az ő remek jádzásából már ki-ki azon kellemetes reménységre fakadott, hogy ő a szép Mesterségek pállyán Hazánknak nagy ditsőségére lészen" - számolt be Liszt első pesti koncertjéről a Hasznos Mulatságok tudósítója 1823 májusában, s a kellemetes reménység tartósan beigazolódott, hisz a pár napos hír szerint az UNESCO 2011-et nemzetközi Liszt-évnek nyilvánította. S ha ez tán nem lenne elegendő indok, hogy ajánlónk Liszttel induljon, hát október 22-én, csütörtökön emlékezhetünk meg Doborján legnevesb fiának születésnapjáról, s a gödöllői királyi kastély dísztermében is aznap kezdődik meg a 8. Nemzetközi Liszt Fesztivál. Itt Hauser Adrienn zongoraestje nyitja majd a sort (október 22., hét óra), amit szombaton Szilasi Alex (október 24., hét óra), majd vasárnap Bogányi Gergely koncertje követ (október 25., hét óra). Bogányi Liszt-estjének műsorát azonban Pesten is meghallgathatjuk, ugyanis a Funérailles-t és a Tizenkét transzcendens etűdöt a Művészetek Palotájában is előadja majd a méltán komoly rajongótáborral büszkélkedő pianista (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, október 22., fél nyolc).

A napokban, egész pontosan hétfőn zárul a Budapesti Zenei Hetek, méghozzá egy különleges produkcióval: Rossini Tancredi, azaz Tankréd című operájának előadásával, melyet René Jacobs vezényel majd az Orchestre des Champs Élysées és az Arnold Schönberg Kórus élén (Zeneakadémia, október 26., fél nyolc). A plakátok ugyan tévesen hirdetik az opera magyarországi bemutatójaként a koncertet (hiszen azt már 1818-ban, az ősbemutató után öt évvel játszotta a pesti Német Színház, s a Bántó Sámuel által magyarított "hős daljáték" később a nevezetes kassai társulat hálás repertoárdarabjaként funkcionált), ám a Tancredi így is feltétlen figyelmet érdemel. Lévén, hogy ebben az operában hangzik fel a XIX. század egyik legnépszerűbb magándala, a Di tanti palpiti kezdetű cavatina, melyet az ismert anekdota szerint a haspók és ínyesmester Rossini épp annyi idő alatt csapott össze, amíg kifőtt a vacsorához feltett rizs, s melyet ezért "l'aria dei risi", vagyis rizsária név alatt is szokás emlegetni. E heti illusztrációnk is a Tancredihez kapcsolódik - igaz, csak úgy szőrmentén, s némi fejtörést igényelő módon, ám tévésmaciban kellemes emlékeket ébresztve. (Hagyják Paolo Stoppát, most ne figyeljenek Cardinaléra, összpontosítsanak Delonra!)

A hét másik jelentős vendégkoncertje a két nagy hírű négyes, a Hilliard Ensemble és az Arditti Quartet közös fellépése lesz, melynek műsorán egymást váltják majd a zenetörténet korszakai - Machaut-tól Beethovenig, sőt Cage-ig (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, október 25., fél nyolc). S persze a héten is ünnepeljük Haydnt: Fischer Ádám és Boldoczki Gábor az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar társaságában (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, október 26., fél nyolc), míg Douglas Boyd a Fesztiválzenekarral ápolja a komponista eleven emlékét (Olasz Intézet, október 24., háromnegyed nyolc; október 25., fél négy és háromnegyed nyolc). Az utóbbi koncerten a skót dirigens Mendelssohn Skót szimfóniáját is elővezeti (a zeneszerző és a tájegység kapcsolatáról a múlt héten szóltunk), s Mendelssohn lesz a főszereplője annak a márványtermi koncertnek is, melyet Halmai Katalin, Szepesi János és Nagy Péter ad majd (október 26., hat óra) a helyszínen egybegyűlteknek és a Bartók Rádió hallgatóinak.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.