rés a présen - "Egyelőre még tombolok" - Németh Juci énekesnő

  • .
  • 2009. szeptember 24.

Trafik

rés a présen: A jelenlegi Nemjuci formációig tagja voltál néhány csapatnak. Tartanál egy rövid visszaemlékezést? Németh Juci: Sok zenekarom volt, a ki mit tudos "a cappella" énekegyüttestől, bálzenekartól a Queen-emlékzenekaron át az Anima Sound Systemig.
Most pedig a Budapest Bár nevű projektben vagyok benne, és a Nemjuci a fő zenekarom. Azt hiszem, csak azt csinálom, amit szeretek. Ezt a hivatást nem lehet másként, mert az látszódna az arcomon. Most a legjobb, mert saját dolgot csinálok, amit nagyon szerettem volna mindig is, a műfaj, a dalírás, a srácok, a rock 'n' roll.

rap: Miért lett ilyen furcsa neve a zenekarnak?

NJ: Furcsa? Akkor én is az vagyok. A nevem rövidítve, de közben benne van, hogy nem csak rólam van szó.Hol utálom, hol szeretem ezt a nevet, de megjegyzik, az biztos. A zenekart a megállíthatatlan újra színpadra vágyás indította el bennem. Angliában körülnézve ragadtunk egymáshoz a srácokkal, Mátyiővel, Vasalóval meg Tomival, és nem akartam semmi mást, csak gitárt, dobot, és basszust. Ez van most. Natúr, egyszerű, de erőteljes megszólalás és dalok.

rap: Most adta ki első lemezét a zenekarod. Hogyan írnád le pár szóban?

NJ: A másfél éves zenekari együttlét alatt született számok gyűjteménye. Egyszerre játszották fel a srácok, és ha úgy tetszik, a hibákkal együtt meghagytuk, mert ódzkodtunk a sterilitástól, a túlságosan megtisztogatott zenétől.

rap: Szerepelsz a Budapest Bár programján (amelyet a Dürer Kertben, a Narancs huszadik szülinapján is lehet majd látni október 2-án), a Soerii és Poolek formációban is dilizel, meg televíziózás, modellkedés etc. Milyen kirándulások ezek?

NJ: Szó szerint kirándulások, próbatételek, baráti felkérések. Sok arcomat előhoztam már, és remélem, vannak még tartalékok. Alig várom, hogy az élet 30 felett milyen élményeket ad. Simán el tudom képzelni, hogy majd megint elektronikára vágyom, de egyelőre még tombolok. A tévé pihen, vagy elment, nem tudom. Megismertem, kiélveztem. A modellkedés? Bármilyen környezetvédő dologban szívesen részt veszek, meg a banda is. Ez is annak a része volt az Ökosztümmel.

rap: Milyen koncertjeid lesznek ősszel?

NJ: A Nemjuci lemezbemutató koncert októben 1-jén, Budapesten, az Erzsébet téren, a Gödörnél. Nem lesz hétköznapi. Előzenekar nélkül, nem helyhez kötve, ingyenesen. Pontosan este hétkor kezdünk, és, hogy miért, az titok. Aztán lesz Pesten és vidéken is lemezturné.

rap: Szerinted mi a különbség a frontember és a frontasszony között?

NJ: Hát az, ha babát szeretnék (márpedig nagyon), akkor nehéz átgondolni (amit meg nem akarok), hogy hogyan. A Lovasi mondta egyszer nekem, hogy Juci, te azért vagy jó frontember, mert elég szép vagy ahhoz, hogy a fiúk bírjanak, és elég csúnya ahhoz, hogy a lányok is. Na tessék.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.