rés a présen - Mocsári horror - Rabi Márton frontember

  • .
  • 2011. szeptember 8.

Trafik

rés a présen: Mikor, kikkel és milyen elgondolással alakult a Magic Mosquitoz zenekar? Rabi Márton: Vegyünk öt civil embert, akiknek 2007 óta állandóan szürreális mocsári álmai voltak, és folyamatos késztetést éreztek arra, hogy zeneileg megfogalmazzák ezeket, és a késztermékkel eláraszszák a világot, függetlenül attól, hogy van-e rá igény, vagy sem. Ugyanakkor fel akarták kavarni az állóvizet, mert úgy gondolták, túl sok az ideológiahiányban szenvedő, teljesen koncepciótlan és ötlettelen banda az országban, legyen szó bármilyen műfajról.

rap: Milyen zenét játszotok?

RM: Deviáns, experimentális underground punkzenekar vagyunk, ami visszanyúlt az 50-es, 60-as évek elfeledett garázs és horror rock and roll hangzásához, kiegészítve azt gagyi effektekkel és bizarr show-elemekkel. Néha játszunk technósított bluest és lakodalmast is. Az angol és magyar szövegek egészen komolytalanok, és minimalista szempontok alapján íródtak, erotikus, baljós és egyéb történeteket mesélnek el a bűzös és homályos mocsárvilágból. Szinte minden koncertünkre külön, aktualizált műsorral és jelmezekkel készülünk. A tagok között van népzenész-biológus, formatervező, kalmár, egyikünk dzsesszzenésznek készül. Jómagam paleontológusként az ősi teknősök és krokodilok evolúcióját kutatom.

rap: A civil foglalkozásod összefüggésbe hozható a zenéddel?

RM: Teljes mértékben, hiszen a teknősök és a krokodilok legtöbbje kifejezetten mocsári élőlény, így tanulmányozásuk szorosan kapcsolódik a zenekar koncepciójához.

rap: Hol léptek fel?

RM: Szinte csak Budapesten és környékén, főleg kis klubokban. Leginkább a saját szervezésű tematikus bulijainkon szeretünk játszani, ahová mi hívjuk meg a hasonló mentalitású zenekarokat. A klubélet jórészt rettenetes, egy-két kivételtől eltekintve hiányzik a helyekből koncepció, a "bárki felléphet, csak hozzon fogyasztó közönséget" elv van érvényben. Annyi értékelhetetlen produkció jut színpadra a fővárosban, hogy lejáratják az amatőr underground kultúrát. Budapesten a Roham báron és a mára bezárt Delíriumon kívül alig van olyan hely, ami megválogatja, hogy kiket hív meg, és kifejezetten az eredeti elképzeléssel rendelkező amatőr, valóban underground formációkra szakosodna. Elenyésző az ilyen témájú fesztiválok száma is. Pedig ez hosszú távon mindenkinek megérné, csak a kocsmárosok rövid távon gondolkodnak. Az amatőr zenekarok jelentősége a zenei életben vitathatatlan: mivel nem a zenéből élnek, semmiféle piaci elvárásoknak nem kell megfelelniük. Hiszem, hogy hosszú távon hatással lehetnének a közízlésre is.

rap: Hol játszotok az ősszel?

RM: Szeptember 18. az illetlenség világnapja, ezt méltóképpen megünnepeljük. Most egy szervezés alatt lévő kínai ásatás miatt bizonytalan, hogy mikor lépünk fel legközelebb, de valószínűleg november elején. Hamarosan elkészülünk az első klipünkkel, tavasz végére pedig a MOME hallgatói horroranimációs klipet csinálnak a Demon Cottage Inn című számunkból. Megemlíteném még a sideprojectemet, a Babasonicot, mellyel óvodás minmáltechnót játszunk felnőtteknek babaszintin, és jelenleg az Oldalsó középtartás című demónkon dolgozunk. Mindkét formációt érdemes nyomon követni a Youtube-on.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.