tévésmaci - A sül monstre

  • .
  • 2009. szeptember 10.

Trafik

Te ki mellett fogsz állni? - kérdezte Troché, s próbált olyan arcot vágni, mint akit éppen csak egy kicsit érdekel a dolog. Hogy inkább csak udvariasságból kérdezi, mintsem tolakodásból.
Sztupánál sosem lehetett tudni, hogy minek veszi. Épp jókedvében volt. Valami Baromzó nevű arc mellett, s vállat vont. Nekem Mr. Brown jutott, viszonozta a közlést Troché azonmód. - Fogadjunk, hogy átnyálaztad az egész protokoll-listát, hogy van-e a brancsban legalább egy Mr. Orange vagy Mr. Pink. Nincs, bár egy Floydot találtam, ki vagyok vele segítve. Sztupa megvakarta a fejét, de úgy, mintha lenne rajta egy svájcisapka. Nem volt, ilyet csak ritkán viselt. Egyszer, amikor lement "a haverhoz" falura bontani, mert építkezett "a srác". Tim Roth lenne a megmondhatója, hogy ha Sztupa megvakarja a fejét, akkor biztosan komoly bejelentésre készül; mások ilyenkor megköszörülik a torkukat. Így ni: khm-khm. Azért jó, hogy már nem az Internacionálét kell ilyenkor énekelni. Miért jó, Sztupa? Nézd, azért jó, mert az Örömóda mégiscsak a dugásról, az izzatag üzekedésről szól. Schiller nem szórakozott. Az? Dehogy szórakozott. Távol állt tőle. De ez a dugásos duma mégis bullshit, nem is arról szólt. Na figyelj, pupák! Troché tényleg feszülten figyelt, de önök ne strapálják magukat, megyünk tévézni.

Pénteken (9/11) az m1 23.45-kor belekezd A kis Lilibe. E 2003-as francia filmben szép színésznők drámáznak Bretagne-ban. Különösebb tét nélkül.

Szombaton se lesz sokkal jobb napom, hisz a Duna noir-sorozata most ugyan nem ismétli magát már a közepén, annál inkább másokat, a 20.05-kor kezdődő Vörös utcát már annyiszor láttuk, hogy előre köszönhet nekünk az Edward G. Robinson. Mindig elcsodálkozom, hogy mennyien és mennyire szeretik a Harcosok klubját, én mindenesetre felteszem a kezem, ha azt kérdik, ki nem? 22.05-kor lesz a tv2-n.

Vasárnap a komcsik okozta naptologatás oda vezet, hogy nem kell tévéznünk, mert adásszünet van.

Hétfőn aztán visszazökkenünk a régi kerékvágásba.

Kedden ellenben egy szokásos kismenzellel indítjuk a napot. A Sörgyári capriccio egy a jobb magyar címfordítások közül, de a sör is finom benne. Csapolás este kilenckor, a Filmmúzeumon. Utána lesz nagy vetélkedő a kegyeimért az m2 és a Filmmúzeum közt, amiben az utóbbi 22.35-kor a Családi élet című 1971-es angol filmmel indul, s ebben a kislány bekapja a legyet. Ellenben öt perccel később jön az m2, és azt mondja, válassz engem, Smaci barátom, mert én Az emigráns című 1994-es egyiptomi-francia filmmel szórakoztatlak az emberi gyarapodás útján. A mű József és testvéreinek viselt dolgait pertraktálja kétségkívül sivatagos környezetben. Mentsen meg valaki! A nővéremet meg Tommy Gavin, ha már úgyis 9/11 volt a napokban.

Szerdán feltörök, s veszek egy hatholdas rózsakertet, de csak éjjel, 1.25-kor az m2-n, hogy biztosan senki se lássa. Csendben emlékeztetném a szórakozottabb néposztályokat, hogy Ranódy László Babits-adaptációjában olyan színészek és színésznők lépnek fel, mint Drahota Andrea, Tolnay Klári, Kiss Manyi vagy Páger Antal és Bodrogi Gyula. Apropó, színésznők! Megengednek egy saját verset? Köszönöm. Szekszárdon születtem, szeretem a szalonnát. És a kolbászt is.

Még ezután is van élet az ekránon, hisz 1.55-kor kezdi kedvencem, a filmplű Az utolsó határ című svéd-finn akciófilmet nyomni - brrr, rénszarvasok a kosovói szerb menekültek ellen, de lehet, hogy másról szól. Például egy sci-fi Jürgen Porszívóval.

Csütörtökön tesszük fel a (svéd) koronát egész heti fáradozásainkra, ugyanis az m1-re (kilenc tízre) visszatér végre régi barátunk, Salvo. Igen, igen: Montalbano felügyelő. Persze felénk minden kampányszerűen megy, így az m2 22.30-kor leadja a Szűkebb pátriánk című 2006-os olasz filmet, kivel? Nyertek, Luca Zingarellivel! Utána valamivel (0.55-kor) lesz itt még a Különleges kiadatás c. angol film. Én játszom benne, és elrablom az összes rádióújság összes főszerkesztőjét, s csak jobb műsorért adatom ki őket a szépen fejlődő Szlovákiának. Tehát maguk se tévézzenek, mert irány Malacky!

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.