tévésmaci - A sül és a nagy villanyvonatrablás

  • .
  • 2009. augusztus 27.

Trafik

Sztupa alig érte el a pesti vonatot, pedig szinte száguldott végig a Latinka Sándor utcán. Kétségkívül hosszú egy utca volt, túlért Balatonvilágoson, erre is, arra is.
Persze Sztupa is indulhatott volna előbb, de köztünk szólva a vonat is késhetett volna egy kicsit. Pont most nem késett, Sztupának egyenesen úgy tűnt, előbb is érkezett valamivel. Világoson egy marha nagy emelkedő visz föl a parti Latinka Sándor utcáról a vasúti töltésre, vagyis az állomásra. De szerencsére az állomás vége épp ott van, ahol az út fölér, így Sztupa épp föl bírt ugrani az utolsó kocsi utolsó peronjára, pedig már mozgott. Heves, izgatott mozdulattal tépte fel a kocsiajtót, zihálva szedte a levegőt, még dolgozott benne az adrenalin. A kocsi hátsó peronja üres volt és büdös. Sztupa kilihegte magát a maguk mögött hagyott állomásra hasztalan bámuló végső átjáró ablakának nyomva homlokát, s csendesen szitkozódott. Miután összeszedte magát, úgy döntött, nem vár, azonnal Troché keresésére indul, itt kell lennie valahol a szerelvényen. Az első, akit meglátott, persze a kalauz volt, mintha csak őt keresné, úgy nyomult hátrafelé. Aki meg tudja mondani fejből, hogy ki volt Latinka Sándor, mehet tévézni. A többiek ezen a héten amerikai sorozatokat néznek végtelenítve, számítógépen.

Pénteken (28-án) a teljesen indokolatlanul elismert Sergio Leone ostoba és unalmas, ámbár motorkerékpáros és robbantós marhaságát, az Egy marék dinamitot adja az m2 21.45-kor, James Coburnnel a főszerepben. Negyedóra múlva mindenki kapcsoljon át a Dunára, mert ugyan a 2004-es olasz Bárhol is vagy a belül is megemlített Michele Placido rendezése egy a hajánál fogva vászonra rángatott baleset következményeiről, de mégsem annyira ciki, mint Leone. Maradva a csatornán, 23.25-kor kezdődik a nagy afro-amerikai színész, James Earl Jones orvosos magánszáma, a 1998-as Nyár vége. De még ennél is kínosabb az m1-en húsz perccel később kezdődő Intimitás, a híres Patrice Chéreau 2001-es blöffje.

Szombaton a vonatomon vonatozik a vombatom. Amúgy nem sok jót ígérhetek, a Filmmúzeum este fél nyolc után kezdi A meztelen diplomatát, a film is gáz, Rejtő is gáz. Én már csak az Egymillió dolláros zsákmányban (1952) bízom, ami a Duna noir-sorozatában kezdődik pont tízkor.

Vasárnap két remekmű, egy igyekvőn kihagyott lehetőség és tíz deka hetvenes évek vár ránk, mondom is, ebben a sorrendben. Tűz van, babám! 23.45-kor a Filmmúzeumon és Szédülés (miszerint Vertigo) a tv2-n 0.20-kor. Anthony Minghella 2003-as Hideghegye a jó választás és az értetlen kivitelezés pancsa, az RTL Klub adja 22.55-kor, de mindenki sokkal jobban jár, ha elolvassa az azonos című regényt (amit ráadásul Rakovszky Zsuzsa fordított). Az m2-n este kilenckor Maraton életre-halálra, Roy Scheiderrel és felteszem autós üldözésekkel.

Hétfőn vigyázzanak, mert a komcsik ellenőrzik az adásszünet betartását.

Kedden kilenckor este Filmmúzeum Jirí Menzel tán legjobb filmjével, a Hóvirágünneppel. Utána meg a Partra vetve című angol-ír dolog, melyben a tenger is kiveti magából James Spadert - megértem a tengert. Válasszák inkább tíz perccel később (22.35-kor) az m2-t, ahol a nagyon rossz című Világ legjobb tanára kezdődik. Egy német film 2006-ból.

Szerdán bucira tévézhetjük a buránk, már ha kíváncsiak vagyunk például Az aranypolgár születésére, mert azt adja a RTL Klub 14.35-kor. Én nem vagyok, de felhívom Orson Welles rokonait, hogy lesz, mert panaszkodtak, hogy késve kapják a Narancsot (terjesztés!!!). Este kilenckor a közismert magyar filmet, a Tiszta Amerikát adja a Duna televízió. Nyolckor volt a Filmmúzeumon Szép remények - bocs, elszálltak. Rám már csak a Téli álom (szerb film; 2004) vár (az m2-n, 22.35-kor). Magukra viszont még a tv2 is, 0.55-kor a Ha ölni kell című bestseller-adaptációval.

Csütörtökön A bosszú völgyébe érünk délután háromnegyed négy előtt a Dunán, 1951-es western ez, Burt Lancesterrel. Volt a Hamlet is kettőkor a Filmmúzeumon. Megnéztem megint. Maguk viszont ne nézzenek tévét! Semmi értelme.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.