kertész lesek - BERCSÉNYI

  • .
  • 2009. szeptember 10.

Trafik

A válság pozitív üzenete egyértelműen a gyakorlatiasság. A statisztikák azt mutatják, hogy a magyarok mintha leszokóban lennének a "felesleges" kiadásokról, arra persze nehéz válaszolni, hogy vajon mi a felesleges? Például a vendéglőbe járás? Ez talán igaz, de amikor azt olvassuk a kocsma kirakatában: "Válság ellen a legjobb befektetés az ivás", ismét összekeverednek a dolgok. Ugyanakkor a magyar vendéglátásból éppen az a középutas megoldás hiányzik, ami például a cseh vagy szlovák éttermeket oly szerethetővé teszi, nálunk ugyanis az "önki" meg a "trendi" között nincs átjárás, az ún.
családi vendéglők pedig vagy még a hetvenes-nyolcvanas évek olajgőzös iskolájának torzszülött kisinasai, vagy megfizethetetlen luxusétkezdék, ahol a kockás abrosz ugyanazt jelenti, mint a Spirit Of Ecstasy egy Rolls-Royce hűtőmaszkján.

Szerencsére kivételek mindig vannak. Például a fene gondolta volna, hogy éppen dél-Budán, a Bartók Béla úttal párhuzamos Bercsényi utcában, ahol a környékbeli egyetemistákra alapozva legalább hat kocsma és kávéház is felsorakozik.

A keresztelővel nem sokat bajlódtak, a kurucosan logikus névadás egyúttal a többi helytől való elhatárolódást is kifejezi. A Bercsényi elsősorban étterem, bár a körülményeket illetően nagy bátorságra vall a kezdeményezés. Egy olyan pincében működik, ahová csak akkor tennénk be a lábunkat, ha a tüzelőt kellene lehordani, de a terasz sem sokkal jobb. Az eleve keskeny járda egy részét a parkoló autók foglalják el, az asztalok miatt a gyalogosok csak oldalazva tudnak közlekedni, a pincérnek ügyelnie kell, hogy amikor kilép az ajtón a tálcával, nehogy ütközés legyen.

Ám e vállalhatatlan kellékek ellenére is minden asztal foglalt, a fiatal felszolgáló pedig olyan természetesen végzi a dolgát, mintha nem talpalatnyi szennyezett aszfalton, hanem a fellegekben járna. A választékban főleg ún. "hagyományos" ételek, semmi szómágia, semmi "franciasaláta", ráadásul a bélszínt leszámítva minden 2000 forint alatt. A vacsora döcögősen indul, de az is lehet, hogy rosszul döntöttünk. Választhattuk volna a tarkabab- vagy a paradicsomlevest, mi azonban az ide nem illő sajtkrémlevest (450 Ft) kértük, amit hiába raktak körbe kukoricachipsszel, attól sem vált különlegessé. Viszont arra jó, hogy elgondolkodjunk, mitől tudna egy sajtkrémleves emlékezetessé válni?

A válasz a levegőben marad. De nemcsak megfejthetetlensége okán, hanem mert a hagymás rostélyos mustáros szűzpecsenyével (1590 Ft) és lilahagymás paradicsomsalátával (390 Ft) "mindent visz", pontosan olyan, amilyennek egy tökéletes kisvendéglői fogást el tudunk képzelni. Egyszerű, de igényes, nyoma sincs fáradt étolajnak, hatósági húsnak, selejt hagymának. Tisztességes adag, tisztességesen elkészítve - nem több és nem kevesebb. Hiába tűnik "nehéz ételnek", nem kell félnünk éjjeli forgolódástól, sőt ha alvás közben az jön elő, hogy milyen remekül készítették el a szűzpecsenyét, akár meg is édesítheti az álmunkat. Minket azonban a diókrémes palacsinta édesít (340 Ft), amiről ismét csak azt mondhatjuk, milyen jó is tud lenni, ha rendesen készítik el. A Bercsényi, ha nem ott lenne, ahol, hanem valami ligetes szegletben, nótaszóval, gesztenyefákkal, hamar kedvenccé válhatna ezzel a ritka tisztességes kisvendéglős hozzáállással.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.