tévésmaci - A postagalamb kétszer fárad

  • .
  • 2010. február 11.

Trafik

Sztupa rettentő elszánással próbálta kiásni a hóból Fiat Ritmót, de eltévesztette a házszámot. Nem mondom, a fogságból kiszabadított VW Bora nemcsak szebb, de legalább egy hármassal (millió) értékesebb is volt a több évtizedes olasz árunál, de ez legfeljebb autólopásnál jelentett volna némi előnyt.
Ráadásul a művelet nyomán a Ritmóra kétszer akkora hóhegy nehezedett. Nem csoda, hogy Sztupa végül hagyta az egészet a francba, és mivel ismert a Postás-pálya északi végében egy "legendás" légópincét, úgy döntött, oda húzódik vissza a további megaláztatások elől. Mondjuk, elmélkedni. Szerencséjére egy minivizor sem volt odalent. Nekünk nincs ekkora szerencsénk.

Pénteken (12-én) alig várjuk az este nyolcat, mert a Cinemaxon David Carradine bukkan fel. Természetesen fegyverrel a kezében, a gyengébbek kedvéért rá is írja: "This machine kills the fascists". Viszont a Dicsőségre ítélve című életrajziban egy fritz sem fordul fel, mivel a jó David a gitáros (=fegyveres) Woody Guthrie-t játssza el, aki pont olyan lehetett volna, mint Bob Dylan, ha jobb a pr-ja. Kár, hogy Boros Lajos, aki a dolgozat megjelenése idején (1980) ugyanilyen - csak legfeljebb csehszlovák kiszerelésű - fegyverrel hadonászott különböző KISZ-rendezvényeken, nem írt rá semmit a gityóra. Pedig milyen hatásos lett volna egy április 4-i ünnepségen. És ha már ünnepség, az m2 éjjel háromnegyed háromtól közvetíti a téli olimpia nyitóünnepségét Vancouverből, amit nézzen meg az, akinek korcsolyaélező volt a nagyapja.

Én inkább szombaton, 10.10-től az m1-en nézem ismétlésben, ha egyáltalán. Ha egyáltalán bekapcsolom a tévét, mert lesz ugyan mindenféle mutatványos, A golyóálló szerzetes (Tv2, 19.35), Csontember (RTL Klub, 22.30), Marco Polo meg sorozatban a Dunán (13.30), de az évszaknak mégiscsak a Transzszibériai expressz lenne a legmegfelelőbb, ami egy 1977-es szovjet akciófilm Oleg Tabakovval. Nyakam rá, hogy van annyira izgalmas, mint a Kraftwerk ugyanekkor készült Transzeurópai expressze. Persze borító nélkül.

Vasárnap délelőtt bogarásszanak női lapokat, nemre való tekintet nélkül, hogy végre századszor is megtudják, mi kell egy hangulatos vacsorához a gyertyafény és a vörösbor mellé. Naná, hogy egy romantikus vígjáték, vagyis nem a Csonthülye 2. az RTL klubon (a tegnapi folytatása?), este nyolctól, sokkal inkább a Csak szex és más semmi a Viasaton két órával később, hiszen erre tényleg csak azt lehet mondani: "olyan ééédi". Én mégis inkább az Éjszakai rohanást ajánlanám (Filmmúzeum, 22.40), pedig Robert de Niro van benne, ami az álmoskönyvek szerint sem jelent jót. De higgyék el, nagyon vicces. Ha meg utána se tudnának aludni, a Duna lead egy Péterfy Bori-koncertet (23.45), a Tv2 meg A Jó, a Rossz és a Csúfot (23.50). Bárcsak ilyen könnyen dönthetnénk nagy dolgokban is!

Hétfőn reggel a kis veréb ébreszt, Piaf 8.50-kor az HBO-n, délután újra megnézhetjük Harrison Fordot Indiana Jonesként (szintén HBO, 16.05), este meg Matt Damont Tehetséges Mr. Ripleyként (Viasat, 21.20), ha nincs jobb dolgunk (van). De ha mégis kedvünk lenne bekapcsolni a tévét, 1.20-ig még véletlenül se vállalkozzunk ilyesmire. Nem mintha nagy reményeket fűznék - egészen pontosan, semmilyet - a hat éve gyártott Frankenstein (Tv2) első részéhez vagy a hat évvel ezelőtti Donald Sutherlandhez, aki lassan már olyan kelléke Hollywoodnak, mint Patkós Irma a Lumumba utcának 1977-ben, de már annyira unom ezt az inkább ne nézzenek semmit dumát, hogy inkább kedden ne nézzenek semmit.

Annál is inkább, mert a szerda elég fárasztónak ígérkezik: a Dunán este nyolctól az 1000. alkalommal sugározzák az Aranyembert, ugyanekkor az HBO-n Tom Cruise a Valkürben azt játssza, hogy megöli Hitlert. Mit mondjak, talán a legyet, de azt se röptében. Mert el ne felejtsem: a Cinemaxon 23.20-tól Legyek ura.

Ugye nem bánják, hogy csütörtökön csak repkedek a Tetkós állatmentők: a postagalamb misszió epizódjában (National Geographic, 19.00) bár lehet, hogy előtte benézek Vancouverbe (m2, 18.45). Inkább nem.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.