tévésmaci - A sül és a nemzetközi ismeretanyag

  • .
  • 2008. október 16.

Trafik

Sztupa és Troché egy szép napon azt mondták, elegük van a nemzetközi kémtevékenységből, nekik az NKVD tehet egy szívességet, pláne budapesti kifutófiúik. Csepel egy randa hely, de ismernek egy spanyolt, akinek egy tisztesebb összegért legalább az egyik végit el lehetne passzolni azután, hogy megváltoznak majd a dolgok, ami tulajdonképpen már le volt papírozva.
A spanyol emlegetett valami legelőket is a libák vagy egyéb szárnyasok kapcsán - tényleg csak türelem kellett az egészhez. Hát, az fogyott el, s ha elfogyott, elfogyott, nincs olyankor mit tenni, aszerint kell eljárni, hogy vége. A fővárosban befejezték, Moszkva se nagyon vonzotta már őket, bőségesen lett idejük tévézni. No, mi vagyunk még evvel így.

Pénteken (17-én) állatok mászkálnak át a cikken, úgy is mit megkülönböztető, sajátlagos objektumok, szőrös a testük és a legtöbbnek foszforeszkál vagy fluoreszkál (ezen még folynak a viták) a szeme. Alighanem tévézni mennek, bár a neves - olykor hosszas kezelés alatt álló - humanista szerint csak az ember tévézik. Én például kiszúrtam önöknek a Dunán egy új magyar tévésorozatot, az a címe, hogy Állomás, és kilenckor kezdik adni. Előre félek, mert valahol a szerb- román-magyar tűréshatárnál járunk napjainkban, polgármester-választás van és a Besh-o-droM játszik neves fővárosi művészek és művésznők jelenlétében. Nem mondom, fennáll a veszélye annak, hogy Jirí Menzel pont itt találkozzék Emir Kusturicával és Szőke Andrással. Félreértés ne essék, az érintettek nem lesznek benne, csak a szellemük. Különben se legyünk rosszhiszeműek, szidjuk csak nyugtával. Amúgy is jó a kedvünk, egy órája (nyolc óta) röhögünk a Filmműzeón, ahol Stan és Pant tolnak!

Szombaton sajnálom, a vombatom tegnap lejátszott a többiekkel (leguán, kazuár, kot). Alig törlöm ki a tányért, hogy holnap szép idő legyen, a Filmműzeó máris rákezd a latabárkodásra; a Fel a fejjel! egy kínos marhaság 1954-ből, de amikor az a színész (Latabár Kálmán) rajzol egy padot a falra benne, s a padra egy csinos nőt, s mellé telepszik a rajzolt padra, s teszi neki a szépet - barátaim, az igen! Nagy szó! Utána fél hétkor az Eltüsszentett birodalom, egy mesefilm, amit '56-ban betiltottak - azért ez régen is elég komoly ország volt! Este nyolckor a világ összes tévénézőjének jelmondata egy 2006-os lengyel film címében a Dunán: Menjünk holnap moziba - hogy ti. inkább holnap. Kilenckor a szolidan (épp, ahogy szeretem) túlértékelt Szindbád az m2-n, 21.40-kor pedig újra a Műzeón az Egy szöszi szerelme. Hogy Milos Forman filmje magyarul mért' nem szerelmei, tudja a vodnyík. Kedvencünkre, Paul Newmanra emlékezik a Senki bolondjával 23.05-kor az RTL Klub; lenne jobb is tán.

Vasárnap a meglepően kiváló Dogville - A menedék 2003-ból és Lars von Triertől az m2-n este kilenckor. Tíztől a tv2-n Spielberg München című olimpiai bajról szóló 2005-ös feljegyzése, tíz percre rá a Dunán egy ígéretes görög darab 1984-ből, Utazás Kithirára. Biztos, hogy nem tévedek, ha a prozsé mögött a mérhetetlenül uncsó művészfilmjeiről messze földön híres maestrót, Theót adresszálom (az Angelopulost).

Hétfőn sem kezdődhet hét Szép remények nélkül, most egy 1989-es kiszerelésű háromrészes amerikai kezdődik a tv2-n 12.20-kor.

Kedden, ha a kötelező New York árnyai (1959) nem lenne a Műzeón 17.35-kor, akkor felrúgnánk a naptárt, és hétfőre

szerda jönne, este nyolc tízkor a Holt költők társaságával, majd egy November c. spanyol izével 23.00-kor az m1-en. Az MGM-en 20.30-kor volt Vád tanúja, és 0.20-kor pedig lesz Tizenkét dühös ember - az ilyet nevezi a szakzsargon "bírósági napnak". A ViaSat3-on 23.50-kor Montecarló!, szerintem minimum a híres Kapával. A moziba bennfent kuncogni járóknak Jarmusch idült jófejfesztiválja, a Kávé és cigaretta a Filmplű2-n 22.35-kor. A Filmműzeón 21.35-kor A hetedik pecsét. Ennyit a nemzeti ünnepünk előestéjéről.

Csütörtökön a szokásos, zászlófelvonás meg lefojtott hangú riporterek, díszszázad. Részemről is a fáklyás. Ne tévézzenek, mert mindig több állatot látnak tőle!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.