tévésmaci - A világtól elvágott sül

A tervek szövögetése egyszerre volt kellemes és keserves. Kedvvel törte a fejét minden beavatott, de nagyon nehezen haladt előre a dolog, néha irdatlan marhaságok kerekedtek elő, amin hosszan röhögtek, a leggyakoribb eset meg a "szomorú képtelenség" volt.

Ilyenek: "Kell egy ugyanolyan IFA, mint az enyém. De pontosan ugyanolyan. Mondom a csávónak, hogy megállunk, mert vizelnem kell (nem ezt a kifejezést használta), jöjjön be, igyunk egy kávét is. És benne hagyom a kulcsot, elviszitek, odaálltok a másikkal, amin már a hungarocell (nem ezt mondta, habszivacsot, de az nem pontos) Lenin van." Valaki közbevágott. "Valamit előbb ezzel a habszivacsossággal is kezdeni kell, gondold el, mondjuk sikerül kicserélni Iljicset, aztán amikor odaértek a Szoborparkba, jön a darus, hogy leemelje, s te meg mondod neki, hogy hagyjad, komám, lekapom ezt magam is, és látják, hogy dzsalsz át a parkon, a hátadon az ötméteres bronz Lenin, de te még csak nem is lihegsz. Vagy ráereszted a darust, és amikor megemeli, az elvtárs úgy leng a drótkötélen, mint a győzelmi zászló." Tényleg bajos dolog, de ha olyan piszok könnyű lenne, mindenki gigászi Lenin-szobrokat lopkodna, nem pedig csóri mellszobrokat. Közvetlenül a rendszerváltás magasztos pillanataiban járunk. S ez, amiről beszélünk, Csepelen a Vasmű előtt állt s kinyújtott karjával az "egyes kapu" felé mutatott. Magukat régóta tartó legendák szerint a melósok olykor egy zsíros kenyeret raktak a kinyújtott kezébe... Megnézném én azt. Vagy inkább a tévét?

Pénteken (18-án) én már mondtam, hogy milyen irtó jó neve van (film+2), és most bizonyít! Verőfényes déli 14.10-kor Aki Kaurismäki gátlástalan aranyoskodása: A múlt nélküli ember. Hannibált nagyon csipázom benne, bármelyik pillanatban széttéphet az bárkit.

Szombaton szerencsére lesz egy cseh film, így módom nyílik elmesélni, hogy a múlt héten úgy bírtam rosszul írni Jirí Suchy nevét, hogy közben a képre rá van írva (jól). Az m2-n 17.10-kor Svejk, a derék katona 1956-ból. Rudolf Hrusínsky híres alakításával, elég zsenge adaptáció a könyv egy részéből, nem is értem, hogy miért nálunk tört ki a forradalom, mé' nem ott. Pedig ők sem bírták. Lesz este nyolckor egy másik jutalomjáték is, de az már egy vitathatatlan baromságban: a Fel a fejjel!-ben (1954) minden benne van, amit Latabár Kálmán "mint akarat és képzet" jelentett. Döntsék már el nekem, hogy akkor sírjak-e v. nevessek? Én annak idején egy Erik nevű manus Zárjon be a gyár c. számát is azért bírtam nagyon, mert szerepelt benne a 2 Latabár. Mindazonáltal mégsem miattuk kell bekapcsolni máma a tévét, hanem azért, mert az oly okkal dicsért film+2 (én filmplűkettőnek ejtem, de nem kötelező így) 23.05-kor leadja A Magdolna-nővéreket, melyből az illusztrációnkat is választottuk, így is aláhúzván, hogy mennyire kötelező. Persze, hogy didaktikus, de nem számít.

Vasárnap ebédre (m1; 13.00) egy tévéfilmre szerelt kétrészes spanyol-francia Don Quijote első fele. 16.20-kor viszont belefordulunk a magyari rögvalóba az m2-n, Gárdonyi állítólag megtagadott remekéből egy szörnyű 1940-es adaptáció: Göre Gábor visszatér. Így csak este nyolcra lesz nemzetközivéhéé a világ: Olasz meló a tv2-n.

Hétfőn hét! A hetedik pecsét 21.00-kor a Filmmúzeumon. Ez is '56-os svéd műdarab. Ennyivel jártak előttünk a fejlett Északon, nekünk csak egy ötödik pecsét jutott. Nálunk ma forgatják a hetediket, mikor ők már a tizenötödiknél járnak.

Kedden coki nekünk.

Szerdán, mert a Filmmúzeumon felejtettük a csatornaváltót, nyolckor este: Torreádorkeringő, szo-szo, egy 1962-es angol vígjáték. S utána Bu–ueltől 21.45-kor Viridiánás cukor.

Csütörtökön maguknak még belefér a tv2-n 21.10-kor Martin Scorsese remake-je, A rettegés foka, de én kihagyom, mert szerintem ez a világ legrosszabb filmje. Már délben (14.20) sem néztem meg a Dunán az 1957-es francia Kettőnk titkát sem, és este tízkor sem fogom A fantomlakót se'. Vagy azért, mert spanyol (2004-es), vagy azért, mert ez is a Dunán lesz.

Mit akarnak? Én nem is tévézek soha!