rés a présen - Kapával jönnél? - Bérczes László rendező

  • .
  • 2009. február 5.

Trafik

rés a présen: Szabadkán Háy János darabját rendezted, a Gézagyereket, előzőleg Beregszászon a Pityu bácsit. Miért szereted a Háy János-darabokat és a határon túli társulatokat? Bérczes László: Tudod, az ember kicsi, nagyon kicsi, ideje majdhogynem semmi, amit a végtelenhez képest a világban tölt, és közben mégiscsak abban a szerencsében van része, hogy a végtelenül gazdag élet egészét megélheti, és a kicsinységben is megtapasztalhatja a nagyságot stb.
Vagyis azt az egyszerűt keresi, amiben nem a trendi fekete-fehér szimplifikációt, hanem a tömörített egészet felmutathatja. Ilyen nekem például sokunk barátja, Cseh Tamás, de ilyen a színházban János is, úgy értem, az ő szövegei. Kicsi emberek kicsi mondatokkal meghaladják önmagukat. Ilyen lehet egy lenézett, "hibás" Gézagyerek, és még inkább ilyen mindenki, aki az ő ártatlan, tiszta, egyenes kérdései miatt több lesz, mint addig volt: a mamája, a munkába kísérő melós egyszerűek, Banda és Herda, de ilyen akár a kocsmai véglény falukurvája Vízike is. Azt a pillanatot keresem János drámái által, amikor felismerjük és kimondjuk: nem tudunk többet, mint ők. És ez mindennapos magabiztosságunk, gőgünk közepette igazi felismerés, sőt tudás. És nem a határon túli társulatokat szeretem általában. Azt szeretem, ha egy társulat magától értetődő bizalmat ad, azt nap mint nap próbára teszi, süt az energiától, de nem gondolja, hogy ő találta fel a színházat.

rap: Konzervatív rendező vagy?

BL: Viccesen és komolyan szoktam ezt mondani magamról: olyan, elmúlóban lévő dolgot szeretnék képviselni, aminek, botor módon hiszem, jövője van - de jelene kevéssé: ez pedig a személyesség, az árnyalat, a kicserélhetetlenség, azaz úgy próbálom megfejteni a világot, nyilván reménytelenül, hogy nem egyszerűsítem magamnak csak azért, hogy el bírjak igazodni benne. Inkább vagyok elveszett a finom és alig érzékelhető titkok között, mintsem titoktalan, durva, rücskös és primitív, másképpen fogalmazva: fekete vagy fehér.

rap: Milyen Szabadkán? Milyen a társulat?

BL: Dolgoztunk, konfliktus nélkül, és ez nekem alapvető, ezenkívül boltba mentem, ott mindig mindenki kedves volt és segítőkész, meg a szálláshely volt, egy panzió, ahol ugyancsak szeretetteli közeg volt, miközben egyik nap egy embercsempészt vittek el bilincsben, másik nap egy drogkereskedőt, de velem jól bántak. A társulatról romantika helyett azt mondom, hogy minden szerepre a megfelelő embert találtam, a Gézát játszó Pálfi Ervin nevét pedig jegyezze meg mindenki.

rap: A Mulatság megérte a 230. előadást, február 20-án napra pontosan 10 éve megy még mindig telt házzal, milyen érzés népszerű rendezőnek lenni?

BL: Tán kérdezz meg egy népszerű rendezőt.

rap: Tervek?

BL: Az előttem lévő egy évben nem szeretnék rendezni. Utána talán Kapával, és talán Háy-szöveget.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.