kertész lesek - BERCSÉNYI

  • .
  • 2009. szeptember 10.

Trafik

A válság pozitív üzenete egyértelműen a gyakorlatiasság. A statisztikák azt mutatják, hogy a magyarok mintha leszokóban lennének a "felesleges" kiadásokról, arra persze nehéz válaszolni, hogy vajon mi a felesleges? Például a vendéglőbe járás? Ez talán igaz, de amikor azt olvassuk a kocsma kirakatában: "Válság ellen a legjobb befektetés az ivás", ismét összekeverednek a dolgok. Ugyanakkor a magyar vendéglátásból éppen az a középutas megoldás hiányzik, ami például a cseh vagy szlovák éttermeket oly szerethetővé teszi, nálunk ugyanis az "önki" meg a "trendi" között nincs átjárás, az ún.
családi vendéglők pedig vagy még a hetvenes-nyolcvanas évek olajgőzös iskolájának torzszülött kisinasai, vagy megfizethetetlen luxusétkezdék, ahol a kockás abrosz ugyanazt jelenti, mint a Spirit Of Ecstasy egy Rolls-Royce hűtőmaszkján.

Szerencsére kivételek mindig vannak. Például a fene gondolta volna, hogy éppen dél-Budán, a Bartók Béla úttal párhuzamos Bercsényi utcában, ahol a környékbeli egyetemistákra alapozva legalább hat kocsma és kávéház is felsorakozik.

A keresztelővel nem sokat bajlódtak, a kurucosan logikus névadás egyúttal a többi helytől való elhatárolódást is kifejezi. A Bercsényi elsősorban étterem, bár a körülményeket illetően nagy bátorságra vall a kezdeményezés. Egy olyan pincében működik, ahová csak akkor tennénk be a lábunkat, ha a tüzelőt kellene lehordani, de a terasz sem sokkal jobb. Az eleve keskeny járda egy részét a parkoló autók foglalják el, az asztalok miatt a gyalogosok csak oldalazva tudnak közlekedni, a pincérnek ügyelnie kell, hogy amikor kilép az ajtón a tálcával, nehogy ütközés legyen.

Ám e vállalhatatlan kellékek ellenére is minden asztal foglalt, a fiatal felszolgáló pedig olyan természetesen végzi a dolgát, mintha nem talpalatnyi szennyezett aszfalton, hanem a fellegekben járna. A választékban főleg ún. "hagyományos" ételek, semmi szómágia, semmi "franciasaláta", ráadásul a bélszínt leszámítva minden 2000 forint alatt. A vacsora döcögősen indul, de az is lehet, hogy rosszul döntöttünk. Választhattuk volna a tarkabab- vagy a paradicsomlevest, mi azonban az ide nem illő sajtkrémlevest (450 Ft) kértük, amit hiába raktak körbe kukoricachipsszel, attól sem vált különlegessé. Viszont arra jó, hogy elgondolkodjunk, mitől tudna egy sajtkrémleves emlékezetessé válni?

A válasz a levegőben marad. De nemcsak megfejthetetlensége okán, hanem mert a hagymás rostélyos mustáros szűzpecsenyével (1590 Ft) és lilahagymás paradicsomsalátával (390 Ft) "mindent visz", pontosan olyan, amilyennek egy tökéletes kisvendéglői fogást el tudunk képzelni. Egyszerű, de igényes, nyoma sincs fáradt étolajnak, hatósági húsnak, selejt hagymának. Tisztességes adag, tisztességesen elkészítve - nem több és nem kevesebb. Hiába tűnik "nehéz ételnek", nem kell félnünk éjjeli forgolódástól, sőt ha alvás közben az jön elő, hogy milyen remekül készítették el a szűzpecsenyét, akár meg is édesítheti az álmunkat. Minket azonban a diókrémes palacsinta édesít (340 Ft), amiről ismét csak azt mondhatjuk, milyen jó is tud lenni, ha rendesen készítik el. A Bercsényi, ha nem ott lenne, ahol, hanem valami ligetes szegletben, nótaszóval, gesztenyefákkal, hamar kedvenccé válhatna ezzel a ritka tisztességes kisvendéglős hozzáállással.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.