rés a présen - A genetikus szökés - Szakonyi Györk színész

  • .
  • 2010. július 15.

Trafik

rés a présen: Húsz évet nyomtál le "emigrációban" a Jel Színháznál Franciaországban. Milyen volt hazatérni? Szakonyi Györk: A mostani Marginális című szólóperformansz, amit a szegedi Thealter fesztiválon mutatok be július 19-én a Régi zsinagógában, éppen erről szól, hogy menni vagy maradni ugyanaz, vagyis mind a kettő nehéz.
Kimenni, megvalósítani magunkat, vagy hazajönni és feltalálni magamat épp olyan nehéz. Úgy érzem, nem a különbségeken van a hangsúly, hanem hogy az ember minden körülmények között és az élete fejezeteiben kitartson és dolgozzon, bármilyen nehéz is. Sokszor semmi kedvem az egészhez. Ez az igazság, aztán elkap valami és megyek.

rap: Dolgozol-e még Szkipével, azaz Nagy Józseffel, a Jel Színház alapítójával?

SZGY: Nem. Azt hiszem,most nincsmit mondani egymásnak.

rap: Neked mi a színészet?

SZGY: Adni-kapni, feltűnési viszketegség és irányított exhibicionizmus, úgy, hogy abbanmás is felismerje önmagát.

rap: A Bozsik Yvett Társulat az Újravágva és a Pintér Béla Társulat a Szutyok című darabba hívott meg játszani. Milyen szerepeket kaptál, hogy megy az együttműködés?

SZGY: Most a prózai színészet az, amiben többet szeretnék lenni. Ezért a Béla-szerep, a meg nem értett költő-zenész-buszsofőr a Pintér-színházban nagyobb kihívás volt. Úgy érzem, jól sikerült. Az Yvette-darabban többféle megjelenési formám van, és nagyon jó volt együtt dolgozni, élveztem.

rap: A Thealterre készített Marginálisról mondj még valamit! Mi a témája és miért egyedül?

SZGY: Ez egy önéletrajzi előadás, ami egy pszichoterápia keretében zajlik. Az életemet mesélem el, erre van most szükségem így ötven felé. Az apámról szól, akitizenhét évesen megszökött a gödöllői haláltáborból, a nagyapámról, aki a hatodik kerület egyik tűzoltóparancsnoka volt és zsidókat bújtatott a tűzoltóságon. Együtt vitték el őket. Továbbá rólam szól, ahogy énis papírok nélkül szöktem át 1987-ben a német-francia határon. Úgy látszik, a szökés az genetikus, örökletes. De szól még a párizsi évekről is. Egyébként nem vagyok egyedül, Kozma Gyuri író is benne van, és mint kántor, énekel.Iványi Marcell csinálta a filmbetéteket és Unoka Zsolt pedig a filmbeli terapeuta valódi hangja.

rap: Hogyan tovább?

SZGY: Majd kiderül.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”