tévésmaci - A postagalamb kétszer fárad

  • .
  • 2010. február 11.

Trafik

Sztupa rettentő elszánással próbálta kiásni a hóból Fiat Ritmót, de eltévesztette a házszámot. Nem mondom, a fogságból kiszabadított VW Bora nemcsak szebb, de legalább egy hármassal (millió) értékesebb is volt a több évtizedes olasz árunál, de ez legfeljebb autólopásnál jelentett volna némi előnyt.
Ráadásul a művelet nyomán a Ritmóra kétszer akkora hóhegy nehezedett. Nem csoda, hogy Sztupa végül hagyta az egészet a francba, és mivel ismert a Postás-pálya északi végében egy "legendás" légópincét, úgy döntött, oda húzódik vissza a további megaláztatások elől. Mondjuk, elmélkedni. Szerencséjére egy minivizor sem volt odalent. Nekünk nincs ekkora szerencsénk.

Pénteken (12-én) alig várjuk az este nyolcat, mert a Cinemaxon David Carradine bukkan fel. Természetesen fegyverrel a kezében, a gyengébbek kedvéért rá is írja: "This machine kills the fascists". Viszont a Dicsőségre ítélve című életrajziban egy fritz sem fordul fel, mivel a jó David a gitáros (=fegyveres) Woody Guthrie-t játssza el, aki pont olyan lehetett volna, mint Bob Dylan, ha jobb a pr-ja. Kár, hogy Boros Lajos, aki a dolgozat megjelenése idején (1980) ugyanilyen - csak legfeljebb csehszlovák kiszerelésű - fegyverrel hadonászott különböző KISZ-rendezvényeken, nem írt rá semmit a gityóra. Pedig milyen hatásos lett volna egy április 4-i ünnepségen. És ha már ünnepség, az m2 éjjel háromnegyed háromtól közvetíti a téli olimpia nyitóünnepségét Vancouverből, amit nézzen meg az, akinek korcsolyaélező volt a nagyapja.

Én inkább szombaton, 10.10-től az m1-en nézem ismétlésben, ha egyáltalán. Ha egyáltalán bekapcsolom a tévét, mert lesz ugyan mindenféle mutatványos, A golyóálló szerzetes (Tv2, 19.35), Csontember (RTL Klub, 22.30), Marco Polo meg sorozatban a Dunán (13.30), de az évszaknak mégiscsak a Transzszibériai expressz lenne a legmegfelelőbb, ami egy 1977-es szovjet akciófilm Oleg Tabakovval. Nyakam rá, hogy van annyira izgalmas, mint a Kraftwerk ugyanekkor készült Transzeurópai expressze. Persze borító nélkül.

Vasárnap délelőtt bogarásszanak női lapokat, nemre való tekintet nélkül, hogy végre századszor is megtudják, mi kell egy hangulatos vacsorához a gyertyafény és a vörösbor mellé. Naná, hogy egy romantikus vígjáték, vagyis nem a Csonthülye 2. az RTL klubon (a tegnapi folytatása?), este nyolctól, sokkal inkább a Csak szex és más semmi a Viasaton két órával később, hiszen erre tényleg csak azt lehet mondani: "olyan ééédi". Én mégis inkább az Éjszakai rohanást ajánlanám (Filmmúzeum, 22.40), pedig Robert de Niro van benne, ami az álmoskönyvek szerint sem jelent jót. De higgyék el, nagyon vicces. Ha meg utána se tudnának aludni, a Duna lead egy Péterfy Bori-koncertet (23.45), a Tv2 meg A Jó, a Rossz és a Csúfot (23.50). Bárcsak ilyen könnyen dönthetnénk nagy dolgokban is!

Hétfőn reggel a kis veréb ébreszt, Piaf 8.50-kor az HBO-n, délután újra megnézhetjük Harrison Fordot Indiana Jonesként (szintén HBO, 16.05), este meg Matt Damont Tehetséges Mr. Ripleyként (Viasat, 21.20), ha nincs jobb dolgunk (van). De ha mégis kedvünk lenne bekapcsolni a tévét, 1.20-ig még véletlenül se vállalkozzunk ilyesmire. Nem mintha nagy reményeket fűznék - egészen pontosan, semmilyet - a hat éve gyártott Frankenstein (Tv2) első részéhez vagy a hat évvel ezelőtti Donald Sutherlandhez, aki lassan már olyan kelléke Hollywoodnak, mint Patkós Irma a Lumumba utcának 1977-ben, de már annyira unom ezt az inkább ne nézzenek semmit dumát, hogy inkább kedden ne nézzenek semmit.

Annál is inkább, mert a szerda elég fárasztónak ígérkezik: a Dunán este nyolctól az 1000. alkalommal sugározzák az Aranyembert, ugyanekkor az HBO-n Tom Cruise a Valkürben azt játssza, hogy megöli Hitlert. Mit mondjak, talán a legyet, de azt se röptében. Mert el ne felejtsem: a Cinemaxon 23.20-tól Legyek ura.

Ugye nem bánják, hogy csütörtökön csak repkedek a Tetkós állatmentők: a postagalamb misszió epizódjában (National Geographic, 19.00) bár lehet, hogy előtte benézek Vancouverbe (m2, 18.45). Inkább nem.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.