Szerencsére kivételek mindig vannak. Például a fene gondolta volna, hogy éppen dél-Budán, a Bartók Béla úttal párhuzamos Bercsényi utcában, ahol a környékbeli egyetemistákra alapozva legalább hat kocsma és kávéház is felsorakozik.
A keresztelővel nem sokat bajlódtak, a kurucosan logikus névadás egyúttal a többi helytől való elhatárolódást is kifejezi. A Bercsényi elsősorban étterem, bár a körülményeket illetően nagy bátorságra vall a kezdeményezés. Egy olyan pincében működik, ahová csak akkor tennénk be a lábunkat, ha a tüzelőt kellene lehordani, de a terasz sem sokkal jobb. Az eleve keskeny járda egy részét a parkoló autók foglalják el, az asztalok miatt a gyalogosok csak oldalazva tudnak közlekedni, a pincérnek ügyelnie kell, hogy amikor kilép az ajtón a tálcával, nehogy ütközés legyen.
Ám e vállalhatatlan kellékek ellenére is minden asztal foglalt, a fiatal felszolgáló pedig olyan természetesen végzi a dolgát, mintha nem talpalatnyi szennyezett aszfalton, hanem a fellegekben járna. A választékban főleg ún. "hagyományos" ételek, semmi szómágia, semmi "franciasaláta", ráadásul a bélszínt leszámítva minden 2000 forint alatt. A vacsora döcögősen indul, de az is lehet, hogy rosszul döntöttünk. Választhattuk volna a tarkabab- vagy a paradicsomlevest, mi azonban az ide nem illő sajtkrémlevest (450 Ft) kértük, amit hiába raktak körbe kukoricachipsszel, attól sem vált különlegessé. Viszont arra jó, hogy elgondolkodjunk, mitől tudna egy sajtkrémleves emlékezetessé válni?
A válasz a levegőben marad. De nemcsak megfejthetetlensége okán, hanem mert a hagymás rostélyos mustáros szűzpecsenyével (1590 Ft) és lilahagymás paradicsomsalátával (390 Ft) "mindent visz", pontosan olyan, amilyennek egy tökéletes kisvendéglői fogást el tudunk képzelni. Egyszerű, de igényes, nyoma sincs fáradt étolajnak, hatósági húsnak, selejt hagymának. Tisztességes adag, tisztességesen elkészítve - nem több és nem kevesebb. Hiába tűnik "nehéz ételnek", nem kell félnünk éjjeli forgolódástól, sőt ha alvás közben az jön elő, hogy milyen remekül készítették el a szűzpecsenyét, akár meg is édesítheti az álmunkat. Minket azonban a diókrémes palacsinta édesít (340 Ft), amiről ismét csak azt mondhatjuk, milyen jó is tud lenni, ha rendesen készítik el. A Bercsényi, ha nem ott lenne, ahol, hanem valami ligetes szegletben, nótaszóval, gesztenyefákkal, hamar kedvenccé válhatna ezzel a ritka tisztességes kisvendéglős hozzáállással.
