rés a présen - Kapával jönnél? - Bérczes László rendező

rés a présen: Szabadkán Háy János darabját rendezted, a Gézagyereket, előzőleg Beregszászon a Pityu bácsit. Miért szereted a Háy János-darabokat és a határon túli társulatokat? Bérczes László: Tudod, az ember kicsi, nagyon kicsi, ideje majdhogynem semmi, amit a végtelenhez képest a világban tölt, és közben mégiscsak abban a szerencsében van része, hogy a végtelenül gazdag élet egészét megélheti, és a kicsinységben is megtapasztalhatja a nagyságot stb.

Vagyis azt az egyszerűt keresi, amiben nem a trendi fekete-fehér szimplifikációt, hanem a tömörített egészet felmutathatja. Ilyen nekem például sokunk barátja, Cseh Tamás, de ilyen a színházban János is, úgy értem, az ő szövegei. Kicsi emberek kicsi mondatokkal meghaladják önmagukat. Ilyen lehet egy lenézett, "hibás" Gézagyerek, és még inkább ilyen mindenki, aki az ő ártatlan, tiszta, egyenes kérdései miatt több lesz, mint addig volt: a mamája, a munkába kísérő melós egyszerűek, Banda és Herda, de ilyen akár a kocsmai véglény falukurvája Vízike is. Azt a pillanatot keresem János drámái által, amikor felismerjük és kimondjuk: nem tudunk többet, mint ők. És ez mindennapos magabiztosságunk, gőgünk közepette igazi felismerés, sőt tudás. És nem a határon túli társulatokat szeretem általában. Azt szeretem, ha egy társulat magától értetődő bizalmat ad, azt nap mint nap próbára teszi, süt az energiától, de nem gondolja, hogy ő találta fel a színházat.

rap: Konzervatív rendező vagy?

BL: Viccesen és komolyan szoktam ezt mondani magamról: olyan, elmúlóban lévő dolgot szeretnék képviselni, aminek, botor módon hiszem, jövője van - de jelene kevéssé: ez pedig a személyesség, az árnyalat, a kicserélhetetlenség, azaz úgy próbálom megfejteni a világot, nyilván reménytelenül, hogy nem egyszerűsítem magamnak csak azért, hogy el bírjak igazodni benne. Inkább vagyok elveszett a finom és alig érzékelhető titkok között, mintsem titoktalan, durva, rücskös és primitív, másképpen fogalmazva: fekete vagy fehér.

rap: Milyen Szabadkán? Milyen a társulat?

BL: Dolgoztunk, konfliktus nélkül, és ez nekem alapvető, ezenkívül boltba mentem, ott mindig mindenki kedves volt és segítőkész, meg a szálláshely volt, egy panzió, ahol ugyancsak szeretetteli közeg volt, miközben egyik nap egy embercsempészt vittek el bilincsben, másik nap egy drogkereskedőt, de velem jól bántak. A társulatról romantika helyett azt mondom, hogy minden szerepre a megfelelő embert találtam, a Gézát játszó Pálfi Ervin nevét pedig jegyezze meg mindenki.

rap: A Mulatság megérte a 230. előadást, február 20-án napra pontosan 10 éve megy még mindig telt házzal, milyen érzés népszerű rendezőnek lenni?

BL: Tán kérdezz meg egy népszerű rendezőt.

rap: Tervek?

BL: Az előttem lévő egy évben nem szeretnék rendezni. Utána talán Kapával, és talán Háy-szöveget.