rés a présen - A genetikus szökés - Szakonyi Györk színész

  • .
  • 2010. július 15.

Trafik

rés a présen: Húsz évet nyomtál le "emigrációban" a Jel Színháznál Franciaországban. Milyen volt hazatérni? Szakonyi Györk: A mostani Marginális című szólóperformansz, amit a szegedi Thealter fesztiválon mutatok be július 19-én a Régi zsinagógában, éppen erről szól, hogy menni vagy maradni ugyanaz, vagyis mind a kettő nehéz.
Kimenni, megvalósítani magunkat, vagy hazajönni és feltalálni magamat épp olyan nehéz. Úgy érzem, nem a különbségeken van a hangsúly, hanem hogy az ember minden körülmények között és az élete fejezeteiben kitartson és dolgozzon, bármilyen nehéz is. Sokszor semmi kedvem az egészhez. Ez az igazság, aztán elkap valami és megyek.

rap: Dolgozol-e még Szkipével, azaz Nagy Józseffel, a Jel Színház alapítójával?

SZGY: Nem. Azt hiszem,most nincsmit mondani egymásnak.

rap: Neked mi a színészet?

SZGY: Adni-kapni, feltűnési viszketegség és irányított exhibicionizmus, úgy, hogy abbanmás is felismerje önmagát.

rap: A Bozsik Yvett Társulat az Újravágva és a Pintér Béla Társulat a Szutyok című darabba hívott meg játszani. Milyen szerepeket kaptál, hogy megy az együttműködés?

SZGY: Most a prózai színészet az, amiben többet szeretnék lenni. Ezért a Béla-szerep, a meg nem értett költő-zenész-buszsofőr a Pintér-színházban nagyobb kihívás volt. Úgy érzem, jól sikerült. Az Yvette-darabban többféle megjelenési formám van, és nagyon jó volt együtt dolgozni, élveztem.

rap: A Thealterre készített Marginálisról mondj még valamit! Mi a témája és miért egyedül?

SZGY: Ez egy önéletrajzi előadás, ami egy pszichoterápia keretében zajlik. Az életemet mesélem el, erre van most szükségem így ötven felé. Az apámról szól, akitizenhét évesen megszökött a gödöllői haláltáborból, a nagyapámról, aki a hatodik kerület egyik tűzoltóparancsnoka volt és zsidókat bújtatott a tűzoltóságon. Együtt vitték el őket. Továbbá rólam szól, ahogy énis papírok nélkül szöktem át 1987-ben a német-francia határon. Úgy látszik, a szökés az genetikus, örökletes. De szól még a párizsi évekről is. Egyébként nem vagyok egyedül, Kozma Gyuri író is benne van, és mint kántor, énekel.Iványi Marcell csinálta a filmbetéteket és Unoka Zsolt pedig a filmbeli terapeuta valódi hangja.

rap: Hogyan tovább?

SZGY: Majd kiderül.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.