rés a présen - Mocsári horror - Rabi Márton frontember

  • .
  • 2011. szeptember 8.

Trafik

rés a présen: Mikor, kikkel és milyen elgondolással alakult a Magic Mosquitoz zenekar? Rabi Márton: Vegyünk öt civil embert, akiknek 2007 óta állandóan szürreális mocsári álmai voltak, és folyamatos késztetést éreztek arra, hogy zeneileg megfogalmazzák ezeket, és a késztermékkel eláraszszák a világot, függetlenül attól, hogy van-e rá igény, vagy sem. Ugyanakkor fel akarták kavarni az állóvizet, mert úgy gondolták, túl sok az ideológiahiányban szenvedő, teljesen koncepciótlan és ötlettelen banda az országban, legyen szó bármilyen műfajról.

rap: Milyen zenét játszotok?

RM: Deviáns, experimentális underground punkzenekar vagyunk, ami visszanyúlt az 50-es, 60-as évek elfeledett garázs és horror rock and roll hangzásához, kiegészítve azt gagyi effektekkel és bizarr show-elemekkel. Néha játszunk technósított bluest és lakodalmast is. Az angol és magyar szövegek egészen komolytalanok, és minimalista szempontok alapján íródtak, erotikus, baljós és egyéb történeteket mesélnek el a bűzös és homályos mocsárvilágból. Szinte minden koncertünkre külön, aktualizált műsorral és jelmezekkel készülünk. A tagok között van népzenész-biológus, formatervező, kalmár, egyikünk dzsesszzenésznek készül. Jómagam paleontológusként az ősi teknősök és krokodilok evolúcióját kutatom.

rap: A civil foglalkozásod összefüggésbe hozható a zenéddel?

RM: Teljes mértékben, hiszen a teknősök és a krokodilok legtöbbje kifejezetten mocsári élőlény, így tanulmányozásuk szorosan kapcsolódik a zenekar koncepciójához.

rap: Hol léptek fel?

RM: Szinte csak Budapesten és környékén, főleg kis klubokban. Leginkább a saját szervezésű tematikus bulijainkon szeretünk játszani, ahová mi hívjuk meg a hasonló mentalitású zenekarokat. A klubélet jórészt rettenetes, egy-két kivételtől eltekintve hiányzik a helyekből koncepció, a "bárki felléphet, csak hozzon fogyasztó közönséget" elv van érvényben. Annyi értékelhetetlen produkció jut színpadra a fővárosban, hogy lejáratják az amatőr underground kultúrát. Budapesten a Roham báron és a mára bezárt Delíriumon kívül alig van olyan hely, ami megválogatja, hogy kiket hív meg, és kifejezetten az eredeti elképzeléssel rendelkező amatőr, valóban underground formációkra szakosodna. Elenyésző az ilyen témájú fesztiválok száma is. Pedig ez hosszú távon mindenkinek megérné, csak a kocsmárosok rövid távon gondolkodnak. Az amatőr zenekarok jelentősége a zenei életben vitathatatlan: mivel nem a zenéből élnek, semmiféle piaci elvárásoknak nem kell megfelelniük. Hiszem, hogy hosszú távon hatással lehetnének a közízlésre is.

rap: Hol játszotok az ősszel?

RM: Szeptember 18. az illetlenség világnapja, ezt méltóképpen megünnepeljük. Most egy szervezés alatt lévő kínai ásatás miatt bizonytalan, hogy mikor lépünk fel legközelebb, de valószínűleg november elején. Hamarosan elkészülünk az első klipünkkel, tavasz végére pedig a MOME hallgatói horroranimációs klipet csinálnak a Demon Cottage Inn című számunkból. Megemlíteném még a sideprojectemet, a Babasonicot, mellyel óvodás minmáltechnót játszunk felnőtteknek babaszintin, és jelenleg az Oldalsó középtartás című demónkon dolgozunk. Mindkét formációt érdemes nyomon követni a Youtube-on.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.