tévésmaci - A postagalamb kétszer fárad

  • .
  • 2010. február 11.

Trafik

Sztupa rettentő elszánással próbálta kiásni a hóból Fiat Ritmót, de eltévesztette a házszámot. Nem mondom, a fogságból kiszabadított VW Bora nemcsak szebb, de legalább egy hármassal (millió) értékesebb is volt a több évtizedes olasz árunál, de ez legfeljebb autólopásnál jelentett volna némi előnyt.
Ráadásul a művelet nyomán a Ritmóra kétszer akkora hóhegy nehezedett. Nem csoda, hogy Sztupa végül hagyta az egészet a francba, és mivel ismert a Postás-pálya északi végében egy "legendás" légópincét, úgy döntött, oda húzódik vissza a további megaláztatások elől. Mondjuk, elmélkedni. Szerencséjére egy minivizor sem volt odalent. Nekünk nincs ekkora szerencsénk.

Pénteken (12-én) alig várjuk az este nyolcat, mert a Cinemaxon David Carradine bukkan fel. Természetesen fegyverrel a kezében, a gyengébbek kedvéért rá is írja: "This machine kills the fascists". Viszont a Dicsőségre ítélve című életrajziban egy fritz sem fordul fel, mivel a jó David a gitáros (=fegyveres) Woody Guthrie-t játssza el, aki pont olyan lehetett volna, mint Bob Dylan, ha jobb a pr-ja. Kár, hogy Boros Lajos, aki a dolgozat megjelenése idején (1980) ugyanilyen - csak legfeljebb csehszlovák kiszerelésű - fegyverrel hadonászott különböző KISZ-rendezvényeken, nem írt rá semmit a gityóra. Pedig milyen hatásos lett volna egy április 4-i ünnepségen. És ha már ünnepség, az m2 éjjel háromnegyed háromtól közvetíti a téli olimpia nyitóünnepségét Vancouverből, amit nézzen meg az, akinek korcsolyaélező volt a nagyapja.

Én inkább szombaton, 10.10-től az m1-en nézem ismétlésben, ha egyáltalán. Ha egyáltalán bekapcsolom a tévét, mert lesz ugyan mindenféle mutatványos, A golyóálló szerzetes (Tv2, 19.35), Csontember (RTL Klub, 22.30), Marco Polo meg sorozatban a Dunán (13.30), de az évszaknak mégiscsak a Transzszibériai expressz lenne a legmegfelelőbb, ami egy 1977-es szovjet akciófilm Oleg Tabakovval. Nyakam rá, hogy van annyira izgalmas, mint a Kraftwerk ugyanekkor készült Transzeurópai expressze. Persze borító nélkül.

Vasárnap délelőtt bogarásszanak női lapokat, nemre való tekintet nélkül, hogy végre századszor is megtudják, mi kell egy hangulatos vacsorához a gyertyafény és a vörösbor mellé. Naná, hogy egy romantikus vígjáték, vagyis nem a Csonthülye 2. az RTL klubon (a tegnapi folytatása?), este nyolctól, sokkal inkább a Csak szex és más semmi a Viasaton két órával később, hiszen erre tényleg csak azt lehet mondani: "olyan ééédi". Én mégis inkább az Éjszakai rohanást ajánlanám (Filmmúzeum, 22.40), pedig Robert de Niro van benne, ami az álmoskönyvek szerint sem jelent jót. De higgyék el, nagyon vicces. Ha meg utána se tudnának aludni, a Duna lead egy Péterfy Bori-koncertet (23.45), a Tv2 meg A Jó, a Rossz és a Csúfot (23.50). Bárcsak ilyen könnyen dönthetnénk nagy dolgokban is!

Hétfőn reggel a kis veréb ébreszt, Piaf 8.50-kor az HBO-n, délután újra megnézhetjük Harrison Fordot Indiana Jonesként (szintén HBO, 16.05), este meg Matt Damont Tehetséges Mr. Ripleyként (Viasat, 21.20), ha nincs jobb dolgunk (van). De ha mégis kedvünk lenne bekapcsolni a tévét, 1.20-ig még véletlenül se vállalkozzunk ilyesmire. Nem mintha nagy reményeket fűznék - egészen pontosan, semmilyet - a hat éve gyártott Frankenstein (Tv2) első részéhez vagy a hat évvel ezelőtti Donald Sutherlandhez, aki lassan már olyan kelléke Hollywoodnak, mint Patkós Irma a Lumumba utcának 1977-ben, de már annyira unom ezt az inkább ne nézzenek semmit dumát, hogy inkább kedden ne nézzenek semmit.

Annál is inkább, mert a szerda elég fárasztónak ígérkezik: a Dunán este nyolctól az 1000. alkalommal sugározzák az Aranyembert, ugyanekkor az HBO-n Tom Cruise a Valkürben azt játssza, hogy megöli Hitlert. Mit mondjak, talán a legyet, de azt se röptében. Mert el ne felejtsem: a Cinemaxon 23.20-tól Legyek ura.

Ugye nem bánják, hogy csütörtökön csak repkedek a Tetkós állatmentők: a postagalamb misszió epizódjában (National Geographic, 19.00) bár lehet, hogy előtte benézek Vancouverbe (m2, 18.45). Inkább nem.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.