Eörsi Mátyás
Publicisztika
Harcolni bárkivel
Orbán és a kétsebességes Európa
A mindig magabiztosnak mutatkozó Orbán Viktor ezúttal nem volt képes elrejteni csalódottságát.
Narancs XXIII. évf. 11. szám(2011.03.17. (2011-03-17)
A mindig magabiztosnak mutatkozó Orbán Viktor ezúttal nem volt képes elrejteni csalódottságát.
"Magyarok! Férfiak és asszonyok! Felhívásunk mindenkihez szól, aki ebben a Hazában él és a jövőben is itt akar ÉLNI. Nem nézhetjük tovább tétlenül, hogy ártatlan embereket, gyermekeket terrorizálnak, bántalmaznak, sőt nem ritkán halálukat okozzák olyan emberek, akik a munkát messziről elkerülik és csak a társadalom nyakán élősködve követelik jogaikat, megfeledkezve kötelességeikről. A Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület tekintettel a Gyöngyöspatán kialakult helyzetre, mozgósította polgárőreit, hogy 24 órás járőrszolgálattal biztosítsák a környék közbiztonságát" - áll a nevezett egylet honlapján, távolról sem véletlenül. Mert a helyzet valóban az, hogy 2011 márciusában Magyarország egyik településén, Gyöngyöspatán a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület tagjai a feloszlatott Magyar Gárda egyenruhájának alig is módosított változatában járőröznek. Miként teszik azt a Véderő nevű fél- vagy inkább egészen katonai mozgalom ugyancsak uniformisba bújt tagjai is - igaz, az ő honlapjukon nincsen ide irányuló toborzás, de virtigli horogkeresztes zászló már 3700 forinttól kapható.
Bár a múlt héten nyilvánosságra hozott alkotmánytervezet (melynek részleteit rögtön lapunk elején vesézzük ki) indoklási szakaszt nem tartalmaz arra nézvést, hogy miért kell hazánk hivatalos elnevezését Magyar Köztársaságról Magyarországra változtatni, sok intellektuális leleményesség azért nem kell annak a megfejtéséhez, hogy a régi névvel mi volt Orbán baja.
Mindenki állíthatja magáról, hogy első volt valamiben, néhány nemzet viszont arról nevezetes, hogy mindenben első volt. Köztudottan ilyen nemzet az orosz és a magyar. E két nép az emberi tudás legkülönfélébb területein, a legjelentősebb civilizációs vívmányok esetében, néha komolyan, gyakran viccesen, de mindenesetre szüntelenül bizonyítani próbálja, hogy őseink - illetve őseink rokonainak ismerősei - előbb tudtak valamit, mint mások ősei és barátai. Persze minden azért nem lehet orosz vagy magyar, a háttérben mindig ott figyelnek a kínaiak vagy a történelmi tények.
A szöveg szerint persze nehezen, de általában a nehézségekről a legkönnyebb beszélni, hát még dalolni; úgyhogy maradjunk annál, hogy F. R. David édeskés szövegénél és még inkább dallamánál kevés fülbe- s tenyérbemászóbb zenei mutatványra tudnék visszaemlékezni boldogult kamaszkoromból, pedig az ember életét sajnos végigkísérik a suszterharmóniák. Pár évvel később értettem meg, mi fáj a kellemesben, amikor Hamvas Béla filippikáját olvastam a cigányzene és általában a (természetesen magyar) cigányzene-kultúra ellen: "A zenének mámor nélkül nincs értelme, a cigányzenében azonban nincs mámor, hanem szégyenletes öntetszelgés, a leghígabb és legfeslettebb züllöttségben. (...) És a cigányzene végeredményben amuzikális és főképpen a botfülűek zenéje... (...) A cigányzene átitatta a parlamenti beszédeket fellengző és nyúlós szólamaival, az akadémiai szónoklatokat, áthatott csaknem minden közéleti mozzanatot, ahol a nép és a nemzet sorsa szóba került (...) A cigányzene ripacs pátosza megmérgezte a színészetet, és kulisszahasogató stílust teremtett, és olyan festészetet, mint amilyen Székely Bertalané, részben még Munkácsyé is. (...) A köztereken álló szobrok cigányzenés pózban gesztikulálnak." Imigyen szóla Hamvas, és igaza vagyon néki. Hozzátehetjük: ez a stílus mérgezte és mérgezi - egyéb mérgek mellett - az irodalmat és építészetet is, Wass Alberttől a városligeti Vajdahunyadig.
A tavaly ősz óta jobbikos vezetésű Tiszavasváriban az elmúlt években többször vizsgálódott az Egyenlő Bánásmód Hatóság az iskolai szegregáció miatt. A hátrányos helyzetű térségben azonban az összkép bonyolultabb.
A sokat vitatott közoktatásitörvény-tervezet társadalmi vitáját tavaly év végén hirdette meg Hoffmann Rózsa államtitkársága. A legkimerítőbb válaszok egyikét az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete küldte vissza. Horn György egyesületi elnökkel - aki az Alternatív Közgazdasági Gimnázium pedagógiai vezetője is - beszélgettünk a koncepcióról.
A kormány nemrégiben rájött: azok a munkavállalók, akik az új adótörvények miatt idén kevesebb nettót visznek haza, mint tavaly, rájöttek arra, hogy az idén kevesebb nettót visznek haza, mint tavaly. A kormány minden felelősséget a munkaadókra hárítana, és velük akarja kifizettetni azt a pénzt, amit pedig ő vett el e dolgozóktól. Ha kell, a törvény erejével.
Figyelmen kívül hagyva a január végi razziasorozat, illetve a rendezvényszervezőkkel és helyiségtulajdonosokkal történt minisztériumi egyeztetések tapasztalatait, a kormány a múlt héten váratlanul kihirdette a szórakozóhelyek működési és az alkalmi bulik rendezési feltételeiről szóló kormányrendeletet. Az intézkedés még annál is durvább, mint amire számítani lehetett.
A készülő Orbán-alkotmány a deklarált ambíciók ellenére sem veti meg egy új köztársaság alapjait - a jelenlegi minőségét azonban alaposan leronthatja, mivel a mostani parlamenti kétharmadnak lehetőséget adna valamennyi független intézmény tartós megszállására.
Amikor Sztupa és Troché a katonai eskütételre készültek, forró szél söpört végig a debreceni laktanya (a Kossuth) udvarán. Sztupa felgyűrte a gyakorlója ujját, s a sapkáját áthúzta a váll-lap alatt.
Most, hogy a lakosság étkezési hozzájárulását "hamburgeradó", pontosabban "népegészségügyi termékdíj" néven próbálják törvénybe foglalni, érdemes a gyorséttermekre vetni tekintetünket. Persze nagy kérdés, hogy voltaképpen mi számít annak.
"Már éjbe süllyedt az orom, egy ifjú ment az Alpokon; útját a hóba, jégbe rója, de messzire leng lobogója, Excelsior! Sötét arccal előre tör, és szeme villog, mint a tőr. Ezüst harangként, énekelve szól ismeretlen-hangú nyelve, Excelsior!" Kosztolányi Dezső fordításában indul imigyen Henry Wadsworth Longfellow Excelsior című költeménye a mindig előre és egyre csak fölfelé törekvő emberről, mely poéma egykoron Liszt Ferenc fantáziáját is megragadta, amint arról A strasbourgi katedrális harangjai című alkotásának kóruselőjátéka és ajánlása is tanúskodik. Az Excelsior!, ez a verstől immár eloldozott vezéreszme lesz a címe az idei, a kereken harmincadik Budapesti Tavaszi Fesztivált megnyitó operának: Fekete Gyula "félkomoly" Liszt-dalművének (Thália, március 18., hét óra).
rés a présen: Minek köszönhetjük a látogatását? Rex Bloomstein: Az új filmemet kísérem el a brit nagykövetség és a British Council Emberi Jogi Filmnapjára. A vetítés után részt veszek egy kerekasztal-beszélgetésben is. rap: 1984-ben már járt Magyarországon, és a jeles évhez kapcsolódóan megszólaltatta a hatalom és az ellenzék képviselőt.
A búzadara, közönséges nevén gríz nálunk leginkább a tejbegrízben népszerű, esetleg felmerülhet még a menzák királynője, a grízes tészta, sósan azonban nemigen készítjük. Nem vagyunk ezzel egyedül, tejbegríz formájában számos országban kedvelik.
Ha a retrospektív kiállítás kifejezést halljuk, nagy terekre, kronologikus áttekintésre, vaskos katalógusra gondolunk. Ha megtudjuk, hogy több évtizede egy adott művészeti ágban tevékenykedő, számos díjjal elismert alkotóról van szó, várakozásunk fokozódik.
A fiú szeretne felnőni az apához, de az apa zord szavak mögé rejti érzéseit, és ez a fiú mérgét csak hevíti. Az apa sosem volt ott, amikor a fiának szüksége volt rá, mert hivatása a polgári otthonok melegétől távolra vetette, pedig egy elismerő szó, egy atyai vállveregetés oly sok mindenre gyógyír lett volna.
John Currannek megadatott, hogy a hobbija váljon a főfoglalkozásává. Az ír könyvtáros Agatha Christie régi rajongójaként olvasói klubot vezetett, szerkesztője volt az írónőnek szentelt hírlevélnek, majd tanácsadónak kérték fel a devoni ház emlékmúzeummá alakításához. Miután elnyerte az örökösök bizalmát, hozzáférhetett a "titkos jegyzetfüzeteknek" nevezett több mint 70 irkához, amelyekben Christie pályája évtizedei során papírra vetette az ötleteit, terveit, megoldási variánsait - és még sok minden mást az olvasmány-, vendég- és ajándéklistától a receptig.
londoni kamaraestjét rögzíti a kiadvány, amely nem könnyen beszerezhető nálunk, de minden térdig járást megérdemel. A Wigmore Hallban 2009.
Aprólékosan kimunkált, szórakoztató munka kisebb-nagyobb hibákkal - röviden így értékelhetnénk a hazájában népszerű svéd írónő krimijét. A két szálon futó (és természetesen egymást keresztező, majd egybefonódó) történet gyengébbik vonala a sorozatgyilkos fiatalember sztorija, mindenekelőtt a némileg hatásvadász - és ami bosszantóbb: az előre látható - végkifejlet miatt.
A britpoppal is hogy jártunk! Sokáig a kutya se jött hozzánk, aztán meg láthattuk a Stone Rosest John Squire nélkül, a Suede-et Bernard Butler és az Oasist Noel Gallagher nélkül. A kamut kaptuk britpopból is, az igazi ászok nélküli fapados verziót.
Legutóbbi könyvlistánkon "áttört" a fiatal magyar líra. Ez is indokolja, hogy némelyik költőt, aki mostanában jelentkezett kötettel, kicsit közelebbről is szemügyre vegyük.
Derült égből villámcsapásként érkezett meg a legújabb Radiohead, hiszen csupán egy héttel az internetes debütje előtt vehette hírét a világ - s miután pimasz módon még korábban is tették közzé az ígértnél, valóságos hisztéria alakult ki körötte. Az efféle hetyke játszadozás a zenepiaccal lassan hagyománnyá nemesül az oxfordi bandánál, hiszen a legutóbbi korong, az In Rainbows is hasonlóképp hirtelenjében tűnt elő, ráadásul - amolyan forradalmi gesztusként - annyit kellett fizetni érte, amennyit akartunk.
Mi tagadás, az élet majdnem olyan igazságtalan, mint egy rossz kritikus. Mással ugyanis aligha magyarázhatnánk a tényt, hogy a William Christie által vezetett régizenés mintaalakulat második MűPa-beli fellépésén a világraszóló zenekar tüneményét jószerint háttérbe szorította a vele Budapestre érkező fiatal angol tenor, Ed Lyon közreműködése.
Ebben a filmben, s egyben főszereplője, rendezője, forgatókönyvírója és vágója életében minden fordítva történik: Vanja előbb lezsíroz egy koncertet, majd elkezdi összeszedni a zenészeket, akikkel majd játszani fog, végül nekilát dobórákat venni. Mivelhogy dobolni (vagy bármi egyéb hangszeren játszani) pont nem tud, ütő sem volt még soha a kezében, ám e kínos tény egy percig sem szegi kedvét. S hogy rátegyen még egy lapáttal,
"Miért mennek Indiába?" - kérdi Polanski Keserű mézében az indiai férfi a vele utazó brit házaspárt, majd így folytatja: "India csupa légy, bűz és koldus, ráadásul a világ legzajosabb helye." Azok persze a lélek derűjét emlegetik, maguk is érezve a közhely súlyát és az érvelés gyöngeségét. Ennek ellentmondva a saját kultúrájával szemben kritikus indiai mégiscsak az intuíció, a bölcsesség és a koherencia megtestesülése a filmben, akinek derűje és kiegyensúlyozottsága finoman szólva szemben áll az európaiak erkölcsi bizonytalanságával és félelmével. A legváratlanabb pillanatokban - de jellemzően olyankor, amikor a testi vágy fölborítani készül a lelki egyensúlyt - fölbukkanó turbános hindu a magasabb rendű bölcsesség tükrét tartja a züllött és démonokkal küzdő európai civilizáció elé. A közhely győzött tehát, meg az elveszett egység utáni vágy, amelyet az európai ember a saját kultúrájában nem találhat meg többé.
A határon túli osztrákok (mintegy 8 millió 402 ezer 908 fő) megismertetését Eva Menasse egy országos méretekben kicsinynek mondható, de annál emlékezetesebb csoporttal, a Menassékkal kezdte. A 2005-ös Vienna virtigli családregény volt, zsidókra és focistákra (zsidó focistákra) mért válogatottsággal meg sok-sok, irodalomba átsegített családtaggal: nagyapával, apával, testvéri és egyéb kötelékekkel.
Marianne Sägebrecht hullamosója Percy Adlon 1985-ös Cukorbébi című filmjéből találkozik a pomázi Fekete Angyallal (2003). Mi sem természetesebb, szerelemre lobbannak, s hamarosan megszületik a Szent András Kórház krónikus belosztályának (miszerint elfekvő) ápolónője, Piroska - legalábbis a külsőségeiben. Kocsis Ágnes második filmje (az első a Friss levegő volt 2006-ban) azonban belső mezőkön játszódik elsősorban, ám kétségkívül nagy súlyt fektet külső megjelenésére.
Vajon segít-e, és ha igen, hogyan a gyerekek nevelésében a drámapedagógia? Ezt vizsgálta a közelmúltban egy tizenkét ország szakembereinek közreműködésével létrehozott csoport. A projektről a magyar vezetéssel létrejött együttműködés elnökét kérdeztük.
A Subscribe pályafutása igazi sikertörténet: a középiskolás baráti társaságból alakult, modern rockzenét játszó csapat folyamatos fejlődéssel vált műfajában Magyarország egyik meghatározó zenekarává. A kis klubokból indult Subscribe tizedik születésnapját két évvel ezelőtt már egy csaknem telt házas fellépéssel ünnepelte a Petőfi Csarnokban, idén pedig, amellett, hogy a Művészetek Palotájában ad két speciális koncertet, a Bookmarks címet kapott új nagylemez is elkészült, amely minden bizonnyal az év egyik legfontosabb kiadványa lesz rockzenei fronton. A Narancs kérdéseire Anga-Kis Miklós basszusgitáros (képünkön jobbról a második) és Horváth Attila gitáros (balról az első) válaszolt.
Az egyedi színek, formák és szimbólumok használata mellett sajátos öltözködési stílusáról is elhíresült egyiptomi származású dizájner ma szakmája egyik legismertebb és legsikeresebb képviselője. Nemrég vendégként tartott előadást a MOME-n, majd e-mailben válaszolt a kérdéseinkre.
Bár a Pál Adrienn Cannes-ból a filmkritikusok díjával tért haza, forgalmazására egy évet kellett várni. A Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) megígért, ám oda nem adott támogatása hiányában szinte promóció nélkül, néhány kópiával mutatják be a filmet.
A színpadkép már az első pillanatban ígéretes - aztán szerencsére nem ezt az ígéretet váltják be. Az első jelenet első részében ugyanis János király ül velünk szemben a trónon, rajta palást, alatta jól látszik a sötét öltöny s a kék nyakkendő, kezében jogar és országalma, és úgy mosolyog, hosszan ráadásul, hogy rögvest előhívja bennünk az azonosítási reflexet: tudjuk, ki ő, naná. Nevetünk engedelmesen, jó közönség vagyunk.
Ha minden jól megy, nemsokára megnyílik a Közraktárak átépítésével létrejövő CET-Budapest központ. A belváros utolsó beépítetlen vízparti szakaszán befejezéshez közeledő építkezés a város kiegyezés és egyesítés utáni robbanásszerű fejlődésének egyik központi területét alakítja át, ahol az egykori raktárépületek kibővítésével kulturális, kereskedelmi és szolgáltató komplexum jön létre. A sok vitát látott projekt az elmúlt évek egyetlen megépülő fővárosi kulturális beruházása, amelynek tétje a Duna-part hasznosítása és a százharminc éves együttes megújítása mellett így a kulturális alapú városfejlesztés megvalósíthatóságának igazolása is.
Turing-díj A Harvard brit professzora, Leslie Valiant kapta meg idén a számítástechnika legrangosabb elismerését, a 250 ezer dollárral járó Turing-díjat. Valiant fő kutatási területe a számítógépek tanulási folyamata és a mesterséges intelligencia.
Egy fideszes törvénymódosító javaslat értelmében minden zárt légterű nyilvános helyen tilos lesz a dohányzás. A kezdeményezés heves vitákat indított: kormánypárti politikusok estek egymásnak, megfontolandó és a józan ész határát súroló érvek hangzottak el, és beszállt a dohánylobbi is.
Kétségkívül különleges helyen rendezték az idei világbajnokságot. Nem is azért, mert a tajga szívében, mindjárt az Ob és az Irtis összefolyásánál, tehát valahol a kies Nyugat-Szibériában tartottak hét ágra szóló nemzetközi sportversenyt, hanem inkább azért, mert maga a város, illetve a pályája foglal el kivételes pozíciót a sportág életében. Ambivalens helyzet ez, mert ugyan 2003-ban rendeztek már itt vb-t, s évente rendszeresen visszatérő helyszíne a világkupaversenyeknek (a biatlon kicsit olyan, mint a Forma-1, a legnagyobb menők egy vándorcirkusz artistáiként versenyzik végig a szezont), mégis mostoha helynek számít. Leginkább azért, mert valóban az isten háta mögött van több megállóval, ahol a futamokat akkor rendezik, amikor a rendes, becsületes európai síparadicsomokban már rég elolvadt az utolsó hó is. Tehát szezon legvégén, szinte kivétel nélkül márciusban. Mi sem lehet ennél természetesebb, hisz ilyenkor itt még vidáman mínusz húsz van, olvadásnak semmi jele, legfeljebb az erős szél kavar bele a kellemes hangulatba.
A mostani, cunamival súlyosbított japán földrengés minden volt, csak nem váratlan. Talán csak a mérete volt nagyobb a számítottnál, de egy kisebb tengerrengéssel sem feltétlenül jártak volna jobban.